Többet

A

 mai napon a hosszú és sok üzenettel rendelkező hatodik fejezetből emelek ki néhány gondolatot (Bír6,1-40). A Debóra és Bárák szolgálatán keresztül megtapasztalt szabadítás után negyven esztendeig békében élt Izráel. Azonban ezt az időt nem jól használták fel. Nem a hitben való megerősödés, hanem a környező népekhez való igazodás jellemezte őket. Negyven év alatt már bizonyságtevővé kellett volna válniuk. Hozzájuk kellett volna az őslakosoknak igazodni, és nem nekik hozzájuk.  Hatástalan maradt az életük. Mi is azért kapjuk a nyugodtabb időszakot, hogy a hitünkről szóló bizonyságtétel átjárja a környezetünket.

Isten megengedte, hogy bűneik következményeként egyre mélyebbre jussanak, egyre reménytelenebb helyzetbe kerüljenek. Hét év után döbbennek rá, hogy egyedül Isten tud rajtuk segíteni, ezért Hozzá kiáltanak. Számunkra is ez a megoldás, de ne várjuk meg vele, amíg teljesen megnyomorodik az életünk. Ne mi akarjuk megoldani a problémákat, hanem forduljunk Urunkhoz.

Isten válaszol népének. A válasz egy próféta személyében érkezik, aki elmondja Isten üzenetét. Azért jutottak ide, mert nem hallgattak az Úrra. Nem vették komolyan, amit Isten eddig mondott nekik. Nyomorúságainkért mi vagyunk a felelősek, azok bűneink következményei.

Ezt követően megláthatjuk, Isten miként hívja el Gedeont és készíti fel a szabadító munkára. Mert úgy, ahogy van Gedeon sem alkalmas. Senki nem úgy születik, hogy alkalmas arra, hogy Isten eszköze legyen. Mindenkinek szüksége van arra, hogy Isten Lelke által újjászülessen.

Egy a félelem rabságában élő, fiatal és jelentéktelen férfit választ ki az Úr. Bizonyára mi mást választottunk volna. Azonban Isten nem olyan szempontok alapján választ, mint mi, ezért lehetünk mi is választottak. Az angyal úgy szólítja, meg, mint erős férfi, pedig még nem az. Csodálatos, hogy Urunk már látja, azt, akik lehetünk. Ebben a megszólításban választ kap, a szívét gyötrő kérdésekre.  Gedeon úgy gondolta Isten elhagyta őket, nem törődik velük, ezért vannak kiszolgáltatott helyzetben. Azonban ez nem így van, vele van az Úr. Ahogyan később Pál apostol írja: „Az Úr közel” (Fil 4,5).

Gedeon látja alkalmatlanságát, de az Úr azt mondja, Én veled leszek. Ennél nem kell több. Ha Ő velünk, ki lehet ellenünk?  Bár így indulnánk mi a mai napnak is. Ha Ő velem, ki lehet ellenem? Megkapja a győzelem ígéretét. Ezt követően meglepődünk, mert nem mindjárt Midján ellen küldi az Úr, hanem a Baal oltárának lerombolását kéri tőle. Miért? Mert ez az alap probléma, az elnyomás csak ennek a következménye. Mindig a fő problémát kell megoldani. A bűnnel kell leszámolni. Először a saját életünket kell rendbe tenni, szívünket megtisztítani.

Gedeon akkor kezd cselekedni, amikor az Úr Lelke megszállja, tehát csak a Lélek vezetése  által kezd akcióba. Azt is meglátjuk, hogy amikor a helyzet komollyá válik kétségek gyötrik Gedeont, vajon tényleg ő általa ad-e szabadítást az Úr. Kétségeit is az Úr elé viszi, Tőle kér bizonyosságot. Isten megadja, amit kér, de a gyapjú kitétel, nem követendő példa számunkra. Minket Igéjén keresztül vezet az Úr. Nem külső jelre kell várni, hanem az Igében megerősödni. Gedeonnak világosan megmondta Isten, hogy mi a feladata, azt is kijelentette számára, hogy győzni fog. Kell ennél még több? Vegyük komolyan az Úr szavát, és ráépítve bátran induljunk a harcba.

Pál apostol tovább írja Filemonnak szóló levelét (Filem 15-25). Elmondja, hogy, mint örökkévaló értékként megy vissza Onézimosz, mert vannak ideig-óráig való, és vannak örökkévaló értékek. Mi melyiket tartjuk fontosabbnak?

Onézimusz most már rabszolgánál nagyobb, mert Isten gyermeke. Meg kell tanulni Filemonnak is meglátni és elfogadni benne a testvért. Pál úgy küldi vissza lelki gyermekét, hogy adósságát kész magára vállalni. Ebben már teljesen krisztusi magasságokban jár. Nem csupán beszél neki, hanem meg is éli számára Krisztus szeretetét és kegyelmét.

Pál tudja, hogy Filemon többet is kész megtenni, annál, amire Pál kéri. Ez fontos, tudunk-e többet is megtenni annál, amit elvárnak tőlünk? Ez már a második mérföld, az önkéntes táv, a Krisztus útja.

Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem

1. Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nő a vész a tengeren, Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg; Biztonságos révet adj, S majd fogadd el lelkemet.

2. Nincs nekem más enyhelyem, Szívem Téged hív s keres, Ó, maradj itt, Mesterem, Őrizz, adj erőt, szeress! Véled állom a vihart, Hit s erő Te vagy, Te Szent, Szárnyad árnyával takard Fejemet, a védtelent.

3. Csak Te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek; Támogasd, ki elzuhan, Gyógyítsd meg, ki vak s beteg. Szent szavadra hallgatok, Tévedés az én bajom, Én hamisság s bűn vagyok, Te igazság s irgalom.

4.                   Kegyelem vagy, égi jó, Mely minden bűnt eltörül, Hagyd, hogy gyógyító folyó Tisztogasson meg belül. Élet-kút vagy, lüktetés, Vízmerítni drága hely, Ó, buzogj fel bennem és Öröklét felé emelj.

Isten áldásával.