Jézus él!

M

egrendítő: Izráel visszafelé megy a Vörös-tenger felé, abba az irányba, amelyből jött (4Móz 14,26-45). De nem önszántukból teszik, az Úr küldi őket. Miért? Mert föllázadtak Ellene. Az Ő népe lázong és nem bízik Gazdájában. Olyan elszomorító ez. Bolyongani fognak, negyven napért negyven évet. Mennyi időt tékozolnak, már régen építhetnék Isten országát, ehelyett visszafelé haladnak. Sok idő folyik el a kezeik között tartalom nélkül. Mindez azért, mert önfejűek és lázongók. Milyen vagyok én? Nem hasonlítok a zsidókra? Jól töltöm meg napjaimat? Nem folyik el az Úrtól kapott drága idő és lehetőség üresen? Mennyi hiábavaló dolog viszi el az Úr ügyétől az életünket. Azonban ezen lehet változtatni. Hogyan? Engedjük, hogy az Úr formáljon, és amit mutat, azt vegyük komolyan.

Isten szól még ebben a helyzetben is. És van, aki hallja. Mózes és Áron nem keseredtek bele, ők továbbra is nyitottak Isten szavára. Ne engedjünk a környezet nyomásának, hanem legyünk készek akár egyedül is keresni az Urat, várni üzenetét, majd nekifogni és tenni. Megtudják, hogy Isten tervét az engedetlen lázadás sem akadályozza meg. Mindig önmagunknak teszünk rosszat, amikor elutasítjuk Isten akaratát, és nem Istennek. Ő programját végrehajtja nélkülem is. Talál másokat, akik majd örömmel mennek, viszik a jó hírt. Talál olyanokat, akik hálásak lesznek, amiért Isten lehajolt hozzájuk. Amikor az Úr Jézust elutasítja Izráel, nem ér véget az üdvtörténet, Isten lehajol a pogány népekhez, és küldi a szabadítás, az újrakezdés lehetőségének örömüzenetét.

Örülsz-e még mindig a kegyelemnek? Vagy már annyira belebonyolódtál a saját dolgaidba, hogy nem tudsz örülni, sőt, terhesnek tartod az igével való foglalkozást, az Úrral való közösséget? Kezdj el újra elmélyülni az igében, hidd el, hogy szükséged van rá, és nincs ennél fontosabb. Minél több időt töltesz a Szentírással, annál jobban mélyül Istenismereted és Iránta való szereteted. Hiszen Isten Lénye Jézus arcán ragyog fel előttünk. Minél inkább megismerjük Őt, annál erősebbé válik Istenben való hitünk. Jézus tetteit látva megerősödik bennünk a felismerés: valóban Isten Fia Ő. Ő az egyedüli segítségünk és reménységünk. Élete hiteles, követésre méltó. Az egyetlen Élet, ami igazán követésre méltó. Isten az ige által formálja ki bennünk ezt az új életet. Azt akarja, hogy Fia képéhez váljunk hasonlóvá.

Isten azokkal a gyermekekkel kezd újat, azokat viszi majd be Kánaán földjére, akik miatt aggódtak, akiket ők akartak az Egyiptomba való visszatéréssel megmenteni. Milyen balgák is vagyunk. Azt gondoljuk, Istentől kell félteni gyermekeink életét. Az Úr megmutatja: mi vagyunk rájuk, és magunkra is a legveszélyesebbek. Mert ha nem Isten útján járunk, és nem engedelmeskedünk Neki, jó szándékainkkal is bajba döntjük őket. Az Úr csodálatos, ne féltsük Tőle se magunkat, se gyermekeinket, az Ő kezében van minden és mindenki a legjobb helyen. Elképzelhető, hogy az Úr ma is hasonlóképpen cselekszik, mint akkor. A rendszerváltás idején élt generáció nem igazán ragadta meg az Istentől felkínált lehetőséget, így Isten, lehet, hogy a gyermekinket, a következő generációt szólítja meg, és őket ajándékozza meg kegyelmének gazdag áldásával. Mert akiről mi lemondunk, az Isten előtt nincs elvetve, annak is van még lehetőség. Mi azt akarjuk, hogy a gyermekeinknek jobb legyen, de gyakran pont ezzel rontjuk el az életüket. Isten azonban megmutatja, hogy Ő ad igazi jót, Ő teszi áldássá az életünket.

