Gyönyörködjél az Úrban!

I

sten népe átélte a nagy szabadítást, megtapasztalták, hogy az Úr egy olyan személy által ad nekik győzelmet, aki más, mint a többség. Éhúd balkezes volt, ebből kifolyólag sok problémája lehetett, valószínűleg nehéz volt elfogadtatni magát, fogyatéka és mássága miatt. Isten azonban megmutatja, hogy a másságunkat is képes felhasználni övéi érdekében. Hányszor kesergünk alkalmatlanságunkon, úgy véljük, nem lehetünk hasznosak Isten szolgálatában, mert mások vagyunk, mint a többiek. Legyen  Éhúd története vigasztalás a számunkra, és szánjuk oda az Úrnak magunkat, Ő képes minket is felhasználni Isten országa szolgálatában.

Azt is láthatjuk, hogy megkapják a szabadítást, de nem akarnak benne járni. Most más néppel kísérleteznek, egy másik nép szokásait, bálványait követik, ezért Isten a kezükbe adja őket (Bír 4,1-16). Isten megkönyörül, ha kiáltunk Hozzá, mert azt akarja, hogy Neki engedelmeskedve szabadok legyünk. Azonban a szabadsággal jól kell élni. Bizony gyakran mi is úgy járunk, mint Izráel, azt gondoljuk, hogy a megszabadított élet már mindent megtehet, mindent kipróbálhat következmények nélkül. Ez nem igaz, mert a gonosz azonnal ránk teszi a kezét. Nagyon hamar kiderülnek az erőviszonyok, és Izráel mivel nem az Úrral jár, félénken összehúzza magát. Hányszor kezdünk el meggondolatlanul játszani a bűnnel, eztán mi is félénken húzzuk össze magunkat, mert a gonosz, vagy a szenvedélyünk fölénk tornyosult. Egy szál cigi, egy pohár bor, egy szál füves cigi és innen már egy lépés ahhoz, hogy legyőzöttként szolgáljuk ellenségünket. Kánaán királya modern fegyverekkel rendelkezett, Izráel átélte tehetetlenségét. Hiába akart szabad lenni, szembesülni kellett a katonai, a technikai fölénnyel, és így már eleve feladták. Azt mondták nem tehetünk semmit, ők az erősebbek. Húsz évi nyomorúság következett.

Az a szomorú, hogy húsz év kellett, amíg rádöbbentek, ha ők nem is tudják magukat megszabadítani, de van Istenük, Akit segítségül lehet hívni. Van Szabadító!  Isten népének mindig van visszaút a nyomorúságból, de csak bűnbánat és Istenhez való kiáltáson keresztül. Isten adott bírót népe számára, itt megláthatjuk, hogy már abban a korban is felhasználta a nőket is Isten országa építésében. Isten nem diszkriminál senkit. Aki odaszánja magát, arra mindig bíz szolgálatot. A sereg élén nem akar Debóra kivonulni, ez férfi feladata, így Isten akaratának megfelelően Bárákot bízza meg a hadsereg megszervezésével. Bárák Isten ígéretét bírja, az ő feladata, hogy menjen és vonuljon fel a Tábor – hegyre tízezer emberrel, Isten pedig majd a kézébe adja az ellenséget. Ilyen ígérettel nagyszerű elindulni, ám Bárák mégsem megy, neki szüksége van a bíra jelenlétére. Neki nem elég Isten ígérete. Hányszor vagyunk mi is úgy, hogy plusz biztosítékot kérünk, mert nem merünk az ígéretre építeni.

Isten kegyelmes, megadja számára, amit kér, és Debórával együtt indulnak a harcba. Milyen könyörületes is Urunk, mindig ad számunkra segítséget, ad olyan személyt, akivel együtt indulhatunk a harcba. Bárák lemond a dicsőségről, Debóra javára. Számára nem a dicsőség, hanem a szabadítás a fontos.

