Az Úr temploma

A

 béketárgyalások nem vezetnek eredményre, mert Ammón nem akar békét (Bír 11,29-40). Sajnos van ez így, hogy minden erőfeszítés ellenére nem sikerül közelebb kerülni a megoldáshoz, mert a másik nem is akarja a megoldást. Ammón harcolni akar. Azért nem akarjuk gyakran mi sem  a megoldást, mert nem akarunk igazán megváltozni, újat kezdeni. Amikor valaki nem akarja megváltoztatni az életét, nem lesz előrelépés. Aki pedig továbbra is úgy akar élni, mint eddig, azon nem lehet békés módszerekkel segíteni. Annak vereséget kell szenvedni, mint itt is az Ammónitáknak.

Amikor eldől, hogy háborúra kerül sor, az Úr Lelke Jeftére száll, tehát az Úr teszi őt alkalmassá a küzdelemre. Jefte nem a maga erejére, bölcsességére, hanem az Úrra épít. A Lélek átformálja és erőteljessé, ellenállhatatlanná teszi őt. Isten Lelke teszi az övéit ellenállhatatlanná, győzelmessé. Ma is Vele indulhatunk, de ha a Lélek betölt, menjünk bátran és végezzük, amit az Úr ránk bízott. Higgyük, hogy az Úrral lehetséges a győzelem.

A következőkben mintha elbizonytalanodott volna Jefte, és biztosítékot kérne. Hiszen feltételes módban fogalmaz, ha kezembe adod az ammóniakat. Tehát nem biztos a győzelemben, ezért tesz fogadalmat, holott már a Lélek betöltötte mehet a harcba az Úrral. Amikor pedig győz, bemutathatja hálaáldozatul a zsákmányt. Ő azonban biztosítékot kér, szinte szerződést köt Istennel, Te adod a győzelmet, én pedig majd megfizetek. Azonban Isten nem üzletel, Ő ajándékba adja az engedelmes szolgának a győzelmet. Jefte fogadalma meggondolatlan. Számunkra fontos üzenet, hogy mindig gondoljuk végig az Úr előtt, amit mondunk, gondolunk, amit tenni kívánunk, mert visszafordíthatatlan, fájdalmas eseményeket indíthatunk el.

A fogadalom teljesítésekor pedig azt látjuk, hogy hiányzik Isten tiszta ismerete.  Jeftének tudnia kell, hogy Isten nem fogad el emberáldozatot, de láthatjuk, hogy mennyire beivódott a pogány gyakorlat az életükbe. Jefte kiválthatná lányát. Pozitívum, hogy vállalja fogadalmát. Isten Ábrahámtól sem fogadta el fia feláldozását, hanem adott helyette áldozati állatot. Nagyon fontos, hogy az Urat és az Ő Igéjét jól ismerjük, mert mindezek megóvhatnak az elhamarkodott döntéstől.

Kiemelhetjük Jefte lányának jellemét, aki bátran vállalta, amit apja meggondolatlanul mondott. Kész volt önmagát az Úrnak adni. Csak arra kért időt, hogy feldolgozza és elfogadja, hogy minden Izráeli nő vágyát a fiúgyermek megszülését nem vállalhatja.  A nők abban reménykedtek, hogy majd ők hozzák a világra Izráel megmentőjét, a messiást. Az Újszövetség is arról tesz bizonyságot, hogy fontos legyen készség arra, hogy önmagunkat az Úrnak adjuk. Gyakran féltjük az életünket, ragaszkodunk jogainkhoz. Jefte lánya mindenről kész volt lemondani az Úrért.

Pál apostol elmondja a korinthusiak számára, hogy a testük Isten temploma (1Kor 3,16-23). Templom, amelyben a Szentlélek lakik, ezért nem mindegy hogyan élünk, mit juttatunk a testünkbe. Úgy kell önmagunkat látni, mint a templomot. Abba sem engedünk bármit bevinni, sőt megbotránkozunk, ha valaki nem megfelelő öltözetben akar belépni, vagy alkoholt, cigarettát szándékozik bevinni az istentisztelet helyére.

Pál nagyon komolyan beszél arról, hogy Isten megrontja, azt, aki Isten templomát megfertőzi. Bizony megromlik az egészségünk, kapcsolataink mindannak nyomán, amivel élünk. Mennyi egészségügyi problémát jelent az ital, a drog és a cigaretta. Hány házasság ment tönkre ezek a szenvedélyek miatt. Komolyan kell vennünk, hogy Isten Lelke nem vállal közösséget ezekkel a dolgokkal, így a szabadítás az igazi megoldás számunkra, amit az Úr megad kegyelméből. A tanítvány Krisztus tulajdona, tehát nem a magunkéi vagyunk, hanem az Övéi, így az Úr tulajdonával sáfárkodunk, amikor testünket használjuk. Sáfárkodjunk jól vele.

Azt az éltet vágyom élni

1.  

Azt az éltet vágyom élni, hol üdvöm lelem,

Küzdni egyre, nem henyélni, míg el nem nyerem.

Bűn habár megtántorít, szent Igéd így bátorít:

Meg ne restülj, törj keresztül, ég jutalma int!

2.  

Elhívatva állni majd a trónnak lépcsőjén,

Úgy futok, hogy elmaradva kárt ne valljak én.

Elveszíti szent jogát, nem nyer égi koronát

Az, ki késve, hátranézve hagyja el magát.

3.  

Csak a célra nézzen arcom, mely felé török,

Jézus, támogasd a harcom, hogyha gyengülök!

Vonj, ha csábít a világ, vigasztalj meg, hogyha bánt!

Szent kegyelmed így vezethet, s nincs, mi nékem árt.

4.  

Vonj, hogy el ne essem én itt még a cél előtt!

Lelkem érzi gyöngeségit, Tőled vár erőt.

S mert Igéd éltet szerez, tőle szívem ébredez,

Célt ha érek, zeng az ének: Isten műve ez!

Isten áldásával.