Az Oroszlán

J

ákób fölött is eltelt az idő, megöregedett és megbetegedett (1Móz 48,1-49,18). Pedig azt az ígéretet kapta, hogy az Úr visszaviszi majd őt Kánaán földjére, azonban Isten gondolatai és útjai mások, mint a mi gondolataink és útjaink. Visszaviszi majd az Úr, de csak a holttestét. Gyakran a mi életünkben is másképp cselekszik az Úr, mint ahogy mi azt elképzeljük.

Jákób a betegágyon is az Úrral van, bemutatja, hogy lehet így is. Lehet hálás szívvel, kesergés nélkül megélni az idős kort, és a betegséget. Izráel a betegágyon, szemben a halállal áldást mond a fiai és unokái számára. Nem tartja magát feleslegesnek, hanem meglátja mi az amivel szolgálhat. Bizonyságtételt fogalmaz meg családja számára. Jákób felismeri, hogy a legfontosabb, amit az Úr ránk bízott, a róla való bizonyságtétel. Az a legfontosabb, hogy elmondjuk az utánunk jövők számára mindazt, amit az Úr munkájából életünk folyamán tapasztaltunk. Tapasztalataink által hitelesített bizonyságtételt várnak tőlünk. Az elméletnek nincs hatása, csak akkor ér szívig a szó, ha látjuk életünkben és életünkön az Úr jelenlétét. Ezért jó ha elmondjuk, hogy a különféle helyzetekben hogyan tapasztaltuk meg az Úr szabadítását, miképp éltük át szeretetét.

Isten öreg szolgája egész életét Isten kegyelmén keresztül szemléli, így azután boldogan vallja, hogy mindent az Úrtól kapott, minden Isten ajándéka a számára. Lássuk meg mi is az ajándékait, lássuk meg a legnagyobb ajándékot, Jézust. Hiszen Isten Őbelé csomagolta szeretetét, kegyelmét, és mindazt, amire nekünk szükségünk van. Minden áldása Őbenne érkezik, és csak Benne érhető el. Nincs más út a számunkra, csak egyedül Jézus, Ő vezet az Atyához. Jákób meglátta életében Isten gondviselését, és erre bízza gyermekeit és unokáit is. Mi is bízzuk az Ő gondviselésére szeretteinket, ha így teszünk, eltávozik életünkből az aggodalom, helyette hálás öröm költözik a szívünkbe.

Mennyire őszintén és félelem nélkül beszél haláláról is. Én meghalok, nyíltan beszél, nem azt mondja, ne aggódjatok, nemsokára felgyógyulok, hanem mer beszélni a haláláról, azért, mert tudja hova megy. De azt is tudja, ha ő meghal nem ér véget az élet, minden megy tovább a maga útján. Hiszi, hogy Isten az övéivel lesz. Ő elmegy, de az Úr itt marad, és amikor Jákób már nem tud ott állni gyermekei mellett, velük lesz az Úr. Ennél többre pedig nincs szükség.

Az idős Jákób élete utolsó szakaszában teljesen az Úrra hangolódott, a Vele való áldott közösségben a messzi jövőről kapott látást. Ez fontos, hogy volt az életről, az Úr dolgairól látása. Ezt közli majd áldás formájában gyermekeivel. Tehát nem csupán anyagi javakat, földi értékeket ad nekik, hanem örökkévaló értékeket nyújt át a számukra, áldás formájában. Az Úr előtt csendben lévő pátriárcha áldást kap az Úrtól, és ezt adja tovább. Mi is adjuk tovább, amit az Úrtól kaptunk.

Az áldások kifejezik a gyermekek, majd a belőlük származó törzsek lelki jellemzőit. Ilyen emberek voltak ők, de csodálatos, hogy már felragyog az ősi Igékben a kegyelem. Nemcsak azt jelenti ki Isten, milyenek ők, hanem arról is beszél, hogy belőlük származik, az Aki majd ezt a természetüket meg tudja változtatni. Júda törzséből származik majd a megváltó, Aki új, isteni természetben részelteti majd őket és minket is.

Júda oroszlánja oldja meg az emberi élet minden problémáját. Ő győzi le a számunkra legyőzhetetlen erőket, és majd Ő töri fel a lepecsételt könyv pecsétjeit is. Jákób is szabadításra vár, Júda oroszlánjának szabadítására. Ő, az, Aki megszabadít minden rabságból, letör minden bilincset. Csüggedés helyett, mondjuk mi is hittel, „Szabadításodra várok, Uram” (18)! Bízzunk az Oroszlánban!

Pál apostol feltárja előttünk szívét, és meglátjuk, mennyire szenved népe hitetlensége miatt, hiszen test szerint közülük származik a Krisztus és ők mégsem akarják Őt elfogadni (Rm 9,1-13). Mindent megtenne, csakhogy megmentse őket, pedig ő is sokat szenvedett tőlük. Pál ennek ellenére, nem a bosszún gondolkodik, hanem imádkozik és cselekszik értük. Mi is hordozzuk imádságban azokat, akik ma még nem ismerik fel Jézusban Isten kegyelmét. Azokért is fáradozzunk, akik úgy gondolják nincs szükségük Istenre.

Pál tudja, hogy Istenhez hit által vezet az út, ezt mutatja ki  Izráel népének életéből is. Nem azok nyerték el az áldást, akik különbek voltak, vagy megdolgoztak érte, hanem, akik hittek Benne és engedelmeskedtek szavának.

Jákóbot is még születése előtt kiválasztotta az Úr, bár nem tett még semmit, és tudjuk, hogy később sem érdemelte ki az áldást, mert Isten kegyelmét nem lehet kiérdemelni, megszerezni, csak bűnbánó szívvel elfogadni. Talán nem értünk egyet Isten kiválasztásával, zúgolódunk, miért egy csalót, választott. De, gondoljunk bele, milyen is a mi szívünk, milyen is volt az életünk, mégis tetszett az Úrnak, hogy kijelentse számunkra Fiát. Hiszen a Fiú pont azért jött, hogy az elveszett bűnösöket keresse és megmentse. Ha nem jön el Jézus értünk a világba, bizony elveszünk. De áldott legyen az Úr a bűnbocsánatért. Ma még az Izráeliták és a nem zsidók előtt is nyitva van a kegyelem ajtaja, lépjünk hát be rajta bűnbánattal, alázattal.

'Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!'

1. 'Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!' Így mondom, mert magam rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem; Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet, Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mindörökre nő.

Isten áldásával.