Mégis-bocsánat

H

amar letértek az útról Izráel fiai, mondja az Úr (2Móz 32,1-35). Igen, ezt Ő mondja, mégpedig azért, mert így is van. Nemrég tapasztalták meg a hatalmas szabadítást, Isten olyan munkáját, amit senki nem képes Rajta kívül elvégezni, mégis letérnek az útról. Az út, amit megfogadtak, hogy törvénye szerint élnek. Mennyire keveset ér a mi fogadkozásunk, minden jó szándékunk, mert magunkban nincs erőnk a megcselekvésére. Fogadkozni még tudunk, de azt megtartani már képtelenek vagyunk. Azonban ezt nem ismerjük el. Bálványszobrot készíttetnek, mert Mózes nem jött még le a hegyről. Ez jelzi, hogy nem Istenhez kötődtek, hanem Mózeshez. Kihez kötődik a hitem? Jézushoz, vagy emberekhez? Nekik látható formára, kiábrázolásra volt szükségük.

Az is kiderül, hogy elbukták a próbát, a kapott arany- és ezüstékszerek csapdává váltak és bálvánnyá lettek. De az egész történet arra mutat, hogy átélték ugyan a szabadítás csodáját, de belülről nem változtak meg. A szívük maradt ugyanolyan. Továbbra is a szórakozás, a nagy buli volt az életük középpontja, és ezt letakarták a vallással. Pogány ünnepet tartottak, ahol nincs jelen Isten igéjének fegyelmező ereje. Amit Egyiptomban láttak, azt magukkal hozták, és most megélték. A világ életformája vonzóbb volt, mint az Istentől kapott élet. Ilyen keveredést látunk ma is, a világ a maga életvitelét belopja az egyházba is. Úgy eszünk, iszunk, mulatozunk, játszunk, mint a világ. Gyakran egyházi alkalmakon kerül erre sor, mert elhisszük, hogy azt kell biztosítanunk az embereknek, amit a világban is megkapnak. Érezzék jól magukat. Azonban nem ez a feladat, mert ha magunkat jól érezve megyünk a kárhozatra, az nagy felelősség.

Áron is vétkes volt, mert a saját életét védte. Teljesítette, amit kértek, a konfliktus elkerülése végett. Jó papnak akart látszani. Azonban a lelkész feladata nem az igények kiszolgálása, a szórakoztatás, mert mi nem szórakoztatóközpont vagyunk, hanem az életre segítés. Az egyháznak szülőszobává kell alakulnia.

Mózes ellenben kiállta a próbát, nem kapott a lehetőségen, és nem akart ő naggyá lenni, hanem védte népét, közbenjárt értük. A bűn zsoldja a halál, ez itt most megmutatkozott a maga teljességében. Jó, hogy mi már a folytatást is ismerjük: az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet, Krisztus Jézusban.

Mózes könyörög népéért, és járjunk mi is ezen az úton. Imádkozzunk a bűnösért, a másik emberért. Bocsásd meg mégis - jól ismeri Istent, tudja, hogy van mégis-bocsánat. Ez azt jelenti, hogy nem vagyunk rá méltók, nem érdemeljük a bocsánatot, de Ő mégis megbocsát. Azt jelenti ez, hogy mégis újrakezdhetem az életet Vele. A mégis-bocsánat új esélyt kínál, de ezzel élni is kell. Ez nem formalitás, hanem valóság. Az Úr kezét fogva mehetek tovább, az örök élet felé, kegyelemből.

Júdás tragédiáját látjuk, ez pedig az, hogy éveken keresztül Jézus tanítványa volt, mégsem ismeri (Mt 27,3-50). Nem látta meg, hogy kicsoda, azért árulta el, és nem ismerte fel azt sem, hogy még árulóként is jöhet. Még innen is van talpraállás, csak Hozzá kell menni. Nem az ember, hanem az Emberfia, Jézus a megoldás. Gyakran mi is ott tévedünk, hogy embereknél keresünk védelmet, segítséget, lelki feloldozást. Ezt egyedül az Úr adja meg.

Jézus tovább megy az úton, egészen a keresztig. Nem fordul vissza, nem adja fel. Barabbás pedig ennek köszönheti életét. Igen, mert neki kellett volna meghalnia azon a kereszten, az neki készült, és nem Jézusnak. De az Úr a helyére lép, és Ő szabad lesz, szabad. De vajon meglátja-e ezt? Pilátus így szól az emberekhez, akiknek Barabbás kell: lássátok meg! Vajon meglátja-e Barabbás, hogy Jézus halála által nyert életet? Meglátom-e én? Meglátják-e az emberek, hogy Barabással nem mennek semmire, mert ő csak ölni tud. Jézusra van szükség! Meglátjuk-e, hogy a választásunknak következménye van? Olyan lesz az életünk, ahogy döntünk. Ha Barabbást akarjuk, Barabbás-szerű, ha Jézust választjuk, Jézus-szerű. Életes, mert Ő az élet.

Jézus nem száll le a keresztről, mert nem magát menteni jött, hanem a bűnösöket. Ő téged és engem akar menteni, örök életre. Ezért vállalja a halált, mert nincs más mentőöv, csak a kereszt. Aki belekapaszkodik, életet nyer.

Micsoda önbecsapás, szálljon le, és hiszünk benne, de nem hinnének akkor sem. Ezért nem adatik más, csak az ige, aki hisz az igének, az előtt feltárul Jézus Lénye, annak gyógyulni fog az élete.

A sötétség kifejezi az egész emberiség mélypontját, Jézus halálával sötétség borul az egész világra. Amikor kitaszítjuk Őt az életünkből, sötétségbe kerülünk, függetlenül a jóléttől, a jó pozíciótól. Ma a világ sötétben vesztegel, mert nem akarja Jézust. Ez a sötétség nagyon terjed, egyre jobban beborítja az életet. Azonban Isten népe ragyogó csillag a világban. Isten nem hagy teljes sötétségbe borulni. Áll a kereszt, szól a jó hír. Most már csak rátekinteni kell, és meghallani az evangéliumot.

Az Isten Bárányára

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, :/: És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén.

A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben,

A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki.

Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom,

Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyel-

miben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet,

Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait.

Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát

rebeg.

Isten áldásával.