A tartalom a fontos

B

izony nem könnyű felismerni Isten akaratát, ezt tapasztalja Jákób is (1Móz 43,1-14). A kialakult helyzetben nem látja, hogy nyugodtan elengedheti Benjámint, mert ez Isten terve számukra. Nem látja meg, hogy mindez Istentől van,, mert így akarja megmenteni őket. Így azután hosszú ideig nem mennek vissza Egyiptomba, azonban így sem jó, hiszen Simeon nincs velük. Ma sem könnyű minden helyzetben meglátni az Úr tervét, mert gyakran akadályoz benne a szívünk a saját elképzelésünk. Jákób is annyira ragaszkodott Benjaminhoz, saját vágyaihoz, hogy nem veszi észre, amit tenni kell. Jó megtanulni, hogy Isten nem sablonok szerint dolgozik, igaz azt mondta Kánaán földjén kell élniük, és Izsáknak hangsúlyozta is a Mindenható, hogy ne menjen le Egyiptomba, de most nem kell félni, bátran indulhat a fáraók országába, mert velük megy az Úr. Sőt látjuk, már előttük ment. Ennek felismerésére hitbeli látásra, józanságra és bátorságra van szükség. Jákób azonban nem lát, mert túlságosan szorongatja a maga terveit, még mindig ő akarja megmenteni családját, ő akarja biztosítani a jövőt.

Kérjük, Urunkat segítsen a nehezen átlátható helyzetekben is világosan látni, mi is az Ő akarata. Imádság közben engedjük el mindazt, amit eddig görcsösen szorongattunk, amire úgy tekintettünk, ez jár nekünk, ehhez jogunk van. Mert lehet, pont azért nem látjuk mi a teendő, mert valami túlságosan hozzánk nőtt, valamire kijelentjük, én nem akarok rajta változtatni. Amennyiben mindent leteszünk, és félelem nélkül bízunk benne, a megoldás is megérkezik.

Történetünk rámutat, nagy úr az éhség, Isten fel tudja használni az életkörülmények változását. Amikor veszélybe kerül a megélhetésünk és nagy nyomorúság vesz körül minket, formálhatóvá válunk. Isten gyakran használja fel az élet nyomorúságait, arra, hogy megszólítson bennünket. A bajban sokszor érzékenyebbek, fogékonyabbak vagyunk Isten szavára.  Amíg minden rendben van, sokan nem érzik szükségét Isten nevének segítségül hívását. Jól látható, hogy a betegség, az öregség sokak gondolkodását megváltoztatja. Ahogy fogy az erő, romlanak a képességek, oda lesz a hiúság, a gőg, és felismerik, szükség van kegyelemre. Milyen jó is lenne, ha nemcsak az élet vége felé, roskadozó térdekkel, hanem még erőnk teljében ismernénk fel, szükségünk van az Úrra, nélküle nem élhetünk. És ennek a felismerésnek a nyomán életünk javát az Úrnak szentelnénk. Igen, Ő a javát kéri, és nem a végét, amikor már nem sok mindenre vagyunk képesek. Természetesen, Ő a későn jövőknek is örül, őket is meg tudja áldani, fontosak ők is a számára, de miért nem adhatjuk életünk termésének javát Urunknak?

