Ő képes mindent megtenni

N

agyon megrendítő ez a fejezet, mert látjuk az engedetlenség, hitetlenség, lázadás következményeit (4Móz 20,1-29). Sokan meghaltak már a lázadás következtében, de most azok közül halnak meg ketten, akik eddig vezették a népet, akiken keresztül az Úr munkálkodott, akik áldott eszközök voltak. Ők hálás szívvel és örömmel hagyták maguk mögött Egyiptomot, a rabszolgaság földjét, és indultak az ígéret földje felé. Meglátni az Isten ajándékát, a tejjel és mézzel folyó földet, ez mozgatta őket. Nehéz időkben is ez volt, ami átsegítette őket a holtponton. Hazaérni és birtokba venni Isten ígéretét, és együtt élni az Úrral. A lázadás miatt azonban lemaradtak erről. Majd' az egész utat megtették, ott voltak végig a gyülekezetben, szolgáltak, és még sem mehettek be. Mirjam és Áron ez a két vesztes. Hiába volt főpap, nem mehet be, sőt, még meg sem láthatja azt, amiért küzdött, amiben hitt és amiért élt. Mindez a népre való hallgatás, a hitbeli gyöngeség következménye. Nem elegendő kijönni Egyiptomból, hanem be kell menni az örök hazába, végig kell járni az utat. Ne álljunk meg ma sem, ne is forduljunk vissza, hanem kapaszkodjunk az Úr kezébe. Sátán minden pillanatot kihasznál, de ne engedjünk neki. Mit ér, ha ebben a világban mindenünk megvan, ha nagyon jól élünk is, de lemaradunk Isten országáról?

A földi életünk vándorút. Nem ez a világ a cél, hanem az örök élet. Olyan jó, hogy aki hisz az Úr Jézus Krisztusban, az megtalálja a célt. Mert az élet több, mint amivé mi leszűkítettük. Több, mint az evés, ivás, szórakozás: Jézussal való áldott közösség. Vele lenni mindennél többet ér. Jelenlétében gyógyul az életünk, és megtapasztaljuk, hogy Ő többet nyújt, mint amit a világ ad.

A vándorúton, a megtett évek alatt próbák is vannak, amikben kiderül, valóban hiszünk-e az Úrban. Ezek a próbák gyakran olyan egyszerűnek tűnnek, olyan területre irányulnak, amiről úgy gondoljuk, nem probléma. Aztán kiderül, hogy ott vagyunk a legsebezhetőbbek. Ez a terület a test igényei. Elfogyott a víz, és azonnal Mózes és Áron ellen fordulnak. Annyira kicsi a tűrőképességünk. Olyan hamar elveszítjük békességünket, és már a víz vagy az étel időleges hiánya is zúgolódást vált ki belőlünk. A perlekedésben annyira egy húron pendülnek, nincs senki, aki imára hívna. Olyan szomorú, nem találunk imádkozókat, olyan embereket, akik azt mondanák, vigyük az Úr elé. Eddig is megoldotta minden problémánkat, Ő nem változott, ma is ugyanaz. Ennél nagyobb nehézséggel is megbirkózott már, most sem vall kudarcot, és nem hagy minket cserben. Ő hűséges Isten.

Olyan irgalmas, kegyelmes és hosszútűrő az Úr. Kész még most is meghallgatni kívánságukat, ad nekik vizet. Ott kapják a vizet, ahol emberileg nem várható, de szembesülnek Isten mindenek felett való hatalmával. Ő mindig ott és úgy segít rajtunk, ahogyan nem is gondolnánk, ahol nem várnánk. Neki semmi sem lehetetlen.

Azonban Mózest is megviselte már ez sok gond, ez a rengeteg támadás, és a régi ember előjött belőle. Haragból cselekszik, meg akarja mutatni, hogy igenis, tudnak vizet adni, még itt is, és jó kezekben vannak. Ha őt követik, nem vesznek el. Azonban Isten nem azt kérte, hogy üssön rá a sziklára, csak annyit, hogy mondja a sziklának, hogy adjon vizet. Elég szólni, és a hitből mondott szóra víz fakad a sziklából, és mindenki meglátja mögötte Isten dicsőségét. A kapernaumi százados meglátta ezt. Annyira ráhangolódott Jézus Lényére, hogy elég volt egy szó. Neked elég-e Jézustól egy szó? Hiszed-e, hogy nem neked kell erődemonstrációt bemutatni, elég szólni, és az ige elvégzi a maga munkáját a szívekben?

