Én plusz Jézus

A

 mai történet elcsendesedésre késztet, nézzünk magunkba, és kérdezzük meg: nem vagyunk-e olyanok, mint Izráel népe (4Móz 14,1-25)? Nem kísért-e meg minket is, hogy problémát csinálunk mindenből? Nem az Úrnak, a Vele való kapcsolatnak örülünk, hanem mindig magunkra nézünk. Azonban ha magunkra tekintünk, elcsüggedünk, mert valóban nem vagyunk többek, különbek, erősebbek másoknál. Azonban soha ne a saját képességünkre, hanem az Úrra, elhívónkra tekintsünk. Ha Ő elhívott egy munkára, vagy ígért valamit, azt véghez fogja vinni. Tőlünk az engedelmességünket kéri, mi pedig megcsodálhatjuk közben hatalmát.

Az egész nép sírt, siratta magát! Megdöbbentő, mennyire ragályos nyavalya a hitetlenség, előre megfutamodnak, és inkább visszatérnének Egyiptomba, vagy meghalnának. Ha levesszük tekintetünket Istenről, elcsüggedünk. A kémek beszámolóját hallva az eddigi tapasztalatokra kellett volna figyelni. Erőt meríthettek volna Isten korábbi tetteiből. Hatalmas dolgokat éltek át, egyetlen nép nem tapasztalt meg hasonlót, és nem ebből élnek, hanem felnagyítják a veszélyeket. Nem arról van szó, hogy nem lakatlan az a föld, vagy nem élnének ott nagytermetű Anák-fiak, ezek mind valóságok, de az Úr, az ő Istenük nagyobb és erősebb ezeknél. Másrészt Isten nem olyan, mint az ember, ha nekik ígérte azt a földet, nekik is fogja azt adni. Ne csüggedjünk el akadályokat, ellenfeleket látva, hanem ragadjuk meg az ígéreteket. Figyeljünk az Úr Jézus tetteire, saját életünkben megtapasztalt munkáira, és meg fogunk bátorodni.

Az Úr útján is vannak küzdelmek, az út keskeny, de életre vezet. Életre, mert nem mi járunk elöl, hanem az Úr Jézus. Mivel Ő megy előttünk, ha követjük, célba is érünk. Ezen az úton is van szenvedés, de Ő előbb szenvedett, nem földi kincsekről, sikerekről szól, azonban az Úr nem hagy cserben. Ha nehéz is időnként az út, soha nem jó megoldás a régi életbe való visszatérés. A kérdésükben benne van a válasz: nem jobb a visszatérés. Soha ne engedjünk a kísértőnek. Az Úr útján élet van, a visszatérés pusztulás. Amikor visszafelé húz a gonosz a korábbi életvezetésünkbe, mindig jön a visszaesés. Jézus nélkül nem diadal, hanem bukás vár ránk. Ez logikus is, mert ha az Úr nélkül nem tudtak megszabadulni az egyiptomi rabszolgaságból, hogyan tudnának Nélküle megmaradni az új életben? Az Úr vezetése nélkül el is tévednének.

Azonban olyan csodálatos, hogy van két ember, akiket nem sodor magával a többség, hanem megmaradnak a hitben és a józanságnál. Józsué el is mondja, jó föld az, és az ott élő nép is legyőzhető, mert velünk van az Úr. És ez a lényeg, én meg az Úr. Én magam semmi vagyok, de Vele győztes lehetek. Csak el kell indulni, mert amíg a helyemen vagyok, győzelem sincs. Indulj az Úrral bátran. Én plusz az Úr. Én plusz Jézus, depresszió plusz Jézus, és mindjárt más a képlet. Ha Jézust belevonom az életembe, a problémámba, mindent másképp látok. Az ige újfajta gondolkodásra tanít, te plusz Jézus. Ezt ne feledd, ezt mond magadnak, amikor valami föléd akar nőni: Jézussal sikerül. Ne féljetek! Ezt mondja Józsué, hanem lássátok meg: ha az Úrral vagyunk, a probléma legyőzhető, fél fogunkra sem elég.

