2013. március 2., szombat

Csodálkozó tekintet


E
nnek a fejezetnek a kulcsa „az Úr Józseffel volt” formula (1Móz 39,1-23). Ezen keresztül kell figyelnünk József életútját, mert ő is így látta, ezért tekintett helyzetére másképpen, mint ahogy mi azt várnánk.  Saját életünk minősége attól függ, látjuk-e, hogy velünk van az Úr? Aki ezt megtapasztalja az másként áll az adott helyzethez, az adott feladatokhoz.
Fontos volt ez a felismerés József számára, mert enélkül elkeseredett volna, hiszen egyik pillanatról a másikra változik meg körülötte minden. Apja kedvenc és gondtalanul élő gyermekéből árucikk lett. Nem volt ezt könnyű feldolgozni, eladják, mint egy tevét. Eddig Józsefnek mindene megvolt, sőt előnyöket élvezett testvéreivel szemben, mindez egy pillanat alatt a semmivé lett. Azonban József nem esik kétségbe, mert látja, hogy Isten itt is vele van. Az Úrra figyelve igyekszik jelenlegi helyzetéből a legtöbbet kihozni. Tehát nem siránkozik a sorsa felett, hanem Istenre figyelve él az új környezetben. Úgy él rabszolgaként is, hogy az bizonyságtétel legyen. Az új környezet, a megváltozott állapotok nevelő, formáló hatással voltak rá.
Ma is vannak, akiknek hirtelen változik meg az életkörülménye, eddig fenn voltak, jól éltek, mostantól kezdve a jólét elmúlik. Lényeges, hogy miként éljük meg ezt a helyzetet, zúgolódva, lázadozva, vagy Isten akaratát keresve. Lehet elengedni magam, de lehet az Urat keresve kérdezni, mit akarsz ebből Uram kihozni? József áldáshordozóvá vált Potifár házában. A rabszolgatartója is megtapasztalta Isten jelenlétét Józsefen keresztül. Vajon a munkahelyünkön, lakóhelyünkön tapasztalják-e a belőlünk kiáradó áldást, Isten jelenlétét?
Áldások közepette tapasztalja meg József, hogy a gonosz is jelen van, avagy mindig van próba. Isten gyermekének soha és sehol nem nyugalmas az élete, mindig kell támadásra, próbára számítani. Másrészt a váratlan eseményeken keresztül viszi tovább életünket az Úr. A rágalmak, amelyben Józsefnek része volt, Isten tervét lendítik tovább. Neki nem volt könnyű, de itt is Istenre figyel. Nem szédül meg a bizalomtól és a csábítástól sem, nem él vissza helyzetével, hanem megmarad az Úr iránti hűségben. A gazdája mindent rábízott, tehát szabadságban él, de ismeri ennek a szabadságnak a határait és nem lépi át őket. Mert az igazi szabadságnak vannak határai. A szabadság határok nélkül szabadosság és veszélyforrás.
József élete jó példa arra is, hogy még a legnehezebb helyzetekben is lehet nemet mondani. Aki az Úrban van elrejtve képes nemet mondani, akár ilyen áron is. Hiszen első látásra sokba kerül neki a becsületesség és a tisztaság, ám hosszútávon áldások kútfejévé válik, mert  így viszi előre Isten a cél fel.
József szótlan ebben a szakaszban, nem tesz fel kérdéseket sem. Nem kérdezi: miért engedte ezt meg Isten, hanem teljesen Rábízza magát. Nem esik kétségbe sem, mert tudja, hogy az Úr a rosszból is jót képes kihozni. Mi is hittel álljunk helyt, ott ahol vagyunk. Legyen az életünk bizonyságtétel, áldások továbbítója, a többit pedig bízzuk az Úrra. József is rábízta Istenre, hagyta, hogy azt hozzon ki ebből a helyzetből, amit akar. Tekintsünk életünk nehéz pillanataira próbaként is, amelyben az Úr azt akarja meglátni másképp éljük-e meg, mint a nem hívők? Tudunk-e ilyenkor is Ráfigyelni, imádkozni, bibliát olvasni, bizonyságot tenni? A nehéz pillanatokban, vagy megváltozott életkörülményben is hálásak vagyunk-e? A betegágy, a munkanélküliség, a súlyos betegség is lehet bizonyságtétel, és lehet több mint, szenvedés, gyötrelmek helye. Ilyen esetekben is lehet élni, élni az Úrral az Úrból, ahogyan Pál apostoltól is gyakran látjuk szenvedések közepette, börtönben és bilincsek okozta sebektől szenvedve is, ki tudja mondani: örülök. Igen, akivel ott az Úr, az tud örülni, minek, hát Istennek!
Szinte látom Pál apostol Jézusra csodálkozó tekintetét, amint elmondja hát ilyen emberért, amilyen én is vagyok kész voltál meghalni (Rm 5,6-11)? Bizony nem természetes ez, belecsodálkoztunk-e már, hogy énértem kész volt Jézus eljönni a földre, és kész volt meghalni a kereszten? Ha ezt látjuk, boruljunk le is imádjuk Őt.
Azt is megtudhatjuk az Igéből, hogy Jézus időben halt meg értünk. Ő nem késik el, beavatkozása a megfelelő időben történik. A lehető legjobb pillanatban halt meg a Golgotán. Így van ma is, Ő nem akkor cselekszik, amikor rendbe tesszük az életünket, hanem már akkor keres és tesz meg mindent értünk, amikor még bűneinkben vagyunk. Ezért is jöhetünk úgy, amint vagyunk, sok bűn alatt. Nem kell magunkat megfelelő állapotba hozni, mert erre úgysem vagyunk képesek. Sőt tudjuk, hogy Isten előtt a megfelelő állapot a töredelmes és bűnbánó szív.  Aki jön nyomorultul, bűnei alatt összetörve, megtapasztalja az Úr irgalmát.
Becsüljük meg az Úr értünk való halálát és mi is gondolkozzunk el azon, hogy vajon ma ki is halna meg értünk? Kinek vagyunk olyan fontosak, ki szeret annyira, hogy kész lenne életét adni, csakhogy megmentsen minket?  Ki menne értünk ma a halálba, amikor oly sokan nem meghalni, de halálukig kitartani sem akarnak társuk mellet? Ki szeret minket annyira, hogy életét adja értünk, amikor ma inkább mindenki belőlünk akar élni. Amit csak lehet kipréselni a másikból, és ha már nincs haszon belőle, ki lehet dobni. Ha már nem képes fizetni meg lehet szabadulni tőle. Mennyire más, a  mi Urunk, Ő nem belőlünk, hanem értünk élt, és adta oda saját életét, hogy örök életre mentsen meg általa. Köszönjük meg ezt Neki, és hálából szenteljük Neki az életünket.



Amint vagyok, sok bűn alatt



1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hí -vó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fogadj el, Jézusom!
2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztíthatod: - Fogadj el, Jézusom!
3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem félelem: - Fogadj el, Jézusom!
4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakámra fény: - Fogadj el, Jézusom!
5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád magát: - Fogadj el, Jézusom!
6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor odafent: - Fogadj el, Jézusom!


Isten áldásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése