Krisztus győzött!

A

z Úr felkészíti a harcra azokat is, akik nem élték át a Kánaánért folytatott harcokat (Bír,3,1-11). Számára a következő generáció is fontos, igyekszik felkészíteni őket az életre, az ellenség támadása esetén szükséges önvédelemre. Az új nemzedéknek is meg kell tanulni harcolni, nem lehetnek elpuhultak, lekvárok, hiszen az ellenség soha nem nyugszik.

A fiatal generáció már a harcok után született, beleszoktak a nyugodt, a harc nélküli életbe. Számukra már minden elérhető, ami elődeik számára még nem volt az, nyitottabb lett a világ és ennek megvoltak a veszélyei is. Könnyebben összekeveredtek a kánaániakkal, már az természetes volt számukra a pogányokkal való közös program, a közös istentisztelet. Eltávolodtak az Úrtól.

Ha megfigyeljük ma is azt látjuk, hogy az új generációk egyre elpuhultabbak, nem tudnak türelmesen várni, és nincs bennük már igazi kitartás sem.  Azonban ezt az élethelyzetet is felhasználja az Úr arra, hogy övéit formálja, kiképezze. Isten gyermekei nem puhulhatnak el, mindig edzetteknek kell lenniük. A megváltozott élet egyben próba is, amelyben Isten meglátja, hogy Őreá, vagy a bálványokra, a környezetükre hallgatnak-e. Mert ha nem is voltak, akkor harcok, az nem jelenti azt, hogy kötelező elengedni magukat, hogy nincs már szükség fegyelemre, vagy nem kell az Úr szavát komolyan venni. Számunkra is a mai kor próbát jelent, a világ útmutatására figyelünk vagy Urunkra? Mi is hagyjuk, hogy ez a fogyasztói társadalom legyőzzön, erőtlenné tegyen, langyos életbe sodorjon, vagy ellen állunk és megmutatjuk, lehet másként.

Megmondja az Úr a beolvadás és ellágyulás okát is, az a probléma, hogy elfelejtkeztek Istenükről, az Úrról. Ez a fő probléma, elfelejtkezett korunk embere is, Jézus Krisztusról, Aki életét adta ő érte is. Gyakran bosszankodunk, hogy elfelejtünk valamit, nem jut eszünkbe valakinek a neve, nem tudjuk hová tettük a könyvet, vagy a szemüveget, Igénk azt mondja ez természetes, mert az öregedéssel jár. Az azonban nem természetes, hogy Őróla is elfelejtkezünk. Ha az Úrról megfeledkezünk, veszélynek leszünk kitéve. Péter is gyakran elfelejtette, mit mondott neki az Úr, és abból mindig bonyodalom, sőt bűn származott.

Azonban Isten kegyelme mindig ott ragyogott felettük. Az Úr mindig elérhető, nincs távol, akkor sem, ha mi messzire kerültünk Tőle. Mindig felkínálja a segítséget. Ezzel azonban élnünk is kell. Amikor Izráel rádöbbent, hogy rossz úton jár, hogy feledékenységének súlyos következménye van, az Úrhoz kiáltott. Ez számunkra is a megoldás, Istenhez lehet kiáltani. A válasz egy bíra, akit Lelkével betöltött. Tehát egy ember, akiben fel kell ismerni, az Úrtól való elhívást, Isten erejét. Ma is gyakran egy másik emberen keresztül kapjuk a segítséget. Elhangzik egy igehirdetés és mi felismerjük, hogy nem egy ember szólt hozzánk, hanem az élő Isten szólított meg. Vagy meghallgatunk egy bizonyságtételt és általa eljut az Ige ereje az életünkbe, reménység gyúl a szívünkbe, felragyog a megoldás.

A mai problémák megoldásban is ilyen, az Úr Lelke által betöltött emberekre van szükség. Olyanokra, akik nem a maguk bölcsességére, szakértelmére, hanem az Úr vezetésére támaszkodnak. Amikor Isten lelke vezeti Izráelt, és figyelnek és engedelmeskednek-e vezetésnek megtapasztalják az áhított békességet is. Csak az Úrnál csendesül el lelkünk, csak Nála találunk segítséget, mert Ő a békesség.

A legcsodálatosabb nap virrad az emberiségre a nagypéntek gyalázatos napja után (Mt 28,1-10). Eljön a szombatot követően a hét első napja, vagyis felvirrad áldott szép napunk, és teljes szívvel vigadhatunk, mert ez a nap hirdeti: győzött a Krisztus. Ez a nap ránk is felvirrad, amikor Krisztus által új életre támadunk fel. Húsvét forrásaiból kell merítenünk, Jézus győzelme, minket győzelmekre serkent. A hét első napja, azt üzeni, soha ne adjuk fel, a gonosz, a bűn, az ó ember elleni harcot, akkor se ha reménytelennek tűnik a helyzetünk. Jézus helyzete is reménytelen volt a sírban, mindenki azt gondolta, a Jézus akták lezárultak, ez az ügy be van fejezve, azonban az Atya másképp gondolta, és kinyitotta a halál kapuit. Csodálatos nap a hét első napja, mert hirdeti, amit a bűn és a bűnös embere lezár, azt az Úr képes felnyitni, mert Nála vannak a halál és a pokol kulcsai. Ha Ő kinyitja a halál kapuját, senki be nem zárhatja azt.

Akik elindulnak Jézust keresni, mert hiányzik számukra, azok fognak is Vele találkozni. Lehet, hogy útközben akadályokba ütköznek, mert az ördög azt akarja, hogy forduljunk vissza, ne keressük Jézust. Azonban ne adjuk fel, megéri továbbmenni, mert az akadályokat Isten eltávolítja. Ne ijedj meg előre a sír száját elzáró kőtől, menj bátran tovább, és mire odaérsz, nem lesz a helyén a kő.

Isten követe már várja az asszonyokat, lelkileg megerősíti őket, amikor így szól: „Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek” (5). Tehát aki, Őt keresi, annak sehol és semmitől nem kell félnie, mert az Úr minden problémájánál nagyobb, mindent meg tud oldani.

A félelem helyére öröm költözik, így már örvendezve mehetnek Jó hírt szállítva, és közben a feltámadott Úr karjaiba szaladnak. Ha elindulsz felé, ha teszed, amivel megbízott szembejön veled, hogy megerősítsen. Mire erősít meg, a bizonyságtételre, hogy vigyük a drága hírt: Jézus él, és ma kegyelme napja van.

Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom

1. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom. Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyelmednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felségednek.

3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.

4.                   Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban, És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.

Isten áldásával.