Megmaradni embernek

József megismerteti magát testvéreivel, felfedi előttük a titkot és ez a találkozás tele van üzenettel a számunkra (1Móz 45,1-15). Gyakran mondjuk, hogy tükör az Ige a számunkra, de tegyük fel a kérdést, hogy valóban őszintén beletekintünk-e? Úgy használjuk-e a Szentírást, hogy mindazt, amit mond a számunkra, komolyan vesszük, és önmagunkra alkalmazzuk? Mert végül is ez a lényeg, ezért kaptuk. Nem arról van szó, hogy csupán gyönyörködjünk benne, hanem vegyük komolyan azt a képet, amit mutat rólunk és akarjunk azután változtatni. A külsőnkön, ha észreveszünk valami olyat, ami nem tetszik a számunkra, azonnal igyekszünk rajta változtatni, mert számít a kinézet. De számít-e lelkünk kinézete? Van-e vágy bennünk a formálódásra? Vagy esetleg úgy gondoljuk, nekünk nincs is szükségünk változásra, nálunk minden rendben van?

A mai részben annyira megragadó, hogy József annyi mindenen keresztülment, az elmúlt évek alatt, és mégis harag nélkül fogadja testvéreit. Olyan csodálatos, hogy nem támadja le őket, nem vágja a fejükhöz, mit is követtek el ellene, milyen nehéz helyzetekbe sodorták. Nincs semmi vád, csak alázatos, örömteli érdeklődés az otthoniak iránt. Nem keseredett meg a sok próba idején, nem várta a bosszú napját, hanem szeretettel és bocsánattal viseltetik testvérei iránt. A testvérek megijednek, mert arra számítanak, most visszakapják, amit ők adtak Józsefnek. Ismerik a szívüket, tudják, hogy semmi jóra nem számíthatnak, hiszen ők most József helyében megfizetnének. Ám Józsefen keresztül felragyog a kegyelem, Isten drága kegyelme jelenik meg, amely nem a múltat boncolgatja, hanem a most bajba kerültet segíti. Ezek az emberek kiszolgáltatottakká váltak, József nem él vissza hatalmával, hanem gondozza a neki rosszat okozók lelkét. Mert nem az a lényeg mi volt tegnap, ha leragadunk a múltnál, az nem visz előre. Az a lényeg mi van most, és József látja megrekedt bátyjait, és segít nekik feldolgozni mindezt, segít letenni a múlt terhét. József felismeri, mivel az Úr vele van az ő feladata a segítés, neki kell a terhek lerakásához hozzásegíteni testvéreit.

József vigasztalja és bátorítja testvéreit: ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok. Nem a testvérei erősítik, hanem ő azokat. Miért képes erre? Mert az Úrra nézve látja a múltat. Megértette, hogy mindez nem véletlen, hanem Isten terve, amely most beteljesedett. Az Úr az, aki meg akarta menteni őket, és ehhez József életét is felhasználta. Mivel Isten cselekedett, azért nincs is mit számon kérni rajtuk. Tudunk-e mi így tekinteni életünkre? Meglátjuk-e Isten munkáját, vagy mindig csak valaki mást, egy kellemetlen személyt, a rosszakarót látjuk? Nekünk is szükségünk van arra, hogy meglássuk, nem emberektől függnek a dolgaink, nem is a véletlen működik közre, hanem az Úr alakítja az eseményeket. Mindnyájuk érdekében erre volt szükség. Ezzel a látással begyógyulnak a sérelmek okozta sebek. József nem a sérelmein, hanem Isten munkáján, az Úr szívén keresztül tekintett testvéreire. Adja meg Urunk a mi számunkra is, hogy mindenkor így tekintsünk egymásra.

József testvérei is most értik meg, hogy ami bosszantotta őket annak idején Józsefben, és az általa elmondott álmok, nem ellenükre, hanem javukra volt. Mindezeken keresztül Isten értük munkálkodott. Milyen gyakran nem látjuk Isten munkájának a távlatait, nem látjuk meg a rossz mögött a jót, így egymással kerülünk összetűzésbe. József meglátta, Isten küldte el őt, ez volt a szolgálata, az Úr szabadításának lett az eszköze. Természetesen akkor nem tudta ezt József sem, de menet közben, a szenvedések idején meglátta az Úr tervét.

