Szabad az út

A

 puszta a felkészítés helye is egyben (4Móz 19,1-22). Istennek mindenre kiterjed a figyelme. Ismer bennünket, és így tudja, milyen könnyen beszennyeződünk. A bűneset óta jelen van a világban a bűn, a lelki piszok, és olyan erővel tapad hozzánk, hogy önerőből képtelenek vagyunk kitakarítani magunkból. Beleivódott génjeinkbe, hozzuk magunkkal örökségként. Akkor is meg vagyunk fertőzve tőle, ha mi ezt nem így gondoljuk. Nem mindig van jelen szembeötlően, de mindig érezteti jelenlétét. Megbújik a lényünkben, és befolyásolja, sőt, formálja gondolkodásunkat, magatartásunkat. Azonban az Úr leleplezi, rámutat: bizony, jelen van, még a vallásos, rendezett életű emberekben is. Próbáljuk eltakarni, de mindig kimutatja a foga fehérjét. Felszínre hozza szándékait, beszédünk, tetteink által. A szívünkbe rejti magát, mert tudja, hogy onnan indul ki az élet.

Azonban az Úr Jézus azért jött, hogy megszabadítson a bűn hatalmától és megtisztítsa életünket. A pusztában egy vörös tehén vére és a hamvából készített víz adja a megtisztulást. Ez is jelezi: meg lehet a bűntől tisztulni. A tehén előremutat az Úrra, mert az állat vére és a tisztítóvíz nem adnak tökéletes megoldást. Ezt ismételni kell. Isten azonban elküldte a Fiút, Akinek a halála és élete bűnért való áldozat. Kiontott vére az igazi hatóanyag a bűn ellen. Szükséges azonban megvallani bűneinket. Az ige segít látni magunkat, amikor beletekintünk a mélyébe, megláthatjuk kegyelemre szoruló állapotunkat, de azt is felismerhetjük, hogy Jézus vére a megoldás. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő, és az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.

A rendszeres tisztán tartásban pedig az Úr igéje segít. Azért kaptuk, hogy használjuk. A zsoltáros azt is elmondja nekünk, ő miként használja Isten igéjét. Így írja: „Szívembe rejtettem beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened” (Zsolt 119,11). Ez az ő módszere, a szívébe rejti az igét. Nem csupán a zsebében, táskájában vagy okoskészülékében hordja, hanem a szívében. Hogyan rejti bele? Él vele, olvassa és megtanulja. Az igét azért kapjuk, hogy a szívünkbe rejtsük, feltöltődjünk vele, és bennünk legyen. Csak a bevett orvosság hat. Az olvasott ige tud hatást kifejteni, ha nem élünk vele, ha nincs bennünk, ne várjunk hatást.

Milyen könnyen elfelejtjük, kik is voltunk, mielőtt az Úr belépett az életünkbe (Ef 2,11-22). Úgy teszünk, mintha nekünk nem lett volna szükségünk a kegyelemre. Az apostol felszólít: emlékezzetek arra, hogy egykor pogányok voltatok. Mindig szem előtt kell tartanom, megkegyelmezett bűnös vagyok. Pál apostol is emlékezik arra, kicsoda volt, amíg az Úr meg nem jelent neki a damaszkuszi úton.

Jó emlékezni arra, aki voltam, mert így alázatos maradok. Mindig a szemem előtt lesz: én sem vagyok több vagy különb a másiknál, annál, aki még nem ismeri az Urat. Azért járhatok a keskeny úton, mert Ő lehajolt hozzám, megkönyörült rajtam. Az Úr kegyelme által lettem más ember, nem a saját erőmből.

Egykor Isten nélkül voltunk, vagyis a magunk természete, környezetünk szokásai irányítottak. Mindannyian így érkezünk a világba. Isten nélkül, és Jézustól távol, ezért van  szükségünk arra, hogy Ő megkeressen. És olyan jó, hogy utánunk jön, mert meg akar menteni. Azért jön, mert azt akarja, hogy közel kerüljünk Istenhez, hogy Ő Atyánk legyen. A távolságot, ami köztünk volt, keresztje által hidalja át. A kereszt az a híd, ami összeköt Istennel. Csakis ezen juthatunk el Hozzá.

Az Úr Jézus halála és feltámadása lebontotta az elválasztófalat. Halála által lebontja a választófalat. Mi inkább építgetjük a válaszfalakat, de ahol Ő jelen van, ezeknek le kell bontódniuk. Krisztus népe falbontó, és nem falépítő közösség. De a falak csak a Krisztusban való hit által bontódnak le. Akik Krisztust megismerik, azok egymáshoz is közel kerülnek.

Ő a mi békességünk, ám ennek nagy ára van, Jézus halála. Azért halt meg, hogy megbékélhessünk Istennel, majd egymással is. Ez a sorrend, megbékélek a kereszt által Istennel, és ezt követően a másik emberrel. Krisztus nélkül, a Tőle kapott új szív nélkül nem tudok megbékülni, képtelen vagyok rá, tőlem nem telik.

Ő hirdet békességet. Nagyszerű üzenet ez, eljött az Úr, hogy békességet hirdessen, elmondja, meg lehet békülni Istennel és egymással is a kereszt által. De meghalljuk-e az üzenetet? Rádöbbenünk-e már végre, hogy nincs más lehetőségünk a megbékélésre, csakis Ő? Jézus nélkül csak háborúzni tudunk. Ellenséget látunk egymásban, és azt gondoljuk, akkor lesz békességünk, vagy leszünk boldogok, ha a másiktól megszabadulunk. Jézus rámutat: ez nem megoldás. Nem megszabadulni kell a másiktól, hanem megbékélni vele. És ez Krisztus által megy végbe. Ha átélem, hogy megbocsátotta bűneimet, akkor én is meglátom a másikban a bocsánatra vágyakozót, a szomjas lelket.

Jézus által szabad az út. Jöjj Jézushoz, és meglátod: szabad a jelzés. Neked is, nekem is, ha a tékozló fiú útját jártuk is, szabad az út, nyitva a kapu. Olyan jó, mehetek az Atyához, Jézus nevében.

Áll a Krisztus szent keresztje

1. Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom

üdvösségemet.

2. Bánt a sok gond, űz a bánat, Tört remény vagy félelem: Ő nem hágy el, biztatást ad:

Békesség van énvelem.

3. Boldogságnak napja süt rám; Jóság, fény jár utamon: A keresztfa ragyogásán Fénye-

sebb lesz szép napom.

4. Áldássá lesz ott az átok, Megbékéltet a kereszt; El nem múló boldogságod, Békessé-

ged ott keresd!

5. Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom

üdvösségemet.

Isten áldásával.