Alkalom

A

 hadkötelesek számbavétele után következik a léviták és az elsőszülött fiúk megszámlálása (4Móz 3,1-51). Mindez mutatja, hogy a pusztában sem tétlenkednek az Úr szolgái, Mózesnek és Áronnak is bőven van feladata. Mindezt úgy kellett ellátni, hogy közben családi tragédia is érte. Ez azonban nem hátráltja, az Úr előtt feldolgozza és megérti azt, ami történt. A tragédia sem elválasztja őt az Úrtól, nem keseredik meg, hanem inkább megerősödve jön ki belőle. Hát így is lehet? Lehet nem összeroppanni a fájdalmak alatt? Igen, lehet. Hogyan csinálta Áron? Még közelebb húzódott az Úrhoz, nyitott volt felfelé, figyelt a szavára, és szolgált. Fájdalmát szolgálattá alakította. Ez is lehetőség, megkeseredés, belefáradás helyett szolgálattá alakítom személyes élethelyzetemet, fájdalmamat. Ezt tette Pál apostol is, nem volt felesége, gyermeke, de szolgált a fiatalok felé, és lelki gyermekeket kapott az Úrtól.

Lévi törzsét az Úr az elsőszülöttek helyett választotta ki magának. Ez a törzs váltotta ki őket. Mindez az egyiptomi szabaduláskor történt, az elsőszülöttek meghaltak, de ahol a bárány vérével meghintették az ajtófélfát, ott életben maradt az elsőszülött fiú. Hosszútávra pedig a lévitákat hívta el az Úr a sátor körüli szolgálatra. Minden elsőszülött az Úré, de a léviták kiváltják őket, így ők egész életükre az Úréi. Tulajdonképpen a mi életünk lényege is ez: az Övéi legyünk, Neki szolgáljunk. Ez a szolgálat már nem úgy történik, ahogyan a léviták végezték, de minden tanítvány az Úr Jézus szolgája, és azt teszi, amit az Úr mond neki. Úgy éljünk a mindennapokban, hogy kitűnjék rólunk, hogy kiéi vagyunk.

Ezután Lévi fiainak és családjának a számbavételére kerül sor. Pontosan meg lesz határozva mindegyik családnak a feladata. Ők végzik a sátor körüli teendőket. Mindenki szolgálata fontos. Lényeges, hogy a kötelek feszesek legyenek, minden a helyén legyen és biztonságosan működjön. Mindenki az Úrnak végzi a ráeső szolgálatot, és nincs értéktelen munka. Isten gyermekei számára minden, az Úrtól kapott szolgálat értékes, mert minden lehet bizonyságtétel.

Az Úr rámutatott: az Ő elutasításának következményeként a templomot le fogják rombolni (Lk 21,7-19). Azonban ez nem bűnbánatot vált ki belőlük, nem azt kérdezik, mit együnk, hogy elkerüljük, hanem az időpont után kíváncsiskodnak. Azonban nem az időpontot kell kutatni, hanem készülni mindarra, amit az Úr mondott. Hogyan készülhetünk? Hirdetjük az evangéliumot, mentjük a lelkeket. Mert ugyan az Úr Jézus meghalt és felment a mennybe az Atyához, de itt hagyta a tanítványokat, és eljött a Szentlélek Isten is. Ők tesznek bizonyságot arról, hogy amíg a kegyelmi idő tart, megtérhetünk, Isten kész megbocsátani Jézusért a bűnbánattal hazatérőknek. Aki Jézushoz jön, azt Ő nem küldi el magától, ezért jöjj, bármerre jársz is. Ma még oda lehet menni és le lehet borulni a kereszt alatt.

Jézus mennybemenetele és a visszajövetele előtt idő fog eltelni, azonban az ellenség igyekszik sokakat megtéveszteni. Még csodát is tesz, hogy akik nem ismerik a Biblia Istenét, megtévedjenek. A hamis Krisztusok elvonják az Úr Jézustól az embereket. Sokan jönnek, akik megtéveszteni akarnak, népszerű tanításokat hirdetnek, csodát is tesznek, ha kell, de nem beszélnek kegyelemről, a golgotai keresztről. Azonban az üdvösség nem érdemeinkért vagy cselekedetekért, hanem kegyelemből van. A hamis tanítók legtöbbször azt mondják, amit az emberek hallani akarnak. Ne engedjük megtéveszteni magunkat. Ő úgy jön el, hogy mindenki előtt világos lesz, hogy Ő az!

Azonban a visszatérésig terjedő időszakban megláthatjuk, mi a következménye a Krisztus nélküli életnek. A háború, a bűnözés, a családok tönkremenetele, a kizsákmányolás mind ebből fakad. Mindig magunk akarjuk megoldani a problémákat, és ennek az eredménye meg is látszik. Még több nyomorúság fakad belőle, mert úgy gondoljuk, hogy erőszakkal oldhatók meg a konfliktusok.

Arra is rámutat az Úr Jézus, hogy amíg őszintén nem bízzuk Rá magunkat, alapjában véve nem változik semmi. Nem változik, mert maga az ember nem változik, igazi változást a Szentlélek Isten végez az újjászületés által. És ez a természetünket változtatja meg. Amíg ez nem megy végbe, csak a világ ábrázata változik, de maga az ember és az élet nem. Megdöbbentő és elgondolkodtató, mennyire büszkék vagyunk magunkra, a tudásunkra, és ha elolvassuk az Úr szavait, azt kell látnunk, hogy mindez végigkísérte az egész emberi történelmet. A ami napig fegyverek vesznek körül bennünket, és maga a teremtett világ is változik a sok romboló anyagnak köszönhetően.

Lesznek nagy természeti katasztrófák, súlyos járványok, éhínségek, de mindezek jelzések, Isten keres általuk. Rámutat: Nélküle nem boldogulunk. Ezek az események mintegy ébresztőként szolgálnak. De vajon ébredünk-e? Felismerjük-e saját életünk eredménytelenségében, kudarcainkban, tragédiákban Isten hiányát? Ezek a dolgok azért is történnek, hogy Hozzá forduljunk. Végre kimondjuk: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek.

A tanítványok helyzete sem lesz könnyű, üldözni fogják őket, és nehéz pillanatokat élnek meg. Nem kerül el a nemszeretem élethelyzet se, azonban az Úrral mindezekben megláthatjuk az alkalmat a bizonyságtételre. Próbáljunk így figyelni életünk nehéz pillanataira, keressük bennük az alkalmat a bizonyságtételre. Pál azt írja, áron is megvegyétek az alkalmat.

Ébredj, bizonyságtévő Lélek!

1. Ébredj, bizonyságtévő Lélek! A várfalakra őrök álljanak, :/: Kik bátran szólnak harcra

készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen messze szerteszét, Az Úr-

hoz gyűjtve népek seregét!

2. Ó, bárha lángod fellobogna S ébredne föl sok nemzet fényinél :/: Ó, bár sok szolga,

sarlót fogva, Aratna, mígnem leborul az éj! Urunk, e roppant, ért vetésre nézz: A munka

sok, a munkás oly kevés!

3. Küldd útra hírnökid csapatját, És adj erőt onnan felül nekik, :/: Hogy veszni a pogányt

se hagyják, És szerteűzzék Sátán seregit. Országod jöjjön el minél elébb, Hirdetve

szent neved dicséretét!

Isten áldásával.