Nem kötelező

 léviták is letelepedtek a számukra kijelölt városokban (Józs 21,17-22,8). ezek között menedék városok is megtalálhatók, tehát nehéz terepet kaptak, de szükség is volt rá, hogy az Úr szolgái foglalkozzanak a nehéz terhet hordozó emberekkel. Az Úr ismerői mindig vállalják a nehéz helyzetben élőket, hiszen ők tudnak reménységet és vigasztalást nyújtani. A léviták így az élet védelmezőiként is felléptek, hirdetve, hogy még a gyilkos számára is van kegyelem, még az ő élete is megváltozhat. Fontos üzenet ez, Isten senkiről nem mond le, mindenki számára lehetővé teszi az újrakezdést.

Miután letelepedtek a törzsek Isten nyugalmat adott a számukra, a környező népekkel szemben. Tehát biztosította számukra a növekedéshez és a fejlődéshez szükséges békességet. Az ország csak békében szilárdulhatott meg, de ezt nem ők viszik végbe, hanem az Úr adja meg  a számukra. Isten mai népe számára is szükség van a belső és külső békességre a növekedéshez. Ez a békesség Isten ajándéka, amely által először Vele, majd magunkkal és egymással kerülünk békességbe. Az Úrral megbékélt élet tud növekedni, ez a békesség azután tovább is árad mások élete felé.

Izráel megtapasztalta a letelepedett élet során, hogy az ellenség nem állhat meg vele szemben, tehát úgy élt Isten népe, hogy a szívében bizonyos volt a győzelem felől. Bármikor támadt a gonosz, az Úrban bízva győzelmesen haladtak előre. Ma is bízhatunk abban, hogy nem áll meg velünk szemben az ellenség. Szabad úgy nekiindulni az Úrtól kapott feladatainknak, győzni fogunk, sikerül elvégezni, amit ránk bíztak, mert az Úr velünk van. Gyakran előre feladjuk a harcot, a zsidók nem tettek így, hanem hitték, hogy az Úr segítsége által győzni fognak, az ellenségnek pedig távoznia kell.

Mindeközben átélték azt is, hogy Isten szava igaz, amit mond, mindig megvalósul. Semmi nem veszett el abból a jó szóból, amelyet az Úr mondott Izráel házának. Isten ígéreteire lehet építeni, sőt mindig az az igazi lap. A ráépített élet meg áll bármilyen viharok közt is. Mert Isten szava az élet igazi alapja, csak bízzunk mindig benne.

Józsué visszaküldi a harcok végeztével a Jordánon túli terület harcosait földjükre. Szívükre helyezi Isten szeretetét, ez a legfontosabb, hogy Őt szeressék. Tehát nem egy önkényúrnak engednek, hanem mennyei Atyjuk iránti szeretetből cselekszenek. Ez ma is fontos, jó megkérdezni magunktól, szeretjük-e az Urat. Mert nem elég Isten szeretetét elvárni, hanem viszonozni is kell azt.

A szeretet a parancsaihoz való ragaszkodásban, engedelmes és szolgáló életben nyilvánul meg. Nemcsak a vallási szertartások megtartása a hangsúlyos, hanem Józsué felhívja figyelmüket, hogy mindenben az Ő útján járjanak. Az élet minden területét át kell hatni Isten akaratának. Mindenben Őhozzá kell igazodnunk, mindenhol a keskeny út vándorainak kell maradni. Bármerre menjünk is, az Igével kell utunkat, tetteinket összhangba hozni.

Jézus a nagytanács tagjai előtt áll, akik nem nyitott szívvel és őszintén hallgatják, hanem a már meghozott ítéletükhöz keresnek vádat (Mt 26,57-75). Szomorú, hogy előre elkészített véleménnyel állnak Jézus előtt, és nem elfogulatlanul, nem úgy, hogy maguk számára keresik a megoldást, Isten feleletét. Mindig lehet találni olyan embereket, akik pénzért mindent megtesznek, és azt mondják, amit hallani akarnak.

Azt is lássuk meg, hogy az Urat nem lehet kényszeríteni, Ő mindig válaszol az őszinte keresők számára, de semmit nem lehet belőle kikényszeríteni. Ha őszintén keresi valaki, az életét vizsgálva, beszédeit olvasva rádöbbenhet, hogy kivel áll szemben. Akit nem győz meg Jézus élete, azt a most adott válasz sem fogja helyes irányba mozdítani.

Jézus határozottan rámutat, hogy Isten jobbján fog ülni, sőt el fog jönni. Csodálatos, hogy mi is meg fogjuk Őt látni, a drága Urat, aki életét adta értünk. Várjuk alázatos és szolgáló élettel Urunkat.  Milyen gonosz is az ember, Isten szeretetét elutasítja, halálra méltónak tartja azt, Aki szereti őt, és mindent megtesz azért, hogy megmentse.

Eljön az idő és Péternek is szembesülni kell önmagával. Meg kell látnia, hogy ő sem különb a többinél, tőle is minden kitelik. Egyszer nekünk is szembesülni kell önmagunkkal.

Látni kell, hogy a tanítvány sem mehet akárhová, nem ülhet bármilyen társaság közé. Tanítványságunkat nem lehet sokáig titokban tartani, mert meglátszik a különbség.  Ezért mindig csak oda menjünk, ahol tudjuk vállalni hitünket, Urunkat.

Vannak olyan területek, ahol nehéz megmaradni a hit útján, nehéz az Urat vállalni, de nem kötelező elesni. Fel lehet ismerni, amikor el kell onnan menni. Péter későn ment el a főpap udvarából,ha hamarabb távozik, nem kerül ilyen helyzetbe. Az első tagadást követi a többi, ne áltassuk magunkat, hogy csak egyszer történt, legközelebb erősek leszünk. Aki egyszer nem vállalta, az legközelebb is elbukik, ha nem kér az Úrtól oltalmat. Erőnk magában mit sem ér.

Az Úr utána megy Péternek, mert nem mond le róla. A kakas Isten eszköze, általa ébreszti fel tanítványa emlékezetét és lelkiismeretét. Mi is halljuk meg a kakas hangját. Ne bagatellizáljuk a bűnt, hanem sírva tartsunk bűnbánatot.

Erős vár a mi Istenünk

1. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Úr a mi oltalmunk. Az ős ellenség Most is üldöz még, Nagy a serege, Csalárdság fegyvere, Nincs ilyen több a földön.

2. Erőnk magában mit sem ér, Mi csakhamar elesnénk, De küzd értünk a hős vezér, Kit Isten rendelt mellénk. Kérdezed: ki az? Jézus Krisztus az, Isten szent Fia, Az ég és föld Ura, ő a mi diadalmunk.

3. E világ minden ördöge Ha elnyelni akarna, Minket meg nem rémítene, Mirajtunk nincs hatalma. E világ ura Gyúljon bosszúra: Nincs ereje már, Reá ítélet vár, Az ige porba dönti.

4.                   Az ige kőszálként megáll, Megszégyenül, ki bántja. Velünk az Úr táborba száll, Szentlelkét ránk bocsátja. Kincset, életet, Hitvest, gyermeket Mind elvehetik, Mit ér ez őnekik! Mienk a menny örökre!

Isten áldásával.