Kockázat

A

 rettenetes hadvezér futva menekül Isten gyermeke és népe elől (Bír 4,17-24). A félelmetes vasszekerek sem segítettek Kánaán királyán. Isten népe ellen a modern fegyverek sem jelentenek sikert, amikor a nép Istenhez fordul és Tőle várja a segítséget, az ellensége semmilyen fölénye nem számít. Isten népét nem lehet elpusztítani. Bárák megfutamította Siserát, a tapasztalt, képzett katonát. Legyen ez a kép ma is előttünk. Mindazt, amitől félünk az Úr segítségével meg lehet futamítani. Az Úr ma is ad győzelmet övéinek, csak bízzunk Benne. Bármilyen feladattal keljen szembe nézni, vagy bármilyen nehéz helyre kelljen menni, ne féljünk, mert ha az Úrral megyünk az ellenség futni fog. Gyakran érezzük úgy, hogy már előre lefutott a mérkőzés, mit is tehetnénk mi, akkor emeljük tekintetünket az égre és lássuk meg az Urat. Soha ne a kialakult helyzetre, vagy a betegségre, a bezárt kapukra, vagy a saját képességeinkre nézzünk, hanem mindig figyeljünk Urunkra. Számára mindig van lehetőség.

Ez a fejezet a nőkről szól, Isten az szolgálatukat, engedelmes szívüket használja fel a szabadítás érdekében. Jáélnál ki kell említeni, hogy még vezetői pozíciót sem kellett betölteni ahhoz, hogy Isten felhasználja népe érdekében. Elég volt a szívét  és otthonát felajánlani Isten számára. Mert nem az a lényeg, hogy az élet melyik területén veszünk részt, nem a pozíciónktól, képzettségünktől vagy anyagi lehetőségeinktől, hanem engedelmességünktől függ, hogy tudunk e szolgálni, nagy tetteket végrehajtani az Úrért.

Ez az asszony bátor, nem fél megnyitni sátrát az ellenség vezére előtt. Az Úr szolgálatában bátorságra is szükség van, hiszen a félelem bénít, a bátorság felszabadít, cselekvőképessé tesz. Nemcsak bátor Jáél, hanem kreatív, felismeri, mit kell tennie, és megtalálja azt is, miként tegye ártalmatlanná ezt az embert. A szűkös lehetőségek sem riasztják vissza.  Bátran, az Úrra nézve cselekszik. Az Úr szolgálatában kreativitásra és bátorságra is szükségünk van. A béna, akit négyen vittek Jézushoz azért gyógyult meg, mert segítői leleményesek és bátrak voltak. Amikor az a tömeg elzárta a Jézus felé vezető utat, nem adták fel, hanem megtalálták a módját miként juttassák Jézus elé barátjukat. A felismert lehetőséget pedig bátran ki is használták, meg merték bontani a tetőt, társuk érdekében. Mondhatnánk azt is, hogy kockázat nélkül nincs győzelem. Ez az asszony vállalta kockázatot, az Úrért. Mi tudunk-e kockázatot vállalni Urunkért?

Sisera legyőzése az első lépés volt a végső győzelem felé, még tovább kellett harcolni. Izráel tovább folytatta a harcot, amíg teljes nem lett a győzelem. Az első csata megnyerése ne tegyen minket elégedetté, folytassuk a harcot a teljes győzelemig. Ne gondoljuk, ha egy csatát megnyertünk, az ellenség feladja és miénk a háború is. 

Véget ért Máté evangéliuma, ma már Pál Filemonhoz írt levelét olvassuk (Filem 1-7). Egy kicsit még tekintsünk vissza Máté evangéliumára, próbáljuk a mai napon megfogalmazni, hogy mi az ami üzenetként megmaradt bennünk? Mi az, ami változást vitt végbe bennünk, vagy amit komolyan vettünk és cselekszünk?

Pál fogságból ír a Kolosséban élő Filemon számára. Már ez is elgondolkodtató, hogy börtönből képes másokra gondolni, pedig elég a maga baja is. Aztán Pál vállalja Jézusért a szenvedést. Nem kényelmes fotelből írja sorait, nem számítógépen pötyög, hanem bilincsekkel a kezén írja a sorokat, egy sötét, büdös, pincében, kialvatlan szemekkel, fájós tagokkal. Vajon mi tudnánk-e másokra gondolni ilyen helyzetben? Az Úr töltené e ki a szívünket, amint ezt Pálnál látjuk?

A börtönben is a kegyelem élteti és van békessége. Csodálatos, hogy a kegyelem előtt nincs akadály, a békesség nemcsak jó körülmények közt lelhető fel Pál életében. Sőt azt kell mondani, ez az igazi békesség, mert ez nem függ a külső körülményektől, a test állapotától, a hangulattól, az időváltozástól, a kényelem meglététől. A mi békességünk gyakran csak ezek meglétéig van jelen, azonban ez nem igazi, ez nem az Úr békessége.

Kiemelném, hogy a börtönben is tud hálát adni. Meg találja az apostol azt, amiért hálás lehet. Mi is azt keressük, amiért lehet hálát adni. Mert minden helyzetben van, amit meglehet köszönni, van, akiért hálát adhatunk. Így nézzünk mi is a hálára indító dolgokra és ne a lehúzó erőkre.

 Győzhetetlen én kőszálom

1. Győzhetetlen én kőszálom, Védelmezőm és kővárom, A keresztfán drága áron Oltalmamat tőled várom.

2. Sebeidnek nagy voltáért, Engedj kedves áldozatért, Drága szép piros véredért, Kit kiöntél ez világért.

3. Reád bíztam én ügyemet, Én Jézusom, én lelkemet, Megepedett bús szívemet, Szegény árva bús fejemet.

4. Irgalmazz meg én lelkemnek, Ki vagy ura mennynek, földnek, Könyörgök csak Felségednek, Én megváltó Istenemnek.

5.                   Mutass, Jézus, kies földet, Lakásomul adj jó helyet, Ez életben csendességet, Jövendőben idvességet.

Isten áldásával.