Az is benne van ebbe a történetben, hogy József nem maga tört egyre feljebb, nem a saját képessége és ereje által lett Egyiptom nagyhatalmú vezetője. Sőt meg kell látnunk, hogy emberileg teljesen elképzelhetetlennek és lehetetlennek tűnt, hogy néhány év múlva Jákób egyik fia, Kánaán földjéről az akkori nagyhatalom meghatározó emberévé válik. Maga József sem gondolta, hogy ő életmentő lesz. Az ide vezető út sem volt könnyű a számára, sok igazságtalanságon, tragédián, könnyön keresztül vezetett az út. Az előrehaladás mindig gyötrelmekkel, könnyekkel jár. József kijárta az iskolát, és mivel az Úr vele volt, mind a mélyben, mind a magasban megmaradt embernek. Ez a nagy kegyelem, ha valaki meg tud maradni embernek akár mélybe jut, akár magasra kerül. A Szentlélek által ma is lehetséges mindez, sőt mi már krisztusi emberekké válhatunk, kegyelemből. Ne tegyük ennél alacsonyabbra a mércét.

A római levél is nagyszerű üzenetet közöl velünk, szinte folytatja az előbbieket, azzal, hogy rámutat, akik Krisztusban vannak, azoknak nincs már semmilyen kárhoztatásuk (Rm 8,1-8). Nincs, mert az Úr Jézus tökéletesen megbocsátja a bűnt, nem arra tekint már, ami volt, hanem azt látja, ami lehet belőlünk és általunk. A múltat lezárja a kereszten és Ő már nem arról beszél, amit tettünk, hanem arra mutat rá, amik ma lehetünk.

Mik lehetünk? Lélekben járó emberek. Olyan tanítványok, akiket már az Úr akarata vezérel. Isten Szentlelke által már képesek leszünk a Lélek szerint gondolkodni. Pál rámutat, a Lélek szerinti gondolkodás élet és békesség. Miért? Mert mást helyez a középpontba, mint a test szerinti. A test szerinti gondolkodás középpontja a test, vagyis saját magunk, mindig az a mérce, mi történik velem. A Lélek szerinti gondolkodás középpontja, pedig Isten akarata, amely gyakran ellentétes az emberi elgondolásokkal. Ezt látjuk, amikor Péter azt mondja, Jézus nem halhat meg. Az Úr rámutat, hogy ez csak emberi vélemény, és neki Isten gondolatához kell igazodnia. Mindez azt is jelenti, hogy ne adjuk fel, bármilyen erős is a világ nyomása, mert lehetséges Isten szerint gondolkodni és élni.

Szívem megalázván, tehozzád megyek

1. Szívem megalázván, tehozzád megyek, Elődbe, Istenem, hál'adást viszek És szent Fiad által néked könyörgök.

2. Áldott légy, én Uram, hogy megtartottál, Bút és kárt ez éjjel rám nem bocsátál, Angyali sereggel oltalmam voltál.

3. E reggeli időt megadtad érnem, Melyben egészséges elmém és testem; Kérlek, minden jóra vezérelj engem.

4. Mai nap ezt velem cselekedd, Uram: Mindenféle bűntől magam óvhassam, Hitem jó gyümölcsét hogy el ne rontsam.

5. Ételem, italom mérsékelt legyen, Tobzódás, részegség ne nehezítsen, Rossz gondolat bennem erőt ne vegyen.

6. Lágyítsd meg énbennem az indulatot, Meg ne háborítsak soha másokat, És haragtartásra ne adjak okot.

7. Jól tudod, Istenem, mily gyarló vagyok, Különb-különb bűnre mily könnyen hajlok! Adjad: megtérhessek, mikor bűnt vallok!

8. Igaz ítéleted ne ostorozzon, Bűnből a Krisztusért ingyen oldozzon, Érdemem szerint rám átkot ne hozzon.

9. Magamat egészen neked szentelem: Kegyelmes oltalmad legyen mellettem, Szentlelked és Igéd legyen vezérem.

10. Külső károktól is ments meg engemet, Ne eméssze bánat és bú szívemet; Tartsd jó egészségben gyarló testemet!

11. Istenem, tenéked legyen dicsőség, A Szentháromságban ki vagy egy Felség: Csak tégedet illet minden tisztesség!

Isten áldásával.