N
|
agyszerű
iskolát indított az Úr Izráel számára, megtanultak egy ritmusra mozogni
Istennel (4Móz 10,1-10). Megtanulták, hogy ne a körülmények határozzák meg az
élet lüktetését, hanem az Úr szava. Nem engedik, hogy a sürgős megelőzze a
fontosat. Nincs fontosabb, mint az Úr közelében lenni. Ha a felhőre figyelnek, nincs kapkodás, de nincs halasztás sem. Nem mondhatjuk: ej, ráérünk arra még!
Még mindig szól az Úr, és Mózes hallja, amit neki mondanak. Milyen régóta
jár már az Úr útján, és még mindig tud figyelni, sőt, azt látjuk, hogy egyre
érzékenyebb Isten üzenetére. Nem belefárad, nem topul, hanem egyre élesebbé
válik a hallása. Az állandó gyakorlat teszi élessé a lelki hallásunkat. Aki
csak időnként keresi az Urat, az nem mindig ismeri fel a hangját. Aki azonban
naponta olvassa az igét és imádkozik, az egyre magabiztosabban ismeri fel a jó
Pásztor szavát.
Kürtöt készíttet az Úr ezüstből, ez is jelezi, hogy Isten népe hadinép. Nem
kiránduló társaság, hanem hadsereg. Amikor a kürt megszólal, a Főparancsnok
egybehívja a sereget, és eligazítást tart. Isten a főparancsnok, mi pedig az Ő
katonái vagyunk. Figyeljünk a kürt szavára. Ilyen kürt a harang, amikor megszólal,
tudjuk, Isten hív, Ő akar velem találkozni.
A riadó veszély esetén alkalmazandó. Ha belefújnak, megemlékezik róluk az
Úr, és megszabadítja őket ellenségeiktől. Tehát a riadó nem a népnek, hanem
Istennek szól. Amikor a nép meghallja, reménység keletkezik a szívében, Isten
elindul a segítségünkre. Nincs nagy baj, Isten megoldja. Olyan ez, mint a
Narnia krónikáiban, amikor Susan egy kürtöt kap, amibe nagy veszély esetén kell
belefújni, és amikor megszólal, Aslan segítséget küld a narniaiak számára. Az
ötvenedik Zsoltárban ezt olvassuk: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején!
Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem” (Zsolt 50,15). Ha hívjuk, Ő jön.
Európába is úgy érkezett meg az evangélium, hogy macedónia segítséget kért, és
Isten Pált küldte. Gyakran van ez így, amikor segítséget kérünk, az Úr igéjét
küldi. Ez az Ő harci fegyvere.
A vallási vezetők Pilátushoz viszik az Úr Jézust, és hamis dolgokkal
vádolják (Lk 23,1-5). Ő pedig csendben
áll, nem tiltakozik, szitkozódik, nem válik depresszióssá sem. A
vádaskodások bennünket nagyon is megviselnek, megkeseredünk, és legszívesebben
mindent itt hagynánk. Nem így az Úr, végigmegy ezen a tortúrán, és engedi, hogy
úgy dobálják egyik kézből a másikba, mint valami labdát. Eljött a segítség, és
ők nem látják meg. Mindig a Messiást várták, érte imádkoztak, és most elmennek
mellette. Nem kell nekik az, akit Isten adott. Mást vártak, és Akit Isten
küldött, Az nem felelt meg nekik. Mert Isten nem az igényeinket elégíti ki, hanem
valós segítséget kínál. Olyan Krisztust küldött, Aki meg tud szabadítani a bűn
hatalma alól, akinek a szavára eltávoznak a betegségek, és Aki összegyűjteni
akar a szárnyai alá. Ám ők ezt nem akarták. Mi se igazán akarjuk azt, Akit
Isten adott a számunkra, mi sokkal jobban tudjuk, mi az, ami jó nekünk. És az
élet mutatja, mennyire rossz úton járunk Jézus nélkül. Átformáltuk a világot,
sok látványos eredményt mutatunk fel a technika és a tudomány terén, azonban a
mindennapi életben nincs változás. Ma ugyanúgy jelen van a homoszexualitás, a
gyilkosság, a válás, a háborúk, az elnyomás, mint a biblikus időkben. Csak a
külső változott, a belső nem. Pedig az Úr szerint pont a belső, a szív
megváltozása a lényeg, mert onnan indul ki az élet. És azt szólja a száj,
amivel telve van a szív.
