A
|
z Úr tovább
beszél Mózeshez, mindenre felkészíti, és mindenről pontos utasítást ad neki
(2Móz 30,1-38). Az Úr szolgája a hegyen
tartózkodik, és hallgatja az Urat. Hallgatni az Urat, ez fontos, mert az Ő
szava átmossa szívünket, feltölt új gondolatokkal, és eligazít az élet útján.
Isten mindig szól, van üzenete, de meghallom-e? Figyelek-e arra, amit
mond? Az Úr Jézus többször kijelenti: akinek van füle a hallásra, hallja. Fülünk van, hallunk, de halljuk azt is,
amit Isten mond nekünk? Gyakran szelektív a hallásunk, az emberek véleményét
megjegyezzük, sok zajt is rögzítünk, de Isten szavát nem akarjuk hallani.
Hallom-e, amit az Úr mond nekem? Azzal a vágyakozással veszem-e kézbe az igét,
hogy meg is akarom hallani, amit nekem mond az Úr? Hiszen Ő személyesen hozzám
szól.
A szolgálathoz rendelt kellékekről beszél az Úr, ezek közé tartozik az
illatáldozati oltár. Reggel és este kell
azon bemutatni jó illatú illatáldozatot az Úrnak. Reggelenként mutasson be Áron
jó illatú áldozatot, vagyis minden reggelt kezdjen az Úrral. Vele kezdhetem a
napomat, odaállhatok az Úr elé. Jó
illatot vár az Úr. Mi lehet a jó illat ma? A hálaadás; mi panaszkodni és kérni szeretünk, Isten pedig a hála jó
illatát várja. Hogy állok az Úr elé? Hálás vagyok már reggel az ébredésért, és azért, hogy Ő van és megosztja velem
a reggelt, az idejét? A reggeli csendesség nem formalitás, hanem szent,
minőségi idő, amit az Úr nekem szán. Isten megosztja velem az idejét. Vezetők tartanak időnként imareggelit,
a vallási élet neves személyiségeivel. Te is részt vehetsz ilyenen, mégpedig az
első számú vezetővel, az Úr Jézus Krisztussal. Ő miden reggelre meghív, és vár, hogy tölts Vele minőségi időt, és ezt tedd örömmel. Nem kényszerből, hanem tiszta
szívből, azzal az örömmel, hogy jó az Úr Jézussal lenni. Jó odaülni a lábaihoz
és figyelni Rá, hallgatni, amit mond, mert ez a szükséges dolog.
Ezt az áldozatot estefelé is bemutatja a főpap, ezzel mintegy keretbe
foglalja a napot. Reggel az Úrral kezd, és este Vele zár. Száll a jó illat, a hálaadás. Mennyi mindent
átélhetünk egész nap, de van-e hála a szívünkben? Hányszor elnyomja a bosszúság a negatívumok
miatt. De ez azért történik, mert levettük Róla a szemünket, már nem Benne
gyönyörködünk. A reggeli és esti csendesség foglalhatja keretbe a napunkat, ad
jó illatot. Ezentúl az egész életünk
illat lehet, Krisztus jó illata vagyunk, írja Pál apostol, de vajon tényleg jó
illatot árasztunk? A sok panasz, zsörtölődés, panaszkodás nem jó illat. A jó illat a jézusi életforma, az Ő
indulata.
Az Úr elindul a kereszt felé, bár ezt még csak Ő tudja (Mt 26,30-56).
Tanítványainak minden gondolata tiltakozik Jézus halála ellen. Hősöknek képzelik magukat, akik bármilyen
helyzetben meg tudnak állni. Azonban Jézus rámutat: mind szét fognak széledni,
és a legnehezebb pillanatokban magára hagyják. Senki nem lesz Vele, senki nem
erősíti, és nem megy vele együtt. Péter úgy gondolja, ő különb, igenis, kitart
Jézussal, meghalni is kész. Annyira nem ismeri a saját szívét, nem látja, hogy ő sem
különb, tőle is minden kitelik, mert az önféltés legyőzi. Háromszor tagadsz
meg, mondja az Úr, és ha komolyan veszi Péter, ha kimondja: ó, Uram, hát ez
vagyok én, akkor az Úr megőrzi. Hányszor
nem vagyunk tisztában önmagunkkal, többnek gondoljuk magunkat, mint amik
valójában vagyunk. Jézus nélkül semmit sem tudunk tenni, csak ha Benne
maradunk, válik gyümölcstermővé az életünk.
Urunk annyira éli, amit mond, még az Őt elhagyóknak is azt ígéri, előttük
megy feltámadása után Galileába. Ő nem hagyja magára őket. Mennyire más, mint mi, nincs benne bosszú és
gyűlölet, továbbra is előttük megy, vezeti őket. Előttünk is jár, nem hagy
magunkra, mert bár mi gyakran hűtlenek vagyunk Hozzá, de Ő hű marad. Igen, Ő hű
marad, nem fordul el tőlünk. Ma is előttünk megy, vezet, csak figyelnünk kell
Rá.
A halálra imádságban készül, nem szórakozni megy, és nem is menekül, hanem az
Atya jelenlétét keresi, belehelyezi magát az Atya hatalmas kezébe. A
tanítványoknak a virrasztást és az imádkozást ajánlja, ezek az ő fegyverei. Nem
kardot használ, hanem imádkozást. Élünk ezzel a fegyverrel? Odaborulunk-e a legnehezebb pillanatokban is
Elé? A virrasztás sem öncélú, a
felszabadult időt Istennel tölti az Úr. Amikor lemondunk valamiről, akkor válik
áldássá, tartalmassá, ha azt az időt az Úrnak szenteljük.
Az Úr Jézus hatalmas imádságot mond: ne úgy legyen, ahogy én akarom.
Önmaga ellen imádkozik, szembemegy a saját akaratával. Vagyis: Atyám, ha Te
másképp akarod, vállalom, teszem, amit mondasz. Eljutottunk-e már ide: ne úgy
legyen, ahogy én akarom? Gyakran azonban pont a magunk akaratáról van szó, azt
szeretnénk megvalósítani. Jézus azonban nem önmegvalósítást, hanem
engedelmességet kér. Ezt be is mutatja. Nem a maga életét akarja megmenteni,
hanem kész odaadni magát értünk. Igent mond az Atyának, a maga kárára. Vállalom-e úgy is Isten akaratát, hogy az
hátránnyal jár a magam számára?
Mennyire erőszakmentes Jézus, választhatná a mennyei seregek támogatását,
de nem teszi. Vállaja az Írások beteljesedését, értünk. Nem a fegyver a
megoldás, hanem az engedelmesség, az önzetlen szolgálat. Elteteti a kardot - azóta hányszor vettek elő az Ő nevében fegyvert, pedig Jézus nem öli meg azt, aki ellene támad, nem fordul az
ellen, aki nem hallgat rá. Az Úrnak és
népének az ige a fegyver. A hatóerő Isten igéjében van, és ez ma is hat. Ima
és ige, ezeket adja kezünkbe az Úr, de az erőszaktól távol tart.
"Imádkozzatok és buzgón kérjetek!"
1. "Imádkozzatok és buzgón kérjetek!" Bűnös voltunkért, Uram,
ó, ne vess meg! Tiszta
szívet és Szentlelket adj nékünk, Hallgass meg Fiad nevébe', ha kérünk.
2. „Keressetek buzgón és megtaláltok!” - Téged keresünk, Uram: hogy bűn s
átok Erőt
ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk!
3. „Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!” - Elfáradtunk, Uram, e világ
zaján; Ó, nyisd meg
az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése