Az Úr ismer

B

efejeződött a föld örökbe vétele, minden törzs megkapta a maga örökségét (Józs 19,24-51). Ezt követően megkezdődik egy új élet, Isten népe végre az Isten országában, az Úrtól kijelölt helyén él. Mennyi viszontagság után telepedtek le, de itt vannak, és most már kiteljesedhet az életük. Mi a világba születünk bele, azonban Isten azt akarja, hogy már itt és most áttelepüljünk az Ő országába. Oda, ahol már nem a világ a bűn rendetlensége, hanem Isten országának rendje és törvénye érvényesül.

Megerősített városok is épülnek, ami azt teszi, hogy a határszélen épült városokat erősebbé, biztonságosabbá teszik a külső támadásokkal szemben. Ez fontos, mert az ellenség soha nem adja fel. Ha sikerült is birtokba venni a földet, de az ellenség minden lehetőséget ki fog használni, hogy meghódítsa Isten népét.  A gonosz mindig újra támad, erre fel kell készülni, meg kell erősödni, fel kell ölteni Isten minden fegyverzetét, hogy a támadásokat visszaverhessük.

Ezt látjuk Dán életében is, egy idő múlva a határt módosítják, de nem nyugodnak bele, hanem harcolnak érte. Nem adják fel, nem mondják, még így is marad nekünk elég terület, hanem ragaszkodnak örökségükhöz. Az ellenség az apró lépések taktikájával küzd ellenünk, mindig csak egy területet hódít meg, csatol el. Ne engedjünk neki, hanem egész életünket, minden tagunkat állítsuk az Úr szolgálatába.

Józsuéról sem feledkeznek meg, ő külön örökséget kap, amelyre egy várost épít. Az új életet nekünk kell az alapjaitól kezdve felépíteni. Nem elég megtérni, hanem a továbbiak folyamán ki kell építeni az új életet. Amikor az Úr Jézus elhívta tanítványait, nem küldte őket azonnal szolgálni, hanem három éven keresztül tanította őket. Ez idő alatt építette fel bennük a krisztusi életformát. Nekünk is tanulni kell az Igéből, általa épülhet ki életünk új szokása, új útvonala.

Jézus és a tanítványok a sok zavaró körülmény ellenére is tud dicséretet énekelni az Úrnak (Mt 26,30-35). Ez is megragadó, hogy énekelve mennek az Olajfák hegyére. Ezt mi is eltanulhatjuk az Úrtól, nem engedi át magát a keserűségnek, rossz hangulatnak, hanem énekkel tisztogatja szívét, gondolatait. Mennyivel másabbak lennénk, ha mi is alkalmaznánk ezt a terápiát, énekkel erősítenénk, bátorítanánk magunkat. Fáradtság idején énekelhetjük: „Ó, Sion ébredj!” Énekelhetjük még a Fel barátim, és a Velem vándorol útamon Jézus kezdetű énekeket is, ezek segítenek összeszedni magunkat, segítenek bátran szembenézni problémáinkkal. Ha velem vándorol Jézus, nem vagyok magam, van kiben bízni, kire támaszkodni. Minden tanács csak akkor segít, ha azt tesszük is, Jézus útmutatásai is akkor hatnak, ha azokat meg is cselekedjük.

Péter úgy gondolja, ha mindenki megbotránkozik is Jézusban, ő nem. Ismét gyorsabban reagál, mint kellene. Amikor Jézus mond nekünk valamit, okkal mondja, és azért, mert ismer, ilyenkor csendben végig kellene gondolni, hogy amit mond, az bizony rám is érvényes. Ha azt mondja az Úr, mindnyájan, akkor én sem vagyok kivétel, akkor sem, ha rosszul esik, vagy ha én mást gondolok magamról.

Ráadásul a többieknél is különbnek gondolja magát, egy bizonyos szintű gőg tapasztalható nála. Úgy gondolja, ha mindenkivel megtörténhetik is amit Jézus mond, vele nem. Amikor azt gondoljuk, hogy velünk nem történhet meg valami, törvényszerű a bukás. Mert az alázat, az önmagát jól látó tanítvány mindig azt mondja, mindenre van erőm a Krisztusban, Aki megerősít engem. Tehát az erőm, az ellenálló képességem, csak Krisztusban létezik. Nélküle elbukom.

Az Úr kijelenti, hogy nem csupán elfut, mint a többi, hanem meg is fogja Őt tagadni. Azt sem csak egyszer, hanem háromszor. Ilyen prognózis után félelemmel kellene az Úr lábai elé borulni, Uram, hát valóban ilyen vagyok, könyörülj rajtam. Innen még lenne visszaút, mert az Úr azért szól, hogy segítsen elkerülni a bukást. Még van visszaút, de ez az út csak a térdeinken keresztül vezet, ha odaborulunk Jézus elé, és segítségét kérjük.

Péter azonban nem borul le, ő meg akarja mutatni Jézusnak, hogy rosszul ismeri őt. A baj mindig akkor kezdődik, ha mi akarjuk megmutatni az Úrnak, és egymásnak, hogy mit is tudunk. Ilyenkor legtöbbször elbukunk, és azt mutatjuk meg, hogy Nála nélkül semmit sem tudunk cselekedni.

Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt

1. Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt, Rajta, bátran! megsegít és győzedelmet ad. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

2. Lám, a Sátán serge talpon, szembetörni kész, A legbátrabb harcosoknak bátorsága vész. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

3. Szóljon a kürt, fenn lobogjon győzedelmi jel, Így előre Jézusunkkal: néki győzni kell! Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

4.                   Harci zajban, küzdelemben oldalunkon áll, Benne higgyünk, ő segít meg szívünk harcinál. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

Isten áldásával.