Bárák megtapasztalja, hogy a legyőzhetetlennek tűnő sereg is legyőzhető. Ha Isten megy előttünk nem kell félni, az elrettentés nem jár sikerrel, mert Istent nem lehet elrettenteni, mivel Ő Úr még az ellenség fölött is. Építsünk bátran ezen a napon is Isten ígéretére, amelyet Jézusban adott számunkra. Ő, mint pásztor megy előttünk, mi pedig a nyomába lépve haladhatunk előre. Ne nézegessük a vas harci szekeret, hanem csak az Úrra figyeljünk. Gyakran azért maradunk alul, mert a feladat nagyságát, az ellenség harci szekereit nézegetjük. Soha ne gyönyörködjünk az ellenség hatalmában, hanem mindig csak az Úrban. „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit” (Zsolt 37,4).

A tanítványok elmentek Galileába és ott találkozott velük a feltámadott Úr (Mt 28,16-20). Mindig ott találkozik velünk, ahová eredetileg küldött. Csak az engedelmes lélek találkozik Vele. Az engedelmesség fontos az Úrral való kapcsolatban. Miért várjuk, hogy az Úr újabb útmutatásokat adjon, ha a korábbiakat sem cselekedtük meg?

Voltak, akik még ekkor is kételkedtek abban, hogy valóban feltámadt az Úr. De még kételyekkel is jöhetünk, mert ezek az Ő jelenlétében elmúlnak. De csak az úrral való találkozás lángjában múlik el a kétely. Emberi szavak, meggyőzés nem képesek eltávolítani.

Nem egyszerű búcsú alkalom ez, hanem egy új megbízatás kezdete. A tanítványok Jézus távozása előtt feladatot kapnak, tegyék tanítványokká a népeket. Ez a cél! De vajon még inspirál e bennünket a népek tanítvánnyá tétele? Gondolunk-e arra a sok milliárd emberre, akik még nem ismerik Isten kegyelmét, és mindenféle pogányságban, hitetlenségben élnek? Fáj-e nekünk a kárhozatra haladók hosszú sora? Kérdezzük-e mit tehetek azért, hogy ezek az emberek is hitre jussanak? Vagy meg vagyunk elégedve, kényelmes, modern életünkkel, amelyben mindent megkapunk? Sajnos ma kevesen érzékenyek erre a problémára, sok minden fontossá vált számunkra, de a lelkek mentése fontos-e?

Azonban nem csupán ismereteket kell közölnünk, hanem Isten parancsainak a megtartására is meg kell tanítani azokat, akik az Ő követésére indulnak. Fontos ezzel nekünk is szembenéznünk, és megvizsgálnunk, hogy mi megtartjuk-e, cselekedjük-e, amit Urunk mondott. Sok ismerettel rendelkezünk, soha ennyi könyvet nem olvastak keresztyének, mint ma, ennyi igehirdetési alkalmon sem vettek részt korábban, mégis mintha erőtlenek és hatástalanok lennénk. A gonosz háborítatlanul végzi a pusztító munkáját. Próbáljuk meg ma elkezdeni megvalósítani, amit az Úr mond nekünk és meglátjuk majd a hatást is.

Az Úr bír ez egész földdel

1. Az Úr bír ez egész földdel És minden benne élőkkel; Övé a földnek kereksége, Mit a tengeren épített, Folyóvizekkel körülvett, Melyben meglátszik bölcsesége.

2. Ki mégyen fel a szent helyre, Az Úrnak ő szent hegyére? És vajon kitől tiszteltetik? Akinek tiszta ő szíve, És ártatlan az ő keze, Aki hamisan nem esküszik.

3. Ezt az Úr megáldja szépen, És az idvezítő Isten Adja igazságát őnéki. Az pedig a boldog nemzet, Mely, nézve az ő szent színét, Jákóbnak Istenét keresi.

4. Ti szent kapuk, kinyíljatok, Fejeteket feltartsátok: E dicső király hadd térjen be! Micsoda dicső király ez? A seregek Istene ez, Nagy ennek hadi erőssége.

5.                   Ti kapuk, emelkedjetek, Fejeteket felvessétek, Hogy e király belétek térjen! Kicsoda e nagy királyság? Ez a Zebaoth uraság! Mely nagy az ő dicsőségében!

Isten áldásával.