Helyettem!

N

em sokáig tartott az öröm, hamar felváltotta az elégedetlenség, és ezt nem is tartották magukban (4Móz 11,1-15). Olyan hamar elfelejtjük, hol voltunk Isten nélkül. Nem látjuk már, miben voltunk, és mennyire reménytelennek láttuk magunkat. Amikor az Úr jobbá teszi életünket, mindjárt találunk okot a zúgolódásra. Már nem is maguk között beszélik dolgaikat, hanem az Úr jelenlétében is. Neki is elmondják: nem vagyunk megelégedve az életünkkel. Jobbra számítottunk, többet vártunk.

Ez az elégedetlenség akkor következik be, amikor nem látom az Úr nagyságát, és nem a szabadításnak, a bűnből való kikerülésnek, a szenvedélyektől való gyógyulásnak örvendezek. A szabadítás nem elég nekik, azt nem igazán tudják értékelni, a megfogható dolgok, a test jóléte hat rájuk egyedül. Értékelem-e az Úr szabadítását, az életemben való jelenlétét? Több-e nekem az Úr Jézussal való élő és állandó kapcsolat annál, amit a világ kínál? Meg vagyok-e Krisztussal, Krisztusban elégedve? Ismerem-e a szót: elégedettség? Pál megtanulta, hogy abban, amiben van, megelégedett legyen. Tehát ez tanulható. Ne mondjuk, én ilyen vagyok, mert Krisztussal lehet változtatni.

Ennek a magatartásnak ítélet lett a következménye. A zúgolódó, elégedetlen embert megemészti a tűz. Jó meglátni: felismerték, hogy ez nem helyes, azt is meglátták, hogy a tűz a zúgolódás miatt történt, és Mózestől kértek segítséget. Nem okolnak senkit, felismerik felelősségüket, és meglátják a szabadulás útját. A nyomorúságból, az ítélet alól is Istennél van megoldás. Mózes azonnal Istenhez könyörög. Nincs az az élethelyzet, amelyből ne lehetne kiáltani. Mindennemű problémára az imádkozás a megoldóeszköz. Könyöröghetünk magunkért és környezetünkért. Mózes nem emberektől várja a segítséget, hanem azonnal Istenhez fordul. Övé a nép, Ő tud megoldást adni.

Most figyeltem fel a gyülevész nép jelenlétére, ők azok, akik Egyiptomban az Úr népéhez csapódtak. Nem ismerték Istent, de meg akartak szabadulni a rabszolgaságból, és éltek a kínálkozó lehetőséggel. Elvegyültek a nép között, és ők is kivonultak. Most ott vannak a pusztában, nincs kapcsolatuk Istennel, így megmételyezik a nép lelkét is. Ők azok, akiknek állandóan kívánságuk van. Elvárásaik vannak - ha kihoztatok minket, adjatok meg mindent, ami szemszájnak ingere.

Fontos üzenet: a csak hozzánk csapódó, tehát nem hitből élő ember nem fog átalakulni. Ott vannak Isten népe között, tapasztalják a csodákat, de a szívüket mindez nem érinti. Ők csak a hasukra figyelnek, legyen meg a kényelem, és szolgálja ki őket valaki, de nem akarnak változni, Istenhez igazodni, Őreá bízni minden dolgukat.

Nagyon megdöbbentő ez: nem Isten gyermekei hatnak a nem hívőkre, hanem ők veszik át azok magatartását. Ők is siránkozni kezdenek. Nagyon szomorú látvány a siránkozó, nyafogó hívő. Milyen tanítvány vagyok én? A siránkozás, az elégedetlenség ellenszere a hála. Nem véletlenül írja Pál apostol: mindenért hálát adjatok. Igen, mindenért, a kisebb szelet kényérért, a kevesebb fizetésért is, mert ez azt jelenti, azért még mindig van kenyér, és fizetés is.