Egy új hét kezdődik az igében, és ez a hét jól kezdődik, mert Jézus feltámad (Lk 24,1-12). Vele fog egy egészen új és más élet elkezdődni. A tanítványok, az eddigi követői is majd ezt élik meg. Jézus életében a halál nem befejezés, hanem egy új kezdetnek a kapuja. Jézust a halál sem tudja megakadályozni munkája végzésében, tovább menti az embert, építi Isten országát. Mindent azért tett, hogy az embert eredeti helyére és állapotába bevezesse. Az Istennel való élő kapcsolatra, a Vele való állandó közösségre lett az ember teremtve. És ide akar visszavezetni Jézus. Ismerd meg Teremtődet, Aki Jézus által Atyád lett. Ismerd meg az Ő világát, és éld azt az életet, amit Ő kínál neked. Ez az élet tartalmilag gazdag, van célja, ez az élet hazafelé tart. Nem céltalan bolyongás, hanem vándorlás, és megérkezés az atyai házba.

Az asszonyok korán elindulnak a sírhoz, Jézus mindennél fontosabb nekik (Lk 24,1-12). Nem várják meg a virradatot, pedig a temetőbe mehetnének később. És mégsem, mintha érzékelnék, hogy valami grandiózus fog történni, olyannak lehetnek a részesei, ami még nem volt. Nem tudják ők, mi is várható, mert akkor nem a sírhoz mennének, de lényük mélyén érzik a vonzást. Még mindig Jézus vonzza őket. Vonz-e még Jézus? Annyi éve követed Őt - megszokásból teszed, vagy úgy vonz még, mint amikor először hallottál Róla?

Ezek az asszonyok a halott Jézusért korán kelnek, mindent későbbre halasztanak, az első Jézus. Az élő Jézus első neked? Mindent megelőzve keresed Őt? És tudsz olyan korán kelni érte, mint a munkádért, a gyermekeidért? Tudod azt mondani: Jézus vár, ezért korán kelek, Vele szeretnék lenni, Neki szentelem a nap első szakaszát, pedig most tovább aludhatnék?

Az Úr előttük jár, minden el van rendezve, akadályok elhárítva. Nekik csak menni kell, és mire odaérnek, szabad az út. Jézust ugyan nem találják, mert él, és az Élet nem a sírban keresendő. Jézust ne a múltban, hanem a jelenben keresd. Az élő mindig a jelenben van. És aki Őt keresi, az meg is fogja találni.

A tanácstalanokat Isten útba igazítja. Hányszor állunk tanácstalanul, mert az Úr másképp cselekszik, mint amit vártunk. Pedig már nekik tudni kéne, hogy Jézus él. Az üres sír is jelzi. Az élőt pedig nem a sírban kell keresni. Jézust a sír sem képes fogvatartani. Élő Urunk van. Áldott az Úr, amiért küld nekünk segítséget, amikor tétovázunk. Kibillent töprengésünkből, és Jézus felé irányít.

A küldött szavai eszükbe juttatják, amit Jézus mondott. Isten mindig az igét hozza elő, Jézus szavait. Az ige igazít útba és erősíti meg hitünket, sőt, teszi bizonyossá. Az asszonyok hírül adják a többieknek, amit láttak és hallottak. De csak Péter mozdul. Ő felkel, és a sírhoz fut. A Feltámadás híre kimozdít a magunkba süppedtségből. Megmozdultál-e már a hírt hallva, vagy még mindig csüggedten ülsz, vagy esetleg duzzogva tovább alszol? Jézus feltámadt, él, ne aludjunk tovább. Ébresztő, fel! Vigyük a jó hírt. Az evangélium mozgósít, tevékennyé tesz.

Uram, bocsásd el népedet békével

1. Uram, bocsásd el népedet békével, Idvezítésed kívánt örömével, Mert megtaláltuk,

amit lelkünk kedvel, Megragadjuk hittel, nem bocsátjuk el; Már ő miénk, mi vagyunk az

övéi, Véle egy testek, java részesei.

2. E gyarló testben Jézus él már, nem mi, Hű szerelmétől nem szakaszt el semmi. Ó,

Jézus, gyenge hitünket neveljed, Te magad lelkünk az égre emeljed, Hogy így lelkünket

az ég dicső vára Fogja be, annak örökös javára.

Isten áldásával.