Az Úr meghallgatja a hamis vádat, és annyira megrendítő, hogy a
nyilvánvaló hazugság ellen nem szól semmit. Nem kiabál közbe, hazugság, kikérem
magamnak. Mondhatta volna, mert ő arra szólított fel, hogy adják meg a
császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené. Nem borul ki ezen sem,
és nem is próbálja győzködni őket. Miért? Mert látja, hogy fölösleges ezeknek beszélni,
nincs esély a megváltozásukra. Annyira átjárta őket a világ, és olyan
képmutatóvá tette őket, hogy emiatt már nincs érzékük az igazságra és Isten
szeretetére. Ők a pénzt és a hatalmat szeretik, nem Istent, még ha Őt
képviselik is. Vajon mi jól képviseljük
az Urat? Őt szeretem, vagy a pénzt, a hatalmat, az érvényesülést? Mi
motivál? Mi az, ami mozgat? Az Úr iránti
buzgó szeretet, vagy a mások elismerése utáni vágy?
Most még ott áll előttük az Úr, még van lehetőségük elcsendesedni,
változtatni véleményükön, és bűnbánatot tartani. De ők ezzel nem élnek. Pilátus
belekap a vádba: Te vagy a zsidók királya? És Jézus lehetőséget ad ennek a pogány, hataloméhes, a császárt
kiszolgáló embernek. Te mondod - ezzel jelzi, mivel királynak mondasz, úgy is
gondolod? Szívedből mondod? Tőlünk is azt kérdezi, amikor királynak mondjuk: annak is tartjuk? A királyok Királyát látjuk Benne, aki előtt le kell borulni?
Amikor elmondom a hitvallásokat, szívből teszem? Úgy is gondolom, ahogy mondom?
Hiszem, hogy Ő a Megváltó? Hiszem a halottak feltámadását, vagyis úgy is
gondolom, hogy ez meg fog történni? S ami még fontos: amit hiszek, az
megjelenik az életemben is? Látható az életvitelemben, a tetteimben a hitem?
Látható a mindennapjaimban az Úr Jézus Krisztus?
Pilátus kimondta, hogy semmi bűnt nem talál Jézusban, még sem bocsátotta
szabadon. Nem tudott kiállni Jézus mellett, mert valami más a hatalmában
tartotta. Féltette a pozícióját. Miért
is alakult így? Mert Jézust csupán embernek látja. Nem ismeri fel Benne az
Istent. A százados a kereszt alatt majd Jézus magatartása alapján kimondja,
hogy ez az ember valóban Isten Fia volt. Te mit látsz Jézusban? Csak embert,
vagy már látod Isten Fiát, aki érted halt meg a kereszten?
AMIT SZÍVÜNK ESDVE KÉR
1.
Amit szívünk esdve kér,
Földi kincsnél többet ér.
Mind mulandó és üres,
Amit a világ keres.
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
2.
Ne a test legyen urunk,
Kit követni indulunk,
Lelked szóljon csak velünk,
Mert mi Őrá figyelünk.
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
3.
Tartsd kezedbe’, hű Urunk,
Amit mondunk, gondolunk;
S míg szemünk csak Rád tekint,
Hűn igazgasd tetteink!
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
4.
Lelkedet reánk kitöltsd,
Érjen így a jó gyümölcs;
Lássa mindaz, aki él,
Életünk, hogy mit beszél.
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
5.
Ó, mi áldás, kegyelem
Benned élni szüntelen,
Eszközöd gyanánt, Uram,
Függni Tőled untalan!
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése