Kényszer nélkül

A

 Bírák könyvének olvasásával folytatjuk az Ószövetséget, ez már a Józsuét követő időszak eseményeit mondja el a számunkra (Bír 1,1-15). Meglátjuk, miként szabadítja meg és hordozza ellenségektől körülvett népét az Úr. A bajba jutott nép mindig átéli, hogy ad nekik szabadítót Istenük.

Józsué meghalt, de Isten velük maradt. Ezt ők is jól látják, így nem esnek pánikba, hanem hozzáfognak a még megmaradt területek elfoglalásához, a kánaániak kiűzéséhez. Mi is megtapasztaljuk, hogy az előttünk járt testvérek elmaradnak, hazamennek, de az Úr velünk marad. Elmentek Jézus első tanítványai is, de ugyanaz az Úr maradt velünk, Aki az Ő életüket áldássá változtatta. Nekünk sem jut kevesebb Isten országa erőforrásaiból. Azonban nekünk is olyan bizalommal kell Hozzájárulnunk, ahogyan az apostolok is tették.

Azt látjuk jól folytatták a Józsué által megkezdett utat, mielőtt bárminek is nekifogtak volna először Istenhez fordultak. Megkérdezték hogyan kezdjenek a harchoz. Ezzel számunkra is utat mutatnak. Minden helyzetben kérdezzük meg előbb Urunkat. Ne építsünk tudásunkra, tapasztalatunkra, hanem járuljunk Elé. Az ellenség könnyen megtéveszthet, azt susogja, nem kell kérdezni, számtalanszor megoldottál már hasonló ügyet, most is boldogulsz. De soha ne magunkban, hanem Őbenne bízzunk. A szívünk könnyen megtéveszt, de az Úr sohasem.

Az Urat kérdezve felismerték, hogy segítségre van szükségük. Júda így Simeonnal indul a harcba. A mai küzdelmek idején is fontos, hogy egyedül nem megy a gonosz elleni harc, segítségre van szükségünk. Ha a testvérek összefognak, jobban boldogulnak. Ez az összefogás megnyilvánulhat közös imádság formájában. Bibliaolvasó alkalmak alatt együtt kereshetjük Urunk akaratát, a közös imádság idején pedig együtt tusakodhatunk az Úr áldásaiért, hatalmának megnyilvánulásáért.  Sokat jelent, ha van kivel megbeszélni az Igét, és az előttünk álló dolgokat. Jó az is ha merünk segítséget kérni, ha ki merjük mondani, hogy szükségünk van arra, hogy a másik mellettünk legyen.

Akit kértek, megkapták, övék lett Barabbás, aki megadta, amire vágytak (Mt 27,26-32). Megadta a pusztítást, a rombolást, a gyilkolást. Megkapták hosszútávon is, a békétlenséget, majd hontalanságot. Azt kapták a zsidók, amire vágytak. Urunk irgalmazzon, hogy meg ne kapjuk mindig azt, amire vágyunk.  Van, amikor az Úr megadja, azt, amihez annyira ragaszkodunk, van hogy engedi úgy történjenek a dolgok, ahogy mi akarjuk, ezáltal  meg akarja Isten láttatni, hogy mire is megyünk nélküle.

Jézust, Aki által gyökeresen megváltozhatott volna az életük elutasították. Jézus által pedig megtapasztalták volna a belső változást, hiszen arra lett volna szükségük. Mert nem attól leszünk boldogok, ha a körülményeket változtatjuk meg, hanem akkor, ha mi változunk meg lényünkben, és hangolódunk rá Isten akaratára. Azonban a zsidók ezt nem akarták. Akarunk-e mi belülről változni, vagy még mi is azt gondoljuk, hogy ha a körülmények változnak minden rendben lesz. Ne lakóhelyet, munkahelyet, házastársat cseréljünk, hanem a szívünket cseréltessük ki, élő, hús szívre, és akkor majd igazi, minőségi változást fogunk tapasztalni. Amíg ez nem történik meg, minden marad a régiben. A szereplők változnak, de a tartalom és a minőség nem.

Mai Igénk azt is megmutatja, milyen indulatok vannak a szívünkben, mi az, ami telik tőlünk, mert sajnos a mai ember sem más, tudása ellenére sem. Erre vagyunk képesek, Istent gyalázni, a kiszolgáltatott Jézust gúnyolni, és ütlegelni. Ebben vagyunk erősek, megalázni és bántalmazni a gyengébbet, a kiszolgáltatottat.

Az Úr könyörüljön rajtunk, hogy felismerjük tettünk súlyát és bűnbánattal járuljunk Elé. Urunk könyörülj, és bocsásd meg, hogy elutasítottunk, hogy csúfoltunk, pedig Te értünk álltál ott. Azért tűrted mindezt némán, hogy megments az örök haláltól. Köszönöm Uram, hogy ilyen mélyre hajoltál értem.

Lám mennyien tudtak gúnyolni, de senki nem akadt, aki bátran odalépett volna és átvette volna keresztedet. Senki nem kiáltott, állj, ez az én keresztem! Ezt nekem kellene cipelnem, ezen a fán nekem kellene függenem. Miért nem akad senki? Azért mert feszítsd meg-et kiáltani, gúnyolódni könnyebb, mint vállalni a keresztet.

Simon viszi ugyan Jézus keresztjét, de csupán kényszerből, azért nem tehet mást. Jézust soha nem kellett kényszeríteni, és ma sem kell, amikor azt látja, hogy valaki roskadozik a terhek alatt. Ő mellénk lép, és azt mondja, add át nekem terheidet, vesd Rám őket, mert nekem gondom van rád. Legalább ebben engedjünk Neki, és ha már kéri, akkor adjuk át mindazt, ami alatt roskadozunk. Vigyük mi is kényszer nélkül a szolgálat terheit.

Áldjad, én lelkem, a dicsőség

1. Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát! Őnéki menynyei karokkal együtt zengj hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang, Mind az ő szent nevét áldják!

2. Áldjad Őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett! :/: Sasszárnyon hordozott, vezérelt, bajodban védett. Nagy irgalmát Naponként tölti ki rád: Áldását mindenben érzed.

3. Áldjad Őt, mert csodaképpen megalkotott téged, :/: Elkísér utadon, tőle van testi épséged. Sok baj között Erőd volt és örömöd: Szárnyával takarva védett.

4. Áldjad Őt, mert az Úr megáldja minden munkádat, :/: Hűsége, mint az ég harmatja, bőven rád árad. Lásd: mit tehet Jóságos Lelke veled, És hited tőle mit várhat.

5.                   Áldjad az Úr nevét, Őt áldja minden énbennem! :/: Őt áldjad, lelkem, és Róla tégy hitvallást, nyelvem! El ne feledd: Napfényed Ő teneked! Őt áldjad örökké! Ámen.

Isten áldásával.