Akadályok is vannak, nem mindenki fogja utadat segíteni, de ne félj, és ne ijedj meg, főleg ne csüggedj, mert az Úr tovább vezet. Őt az akadályok se akadályozhatják meg terve véghezvitelében.  Csak menj tovább bátran, Vele együtt az úton.

A fogoly Pál térdet hajt a börtönben az Atya előtt (Ef 3,1-21). Hát ez fantasztikus, nincs háborgás, vádaskodás, hanem békesség lakozik az ő szívében. Fogolyként is térdet tud hajtani. És ezenfelül imádkozik, de nem a szabadulásért, hanem a gyülekezet növekedéséért. Tehát másokat hordoz. Nem zúgolódik, mert nincs miért, ott van vele az Úr Jézus. Aki átéli, bárhová kerülök is, de velem van az Úr, az nem zúgolódik, hanem szolgál. Azt kéri, és azért munkálkodik, hogy hit által Krisztus lakjon a szívükben. Ez a lényeg, Jézus lakjon, éljen a szívemben. Nem új vallásba vezeti be őket, hanem azt kéri, nyissák meg életük ajtaját Jézus előtt, engedjék be a szívükbe, legyen Ő az uralkodó. Ki lakik az én szívemben?

Nem elég azonban befogadni Jézust, növekednünk kell az Ő megismerésében. Engedni, hogy egyre nagyobb legyen, és úgy válok én egyre kisebbé. Amikor Ő nagy, látom hatalmas munkáit, és megbátorodik a szívem, lehullanak a félelmek bilincsei.

Ismerjük fel, hogy az Ő kezében jó helyen van az életünk. Ő képes mindent megtenni, azon felül is, amit mi elgondolunk vagy lehetségesnek tartunk. Ezért ne aggódjunk, mert aki ismeri Jézust, és annak ismeri és tapasztalja, Aki, annak nem fér meg a szívében az aggodalom, a félelem. Ahol ott van Jézus, ott nincs helye az aggódásnak. Kéréseinken és gondolatainkon felül is képes mindent megtenni, azt olvassuk, bőségesen. Isten éléskamrája, bankszámlája soha nem merül ki. Isten szótárában az a szó, hogy lehetetlen, nem szerepel. Istennek valóban semmi sem lehetetlen! Hisszük ezt, és készülünk rá? Azonban nem mindig akkor teszi meg, amit kérünk, amikorra megrendeltük. Ezért meg kell tanulnunk várni. Isten órája nem az én vágyaim szerint működik. Minden a maga helyén és idejében megy végbe.

Vegyük kézbe az igét, belőle megérhetjük, mi Isten terve és akarata az életünkkel. Azért adta a kezünkbe, hogy olvassuk, használjuk. A lapjaira hullott Biblia a szép Biblia. Ha nem olvasom, nem ismerem fel Isten akaratát, nem látom meg fantasztikus tevét, amit Krisztusban megvalósított. Az ige nélkül a kegyelem sem ragyog fel előttem. Krisztus megismerése nélkül lepel van a szemünkön, szívünkön, és nem látjuk meg Istent.

Krisztusban bátran Isten elé járulhatunk, mert nem érdemtelenségünket fogja látni az Úr, hanem a Fiú kereszthalálát. Érte részesülhetünk kegyelemben, életben. Amikor az Úr Jézus benyújtja kegyelmi kérvényünket, Őt nem utasítja el az Atya. Egyedül Őt nem utasítja el, mert látja, hogy Jézus kifizette tartozásunkat, magára vállalta adósságunkat.

Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem

1. Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nő a vész a ten-

geren, Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg; Biztonságos révet adj, S majd

fogadd el lelkemet.

2. Nincs nekem más enyhelyem, Szívem Téged hív s keres, Ó, maradj itt, Mesterem,

Őrizz, adj erőt, szeress! Véled állom a vihart, Hit s erő Te vagy, Te Szent, Szárnyad ár -

nyával takard Fejemet, a védtelent.

3. Csak Te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek; Támogasd, ki elzuhan, Gyó -

gyítsd meg, ki vak s beteg. Szent szavadra hallgatok, Tévedés az én bajom, Én hamis -

ság s bűn vagyok, Te igazság s irgalom.

4. Kegyelem vagy, égi jó, Mely minden bűnt eltörül, Hagyd, hogy gyógyító folyó Tiszto-

gasson meg belül. Élet-kút vagy, lüktetés, Vízmerítni drága hely, Ó, buzogj fel bennem

és Öröklét felé emelj.

Isten áldásával.