Azonban a nép nem figyel a két kém bizonyságtételére, továbbra is lázadnak, meg akarják őket kövezni. Isten pedig el akarja őket űzni. Milyen nagy kegyelmet kaptak, sok nép közül őket választotta ki az Úr, és ők hitetlenül lázadnak. Azonban Mózes közbenjár értük, imádkozik a hűtlenekért. Jó ezt látni; ott van-e bennünk is ez a közbenjárás, ahogyan az Úr Jézus is imádkozott az Őt megfeszítőkét? Isten megbocsát Izráelnek, olyan jó ezt látni, valóban türelmes Ő, és szeretete nagy, és ez majd a kereszten lesz nyilvánvaló, és abból, hogy még mindig tart a kegyelmi idő. Azonban van következmény, ez a generáció nem mehet be az ígéret földjére, csak a következő.

Arimátiai József szinte a semmiből lép elénk (Lk 23,50-56). Eddig nem hallottunk róla, de kiderül, hogy ő is várta Isten országát. Csendben, szavak nélkül élte meg eddig a hitét, valószínűleg ott volt a kereszt körül, és most felismeri, hogy eljött az ő ideje. Ezt neki kell megtenni, mert csak ő teheti meg. Nem akárki járulhat Pilátus elé. Jó látni, hogy az Úrnak a nagytanácsban is voltak követői. Nagy hang nélkül és csendben, de szinte mindenhová eljutott az evangélium. Ott is vannak tanítványok, ahol nem is gondolnánk. Áldott legyen az Úr érte. Meglátom-e, mikor jön el az én időm? Észreveszem, mi az énrám bízott feladat Isten országában? És elvégzem-e akkor is, ha magam vagyok, és ha veszélyekkel jár? Mert ez a tett veszélyes volt. József vállalta, mert a szíve az Úré volt. Másrészt látta, hogy Jézus minden veszélyt, még a halált is vállalta Istenért és értünk.

Egy új sírba helyezte el Jézus testét József, valószínűleg a sajátja volt, és átengedi Jézusnak. Az újat, az értékeset is kész Jézusnak adni. Mi milyen sokat költünk a saját sírunkra, de mit költünk az Úr ügyére?

Az asszonyok is jelen vannak, és milyen bátrak. Nem futnak el, hanem elkísérik Józsefet, megnézik, hová helyezi Jézus testét. Azért fontos ez, mert nem zárják le gyorsan a múltat, nem felejtik el Jézust. Nem mondják, meghalt, és vége sztorinak, hanem továbbra is fontos nekik.

Az is igaz, hogy mindenkin a reménytelenség lett úrrá. Úgy, mintha Jézus nem beszélt volna minderről és a feltámadásáról. Olyan könnyen átengedjük magunkat a negatív híreknek, és elfelejtjük az Úr ígéreteit. Jézus meghalt ugyan értünk, de harmadnap feltámad. Jézus elment az Atyához, de vissza fog jönni. Jövel, Uram, Jézus!

Felvirradt áldott szép napunk

1. Felvirradt áldott szép napunk, Ma teljes szívvel vigadunk, Ma győz a Krisztus, és ha

int, Rab lesz sok ellensége mind. Halléluja!

2. Az ősi kígyót, bűnt, halált, Kínt, poklot, szenvedés jaját Legyőzte Jézus, Mesterünk,

Ki most feltámadott nekünk. Halléluja!

3. Az élet győz, a mord halál A prédát visszaadta már, Nagy úrságának vége lett, Krisz -

tus hozott új életet. Halléluja!

4. A nap s a föld s minden, mi él, Ma bút örömmel felcserél, Mert a világnak zsarnoka

Nem kelhet többé fel soha. Halléluja!

5. Mi is éljünk vigadva hát, Daloljunk szép halléluját, Hadd zengje Krisztust énekünk, Ki

sírból feltámadt nekünk! Halléluja!

Isten áldásával.