Áldás

A

z Úr gyermekének, elhívott szolgájának sem könnyű az élete (4Móz 16,1-35). Sőt, igazán neki válik nehézzé. Amíg Mózes Midján földjén tartózkodott, semmi baja sem volt, nyugodtam eléldegélt juhpásztorként. Mihelyt azonban elhívta az Úr, és ő engedelmeskedett, konfliktusok, harcok sorába került. Bármi történt, őt okolták és tették felelőssé. Ha elfogyott valami, szintén Mózes ellen lázadtak, ő tehet róla. De amikor Isten elé vitte a nép ügyét, és az Úr csodálatosan megsegítette őket, a hála elmaradt. Ha jól mennek a dolgok, az természetes, az a magunk érdeme. Csak amikor baj van, akkor keresünk felelősöket. Nem üdülés Isten népét vezetni, azonban Mózes jól kezeli a felmerülő problémákat. Nem saját indulata alapján igyekszik megoldást találni, hanem mindig leborul az Úr elé. Hogyan kezelem a problémákat, a velem szembefordulókat? Lehet úgy, mint Mózes, szabad az Úr elé borulni, az Ő segítségét kérni.

Előjön egy csoport, aki kihasználja Mózes ellen a pusztába való visszatérés tényét. De azt nem látják, hogy saját hitetlenségük következménye ez. Elegük van Mózesből és Áronból, nem látják meg, hogy őket elhívta az Úr. Nem ismerik fel a nekik adott kegyelmet, és azt, hogy ők mindig az Úr parancsára cselekszenek. A lázadókról nem olvassuk, hogy Isten elé borulnának, az ő szívükben keserűség és hatalom utáni vágy található. Úgy látják, ők a megfelelő emberek, de Istent nem kérdezik.

Mózes az Úr elé viszi ezt az ügyet, Őt kéri, adja világosan tudtul, kit választott ki, ki az Övé. Igen, az Úr ismeri a szíveket, Ő tudja igazán, ki az Övé, ki az, aki Krisztusban van. Hányszor elkeseredünk mások támadása, igazságtalansága miatt. Megkísért, hogy mi is visszavágjunk, megmutassuk, érünk annyit, mint ők. Mózes nem ezt teszi. Nem magáért harcol, hanem a népért, Istent kéri, hogy adjon választ. Urunk a keresztről nem fenyegetőzött, hanem az Atyára bízta ellenségeit. Ne engedjük, hogy a harag, a gyűlölet elvonják erőnket, figyelmünket, és elvegye békességünket, hanem bízzuk az Úrra problémás dolgainkat.

Mennyi rágalom és gonosz támadás, hiszen nem igazak a vádak. Izrált az Úr hozta ki Egyiptomból, amely nem tejjel és mézzel folyó föld volt a számukra, hanem a szolgaság háza. Az Úrhoz kiáltottak szabadításért, és Ő kivezette őket, majd az ígéret földje felé irányította népét. Előttük ment nappal felhő-, éjjel pedig tűzoszlopban. Azonban nem Istenre hallgattak, hanem a tíz kém elbizonytalanító szavaira, megrémültek az ellenségtől, és már nem látták Isten nagyságát. Hogyan élem meg a rágalmazást, a gonosz támadást? Mózes ezt is az Úr elé vitte. Haragját is is Úr színe előtt öntötte ki. Ma is áll ez a lehetőség, kiönthetjük Előtte haragunkat, ahogyan majd a zsoltárírók is teszik. Nem a másik emberre zúdítják a bennük munkáló romboló indulatokat, hanem Istennek mondják el. Az imádság a szív tisztítórendszere, átszűri a mérgező indulatokat, és feltölt Isten országának levegőjével.

Isten megítéli azokat, akik Ellene lázadtak, mert itt nem Mózesről, hanem Istenről van szó. Mindig Isten ellen lázad az, aki az Ő népe vagy választott eszközei ellen szól. Itt el kell a népnek különülni a lázadóktól, van, amikor félre kell állni, és rábízni Istenre a dolgokat.

