Kívül és belül

A

z Úr csodálatos türelemmel és szeretettel terelgeti, készítgeti népét (2Móz 23,1-33). Részletesen elmondja, mikor mire figyeljenek, hogyan viselkedjenek, miként éljenek majd az új földön. Azonban már a vándorlás alatt is érvényes az ige, sok olyan rendelkezés van, ami már most segíti őket mind az Úrral való kapcsolatukban, mind az egymáshoz való viszonyukban. Nagyon lényeges útmutatás: ne kövesd a többséget a rosszban. Vagyis a többség akarata nem mindig jó, sőt, fontos tudnunk: azért, mert valamit többen követnek, az attól még nem jó. Nem az a jó út, amin sokan járnak. Az Úr Jézus Krisztus világosan kifejti, hogy a széles úton, amely a pusztulásba vezet, sokan járnak, de az életre vezető keskenyen kevesen. Jézust követni azt is jelenti, hogy már nem a többségre figyelek, hanem Őreá. Az ige a kalauzom, mert nem csak a világban téveszthet meg a többség, hanem az egyházban is. Nem magától értetődő, hogy amiben sok lelkész egyetért, amit sok gyülekezeti tag egyformán lát, az jó is, és Isten akarata is. Van, amikor a többséggel szemben kell vállalnunk Isten akaratát. Krisztus követése nem sodródás az árral, hanem komoly úszás, ha kell, árral szemben is.

Ismét megerősítést kap a hetedik napnak, a nyugalom napjának megtartása. Nagy kísértés, hogy annyira belelendülünk a munkába, ügyeink intézésébe, vagy a szórakozásba, hogy elfelejtünk megállni. Az Úr azt kéri, nyugodj meg, állj le, és állj az Úr elé. Mert nem csupán pihenőnap a hetedik, hanem az igében való elmélyülés, a feltöltekezés napja is. Az tud megállni, megnyugodni a hetedik napon, aki hétközben is meg-megáll. Aki tud szünetet tartani munka közben is, belepillant az igébe, mond egy fohászt, és ezzel jelzi: velem az Úr, én Hozzá tartozom, Ő az erőforrásom, és Ő az útmutatóm.

Isten törődik népével, ismeri az utat, tisztában van a vándorlók összetételével és az út veszélyeivel is. Angyalt küld előttük, ő fogja megőrizni és a földre bevinni őket. Mi lesz velünk az úton? Nem tévedünk el? És ha megtámadnak? Ezekre a kérdésekre az Úr hatékonyan válaszol, ne féljetek, az angyalra figyeljetek, kövessétek útmutatását. Hallgass a szavára! A mi vezetőnk drága Urunk, Jézus. Szavával vezet, hallgassunk Rá. Fogadjuk el, hogy amit mond, az úgy van. Jézus ért az életünkhöz, ismeri utainkat és kortársainkat is. Tanácsa erőt ad, világít, mint a lámpás.

Fontos gondolat még: ne cselekedjenek a pogányok szokásai szerint, ne kövessék őket. Nem elég ismerni Isten igéjét, hanem azt kéri, éljünk is úgy, ahogyan Ő mondja, ehhez ad erőt, képessé tesz rá. Mert világos, új szív és új élet nélkül képtelenek vagyunk akaratát cselekedni. Azonban nemet is kell mondani, ami nem is mindig könnyű, a pogány szokásokat, a nem hívő tanácsokat el kell utasítani. Isten gyermeke ne azokat kövesse, akik még nem az Úréi, akiknek még nem tekintély az ige. Az élet minden területén igazodjunk az Úrhoz, legyen szó munkáról, családról, nevelésről, pénzügyi kérdésekről.

Jön egy "jajsorozat" (Mt 23,23-36). Mert az Úr nem elégszik meg azzal, ami kívül van. Ő nem a látványra utazik. Nem valamelyik színház díszlettervezője, és jaj nekünk, ha  így gondoljuk. Jaj nekünk, ha megelégszünk a szép külsővel, de a belsőre nem figyelünk. Mert lehet ugyan gyönyörű egy sír. Különösen ma, kész vagyonokat lehet rá költeni, de belül mégis romlás van. A sír tartalma a halált képviseli. Urunk azért jött, hogy minderre rádöbbentve megtisztítsa a belsőt. Ő nem éri be külsőségekkel, Ő a szívünket kéri. Ezek a jajok nemcsak a régieknek, hanem nekünk is szólnak, akkor is, ha nem szeretjük őket. Mindig dicséretre vágyunk, de az Úr keményebben szól, azonban érdekünkben teszi. Ha elhallgatja a valóságot, elveszünk. Ha az orvos nem beszél őszintén a betegségről, és nem mondja el, hogy műtétre van szükség, meghal a beteg.

Nézzünk bele most az igébe, kérdezzük meg: mi is van az én szívemben? Hogyan állok a kapzsisággal? Mihez ragaszkodom: a pénzhez, vágyom arra, ami a másé, vagy megelégszem mindazzal, amit nekem adott az Úr?

Kívülről igaznak látszotok, igen, amikor elmegyünk az istentiszteletre, úgy látják, mi szentek, Isten gyermekei vagyunk, de mit tapasztalnak a következő vasárnapig? Milyen tartalmak bukkannak fel a mélyből? Hazugság, gyűlölet, irigység, pénzimádat? Mindezzel segítsen az Úr bűnbánatra, merjük megvallani: Uram, valóban így van, csak kívülről látszom igaznak, de belülről sok undoksággal vagyok tele. De most, kérlek, tisztítsd meg az életem. Jöjj a szívembe, Te légy annak tartalma, és az az életforma, amit éltél és elhoztál. A Te szereteted töltse be a Lényemet, és könyörülj, hogy mindig összhangban legyen a külső és a belső. Uram, ne engedd, hogy a külső szépítgetésével elrejtsük a a belső rothadását. Mert Te meg tudod gyógyítani beteg szívünket; új belsőt ajándékozol annak, aki kéri.

A sírépítés és a síremlék-díszítgetés ma is nagyon megy, és közben mi is ugyanúgy cselekszünk, mint elődeink, akik fegyverrel, erőszakkal, emberi bölcsességgel akartak mindent megoldani. Nemcsak a régiek ölték meg a prófétákat, de az akkori vezetők is megölik Jézust. Aki mást mond, mint a többség, aki nem áll be az udvari próféták sorába, azt mindig kitaszítják, bántják és félreállítják. Ne legyünk udvari próféták, hanem képviseljük bátran az Urat. Ne csak azt mondjuk vagy tegyük, amivel sokan egyetértenek, hanem éljük az Úr akaratát akkor is, amikor az kényelmetlen.

Ki vagyok én

Ki vagyok én, ki vagyok én,

Kinek lát engem az Isten?

Sok bűnömért, vétkeimért,

Megítél engem az Isten.

Veszendő utolsó bűnös vagyok,

Csontomban kárhozat kínja sajog,

Segítség, segítség, elpusztulok.

Valaki vár, valaki kér,

Valaki hívogat engem.

Sok bűnömért, vétkeimért

Valaki szenvedett értem.

Megtartó Úr Jézus befogadtál,

S azért, mert szerettél megváltottál.

Összetört életem parancsra vár.

Isten áldásával.