Jákób az éhség szorítása és a fiai beszámolója nyomán is csak nehezen engedi el Benjámint. Nehéz elengedni, nehéz kinyitni a kezünk és azt mondani, Uram, rád bízom. Pedig minden jobb helyen van az Atya kezében, mint a miénkben. Lássuk meg, amikor elengedjük, amit eddig szorítottunk, azzal nem leszünk felelőtlenek, mert egy kézcsere történik. Benjamin Jákób kezéből, Isten kezébe kerül, és jó ez így, sőt így az igazán jó, mert ott van a legnagyobb biztonságban, Életünk Isten tenyérén van igazán biztonságban. Amit eddig magad akartál megoldani, engedd el, helyezd bele Isten tenyerébe hittel és meglátod, így a jó. Békesség árad szét a szívedben, mert az Úrnak van hatalma cselekedni. Jákób nem tudta volna övéit megmenteni az éhhaláltól, de Isten képes rá. Látjuk-e Isten képességeit, vagy úgy gondolkodunk, amit mi, a kapcsolataink vagy a pénz nem tud megoldani, arra Isten sem képes? De sokan vélekednek így, pedig egyedül az Úr számára lehetséges minden. Erősítse  hitünket József életének alakulása, lássuk meg, hogy itt nem az embereken múltak a dolgok, hanem egyedül az Úron.

Pál apostol milyen jól látja az életet, mennyire észreveszi azt, ami körülötte folyik, így azután nem is téveszthető meg (Rm 6,18-23). Nem, mert látja, hogy bár a gonosz gyakran szép lehetőségeket rajzol az ember elé, de a végeredmény, már nem olyan gyönyörű. A gonosz embergyilkos volt kezdettől fogva, mondja az Úr Jézus, így mindent az ember tönkretétele, elpusztítása érdekében cselekszik. Ha szétnézünk világunkban, láthatjuk, a sok szép jelszó mögött: szabadság, egyenlőség, testvériség, nagykorúság, civilizáltság a sok szenvedés, életek tönkremenetele, könny és gyász húzódik meg. A formák változnak, de a tartalom, a cél mindig ugyanaz, tönkretenni az embert, nyomorba taszítani, és elszakítani az örök élettől. A gonosz azt akarja, hogy soha ne ismerjük meg Jézus Krisztust, soha ne hívjuk Őt segítségül, hanem elégedjünk meg a magunk képességeivel. Hajtja az embert a szívében levő nyugtalanság, azonban ha megkapja kívánságait, sem tud megnyugodni, nem fog megelégülni, mert lényünket, nem a termékek elégítik meg, hanem Krisztus. Nyugtalan az én szívem Istenem, amíg meg nem nyugszik Benned, írja: Augusztinusz.

Pál azonban elmondja, azt is, hogy Isten megajándékozza az embert Krisztusban, örök élettel. Az Úr igazi életet ajándékoz, ami túlmutat a földi léten. Rajtunk áll, hogy bedőlünk a gonosznak, vagy az Úrnak hiszünk, és azt fogadjuk el, amit Ő kínál, még ha nem is mindig olyan ragyogó az ajándék külseje, ahogyan mi szeretnénk. Azonban Isten nem a mai fogyasztói társadalom híve, és Ő nem a csomagolást tartja a legfontosabbnak, hanem a tartalmat. Ne engedjük magunkat a ragyogó csomagolás által becsapni, hanem nézzük meg mindig a tartalmat. Amit Isten kínál annak jó a tartalma, az megbízható, hiszen nemcsak Pál, hanem sokan mások bizonyságot tesznek erről. „Jézus pedig így felelt: Bizony mondom nektek, senki sincs, aki elhagyta házát, fiútestvéreit, nőtestvéreit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy szántóföldjeit énérettem és az evangéliumért,  és ne kapna százannyit most ebben az időben, házakat, fiútestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világban pedig örök életet” (Mk 10,29-30).

Ó, terjeszd ki, Jézusom

1.

Ó, terjeszd ki, Jézusom,

Oltalmazó szárnyad,

És csitíts el szívemben

Bút, örömöt, vágyat!

Légy mindenem, légy fényem:

Sötéten jő az éj.

Nagy irgalmadból élnem

Szüntelen Te segélj!

2.

Ó, mosson meg az értem

Bőven hullt, drága vér!

Új lélekért könyörgök,

Újult akaratér’.

Kicsik, nagyok mind kérünk:

Őrködj vigyázva ránk!

Békességedbe térünk:

Te áldd meg éjszakánk!

Isten áldásával.