Az Úr a Lélek eljövetelét ígéri, Aki által majd mennyei erővel fognak felruháztatni (Lk 24,50-53). Az Úr szolgálatát, az evangélium hirdetését csak mennyei erővel lehet végezni. Isten Szentlelke nélkül nem megy, hatástalanok maradunk. Másrészt hamarosan ki is merülünk. Az egyház azért bírja évszázadok óta a bizonyságtételt ebben az ellenséges világban, mert nem emberi erőre épít. Mindig akkor váltott ki nagy hatást, és volt eredményes a szolgálata, amikor a mennyei erő betöltötte és áradt rajta keresztül. Isten Szentlelkét ne cseréljük le, és ne próbáljuk meg emberi dolgokkal helyettesíteni. Nagy kísértés ma, hogy a szervezés, a programok és a pénz nagyobb szerepet kap, mint az Úr.

Az is lényeges, hogy ki kell várniuk a városban, amíg eljön a Lélek. Minden várakozással kezdődik. Az Úrra való várakozással. Nem megoldás az idegesség, a sürgetés, ahogyan a Lélek vezet, úgy kell haladnunk előre. Tudok-e várni? Vagy azonnal döntök és cselekszem, függetlenül Isten vezetésétől? Ne az emberi szempontok legyenek mindig a döntők. Tanuljunk meg várni a Isten Lelkére.

Az Úr áldás közben távolodott el tanítványaitól. Áldást hagyott hátra. Mit hagyunk mi magunk után, amikor egyik helyről a másikra megyünk? Mi mard otthon, amikor elindulunk a munkába? Feszültség vagy áldás? Hogyan távozom el otthonról, a munkahelyről, baráti társaságból: áldással vagy emberi indulatok kivetítésével? Bizony, hányszor nem áldást hagyunk magunk után.

Itt nem egy búcsújelenet van leírva, nem könnyek, reménytelenség, hanem öröm látható, nagy öröm a jelenlévők arcán. Nem végső búcsú ez, tudják, hogy a mennybe ment Úr Jézus továbbra is velük marad. Együtt fog munkálkodni velük, a Lélek által. Jézustól örömmel térnek vissza. Az Úrral való találkozás felüdíti és megvidámítja a szívet. Nem csüggedten, hanem nagy örömmel mennek vissza a többiekhez. Emberileg az volna a logikus, ha csüggedten, kiábrándultan térnének vissza, vagy egyáltalán vissza se mennének. De Jézus él, és ígéretet is kaptak, és ennek a beteljesedésére várnak. Aki az Úrral tölt időt, az örömmel lép ki a maga csendjéből, a belső szobából. Az Úr jelenléte feltölt, és ez meglátszik, az ige olvasása, az Úrral való élő kapcsolat ragyogóvá és reménykedővé tesz.

Állandóan a templomban voltak - nem csak a kijelölt időpontokban tartózkodtak az Úr házában, hanem ott várták az ígéret beteljesedését. Jézusról beszélgettek, felidézték a történeteket és a beszédeit, és egyre jobban betöltődtek az Úr jelenlétével. Idézzük fel magunkban vagy egymással az elmúlt napokban olvasott evangéliumi történeteket. Ma végére értünk Lukács evangéliumának, felidézhetjük azokat a helyeket, amelyek megszólítottak, amik adtak, amikor olvastuk. Mire emlékszem az elmúlt huszonnégy fejezetből? Van-e, ami úgy igazán megszólított, ami által választ kaptam kérdéseimre?

Áldásoddal megyünk

1. Áldásoddal megyünk, megyünk innen el,

Néked énekelünk boldog éneket.

Refr.: Maradj mindig velünk, ha útra kelünk,

őrizd életünk minden nap!

Maradj mindig velünk, ha útra kelünk,

őrizd életünk minden nap!

2. Minden nap dícsérünk Téged, jó Urunk!

Néked énekelünk vidáman, boldogan.

Refr.

3. Menjünk mindig feléd, tekintsünk reád,

Szentlelked erejét add nékünk tovább!

Refr.

4. Őrizz, hogy a kezünk, legyen tiszta kéz,

Szólj ránk, hogy a szívünk legyen mindig kész!

Refr.

5. Várunk, áldott Király, bizony, jöjj hamar,

Várunk, égi Király, bizony, jöjj hamar!

Refr.

Isten áldásával.