Amikor levesszük a szemünket Urunkról, a múlt is megszépül. A rabszolgaélet ellátását jobbnak látják, és nem veszik észre, hogy nem volt semmijük, és főleg nem voltak szabadok. De a legfontosabb: nem voltak a helyükön. Az Ő helyük az ígéret földjén, és nem Egyiptomban van.  Látom-e, hogy nem a világban van a helyem, bármilyen jól éljenek is a világ fiai? Az én helyem Isten országában van, ott érzem magam igazán a bőrömben. Ott megtapasztalom a gondolkodásom átalakulását is. Jézus alakít át, Ő pedig azt mondja: Több az élet, mint az eledel.

Ráadásul olyan eledelt, a mannát kapták a pusztában, ami semmihez sem fogható, sehol nem beszerezhető. A manna Isten szabadalma, csak Ő tud ilyet készíteni és ilyen nagy mennyiségben naponta előállítani. Isten készletei kifogyhatatlanok, és a létszámnövekedés sem okoz neki problémát. Mégsem jó ez nekik. Ó, Uram, tisztítsd meg a szívem az elégedetlenségtől, és láttasd meg velem Országod gazdagságát.

Mózes belefárad a nép állandó elégedetlenségébe. Nehezen viseli, hogy semmi sem jó nekik. És ezt elmondja az Úrnak. Kiönthetjük szívünk tartalmát az Úr elé. Sőt, ez vezet felszabadulásra, békességre, ha a keserűségünket is elmondjuk.

Mózes azt gondolta, egyedül kell hordoznia a nép egész terhét. Nem ismerte fel, hogy meg lehet osztani a feladatokat. Nem neki kell mindent csinálni, ő sem pótolhatatlan.

Visszakerült Pilátushoz az Úr Jézus, ő próbálja meggyőzni a zsidókat arról, hogy nem érdemel halált, ezért szabadon bocsátja (Lk 23,13-25). Ám nincs benne tartás, nem képes kitartani elhatározása mellett, mert a hatalom jobban vonzza. Felismeri, hogy Jézus elbocsátása személyes életére, karrierjére is hatással lesz, és nem vállalja fel a következményeket. És itt tévedünk, a döntésünknek mindig következménye van. Akár elfogadjuk, akár elutasítjuk az Úr Jézust, hatni fog az életünkre. Ha elutasítjuk Őt, és a magunk érdekeit, a világhoz való ragaszkodást választjuk, nagyobb veszteség ér, mintha Érte kárba veszni hagyunk mindent. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszíti azt.

 A jelenlévők Jézus halálát akarják, és a gyilkos Barabbást kérik szabadon engedni. Egyrészt ez megdöbbentő és elkeserítő, a gyilkos kell. Miért? Mert úgy oldja meg a problémákat, ahogy mi is megoldanánk, ha mernénk. Mert a gyilkos indulat bennünk is ott lapul.

Azonban azt is meg kell látni, hogy az Úr Jézusban még a gyilkosoknak is van esélyük az életre. Az a kérdés, mit kezdünk ezzel az eséllyel. Azért lehetek szabad és kezdhetek új életet, mert Jézus meghalt a helyemen. Azon a kereszten nekem kellene meghalnom, de elküld, és a helyemre fekszik. Látod a cserét? Azért élsz, mert Ő meghalt helyetted. Az a középső kereszt az én és a te kereszted, azon neked és nekem kellene meghalni, de Ő átvállalta a halált. Látod-e ezt? Felismerted-e már, hogy azért lehetsz szabad, mert az Úr Jézus meghalt helyetted?

Magára vette szennyes ruhámat

Magára vette szennyes ruhámat,

Így békíté meg Istent, Atyámat,

Így békíté meg, így békíté meg Istent, Atyámat,

Kín, mi Őt érte, nekem volt szánva,

De Ő felvitte a Golgotára,

De Ő felvitte, de Ő felvitte a Golgotára.

Szerelmes szíve szakadt meg értem,

De eltörölte mind-mind a vétkem,

De eltörölte, de eltörölte mind-mind a vétkem.

Jézus, Te drága, mit adjak Néked?

Összetört szívem hozom elébed.

Összetört szívem, összetört szívem hozom elébed.

Isten áldásával.