J
|
ózsué ismét
összegyűjti Izráelt, és búcsúbeszédet tart a számukra (Józs 24,1-33). Eljött
élete utolsó szakasza, mielőtt eltávozna ebből a világból, elbúcsúzik népétől,
de ez a búcsú nem könnyes, mert visszatekintve hosszú életére, csak az Úr
munkáját látja, csak Istenéről beszél. Tudunk-e mi így Urunkról beszélni,
látjuk-e, hogy mindent Ő vitt végbe, Ő oldotta meg problémáinkat, egyengette
előttünk az utat?
Józsué beszéde közben egyszer csak Isten veszi át a szót, Ő kezd beszélni
arról, ami mögöttük van. Elmondja, Ő hogyan látja népe életét. Mert az a
lényeg, ahogyan Isten lát bennünket. Az Ő látása egész más, mint a miénk.
Ahogyan egy ének is mondja: Ki vagyok én? Ki vagyok én? Kinek lát engem az
Isten? Ez a lényeg, kinek lát Ő engem?
Mert bizonyosan nem úgy lát, ahogyan én látom magam. Azt mondja, hogy
veszendő utolsó bűnös vagyok. Tehát bűnösnek lát, de mégsem tart reménytelennek,
mert Jézusban elküldte a megoldást. Van kegyelem, lehet újat kezdeni.
Izráel népének története Istennel kezdődik, Tőle indul, Ő hozta el
atyáikat erre a földre. A mi történetünk is Tőle indul, Ő hívott el arra, hogy
Jézus tanítványiként a keskeny úton járjunk. Nemcsak elhív, hanem vezet is
folyamatosan. Izráelt sem hagyta soha magára. A vándorlás során adott gyermekáldást
és megadta azt a helyet is, ahol élhetnek.
Milyen jó így látni személyes történetünket, hogy minden Tőle van. A
hely ahol élünk, családunk, munkánk, mindent Ő ajándékozott nekünk, hogy ezek
által is nevét dicsőítsük. Mindez azt is jelenti, hogy a holnap felől sem kell
aggódni, mert amire szükségünk van, az Úr biztosítja számunkra. Isten
lehetőségei ma sem csökkentek, Rá nincs hatással a gazdasági válság sem.
Az Úr adott számukra szabadulást a rabszolgaságból, és minden elébük
tornyosuló problémából. Soha nem ők győzték le az ellenséget, nem ők
szabadították meg magukat, hanem mindezt az Úr vitte végbe köztük. Amit ők
tettek, hogy felismerték, így nem mehet tovább, és meglátták, ők nem képesek
győzelmet aratni; az Úrra, az Ő szabadítására van szükségük. Ekkor az Úrhoz
kiáltottak. Úgy gondolom, kiáltani még tudunk, sokszor egymással kiabálunk, a
másik fejéhez vagdosunk dolgokat. Igénk azt üzeni, hogy ezek helyett Urunkhoz
kiáltsunk, Tőle kérjünk segítséget. De kiáltani nekünk kell. Ne halogassuk,
hanem kérjük, segítsen rajtunk, amint a kánaáni asszony is tette (Mt 15,25).
Többször olvassuk, harcoltak ellenetek, de a kezetekbe adtam őket. Az
ellenség mindig támad, soha nem lesz nyugalmunk, erről ne ábrándozzunk, de miénk
lehet a győzelem. Ha hittel megyünk előre, megtapasztaljuk, hogy ami most még
problémaként mered elénk, legyőzötté válik, mert az Úr a kezünkbe adja. Csak
soha ne adjuk fel, ne forduljunk vissza, hanem Benne bízva, orcáját ki-ki
fordítsa a szent város felé. Azaz, mindig csak az Úrra nézzünk, ne Góliátra, ne
is a háborgó tengerre. Ha így cselekszünk, és mindig csak Rá figyelünk,
győztesek leszünk.
Józsué döntésre szólítja fel népét, még mielőtt eltávozik, e döntés által
megújítja az Úrral való szövetségüket. Miért szólít fel döntésre, választásra?
Mert a világnak is van kínálata, sokféle bálványt tár a nép elé, sokféle
életforma szerepel az étlapján, el kell dönteni, melyiket válasszák. Nekünk is
dönteni kell, kit választunk, kinek akarunk szolgálni, mert Isten egész szívünket
és életünket kéri.
Józsué döntése példaértékű, nem tekint a többiekre, hanem előre
határozottan kijelenti, hogy ő és egész háza népe az Úrnak szolgálnak. Vajon
tudunk-e ilyen határozottak lenni, az Ő útján járni, Ige szerint dönteni, vagy mi előbb megnézzük, ki mikor nyújtja a kezét. Józsué nem törődött azzal, más az
Urat választja e, mert Ő szereti Istenét, megtapasztalta sok csodáját, átélte
kegyelmét, ezért hálából az Övé az élete. Józsué az Úrnak szolgál, Neki
kötelezi el magát. Te kinek szolgálsz, kinek kötelezed el magad, Neki vagy
embereknek?
Isten még Pilátust is keresi, számára is ad döntési lehetőséget (Mt 27,19-25).
Feleségén keresztül keresi őt. Megtudja, hogy Jézus igaz ember, de nem a
feleségére, nem Istenre hallgat, hanem a zsidókra, és a hatalom utáni vágy
hangjára. Te kire hallgatsz? Komolyan veszed, amikor Isten keres és Jézusra
irányítja figyelmed?
A nép mindig befolyásolható, itt látjuk a nagy demokráciát. Olyan ez,
mint a mai kampányok, a jelöltek befolyásolják választóikat. Itt is a vezetők elérik céljukat, átkódolják
a jelenlevőket, és azok nem Jézust, az életük újjáformálóját, hanem álmaik
beteljesítőjét akarják. Annak szabadon bocsátását követelik, akitől remélik, hogy
megteszi, amire vágynak.
Kit választok én? Jézust vagy Barabbást? Jézust vagy a világ megoldását? Hiszen mindig erről van szó, a Jézusi úton járok, az Ige szerint döntök, vagy
inkább a világ megoldásait, annak életformáját választom. Ma még lehet dönteni,
most még választhatjuk Jézust.
Bízom Benned, Uram Jézus
1.
Bízom Benned, Uram Jézus,
Benned bízom egyedül,
Kit kegyelmed árja hordoz,
Az bizton üdvözül.
Bízom Benned, Uram Jézus,
Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,
Én bízom Benned, Uram Jézus,
Igéd biztat reá.
2.
Mint a pásztor gyenge bárányt,
Úgy vezet folyvást kezed,
S annak, aki Rád tekint csak,
Elesni nem lehet.
Bízom Benned, Uram Jézus,
Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,
Én bízom Benned, Uram Jézus,
Igéd biztat reá.
3.
Gondot is viselsz Te rólam,
Hordod minden terhemet,
Hogyne bízna szívem Abban,
Ki engem úgy szeret!
Bízom Benned, Uram Jézus,
Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,
Én bízom Benned, Uram Jézus,
Igéd biztat reá.
4.
Bízom Benned, Uram Jézus,
Add, hogy mindig így legyen,
Bízzam Benned, bármi érjen,
És bízzam szüntelen!
Bízom Benned, Uram Jézus,
Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,
Én bízom Benned, Uram Jézus,
Igéd biztat reá.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése