Hitből

J

ób könyvét kezdjük el ma olvasni (Jób 1,1-12), ő egy gazdagon megáldott ember. Nagy vagyonnal rendelkezik, népes családnak örvendezik. Jóbnak jó és rendezett a kapcsolata Istennel, odafigyel magára és gyermekeire is. A jó kapcsolat azt jelentette a számára, hogy mindenben igyekezett Isten akaratához igazítani az életét. Ismerte az Úr akaratát, meg tudta különböztetni az Isten szerinti jót a rossztól.  És amiről látta, hogy rossz, azt kerülte. A bűn nem játék és Jób nem is játszik vele, igyekszik messziről elkerülni mindent, ami Istennel szembefordítaná, amivel haragját magára vonhatná.

Ebből megláthatjuk, hogy nincs kényszerpályán az életünk, nem kötelező vétkezni, akkor sem, ha a bűn, mint örökség lényünk része. Isten megadja számunkra a választás lehetőségét, dönthetünk úgy, hogy a jót követjük, Igéjét komolyan vesszük. Még Mózes első könyvében olvastuk, hogy Kain előtt, is ott volt a lehetőség, Isten előre szólt neki, dönthet úgy, hogy Istenre hallgat és megbékül testvérével, uralkodhat a gonosz felett. De ő nem Istenre hallgatott, ez fontos, mert vannak más hangok, amelyek kívülről és belülről egyaránt megszólalnak és befolyásolnak a döntésben. Azonban figyeljük meg Jóbot, neki sem magától volt ereje az Úr akaratát cselekedni, mert az magunktól nem megy, az Úrhoz fordult. Amikor rendszeresen áldozatot mutatott be, kifejezte, hogy ő is bűnös ember és Isten kegyelmére, segítségére van szüksége. Aki pedig segítségül hívja az Urat, megtapasztalja irgalmát, szeretetét és segítségét.

Gyermekeire is odafigyel Jób, nem korlátozza őket, hanem engedi, hogy örüljenek az életnek, örüljenek egymásnak. Ezek a gyermekek kapcsolatot tartottak egymással, nem idegenedtek el a testvérek egymástól, hanem fontos volt, hogy találkozzanak, beszélgessenek, időt szánjanak egymásra. A családot az egymásra szánt idő erősíti. Fontos-e számunkra a családi kapcsolat? Tudunk-e egymásra időt fordítani, és együtt időt tölteni az Úr előtt? Jób minden családi találkozó után áldozatot mutatott be gyermekeiért, közbenjárt értük, hátha vétkeztek szívükben. Mi gondolunk e mindarra, ami a szívünkben végbemegy, figyelünk-e a gondolati vétkekre? Nyíltan nem követünk el bűnt, de hányszor vétkezünk gondolatban, amikor rosszat kívánunk a másiknak, amikor tisztátalan vágyak környékeznek meg. Gondolataink megtisztítását, szívünk teljes átformálását kérhetjük Urunktól.

Könyvünkben bepillantást nyerünk a mennybe, egy pillanatra megjelenik előttünk Isten láthatatlan világa. Ebben a világban rend van, minden Isten irányítása alatt zajlik. Még a sátánnak is meg kell az Úr előtt jelenni, ő sem független Isten hatalmától, akkor sem, ha felénk úgy mutatja magát. A sátán addig mehet el, ameddig az Úr engedi számára. Olyan, mint a láncra vert hatalmas oroszlán, amely az arra járókat félelmetes ordításával megrettenti, de a bátrak elmehetnek előtte, hiszen a lánc nem engedi, hogy kárt tegyen bennük. Jézus Krisztus legyőzte a sátánt, nekünk nem kell rettegni tőle, de el se bízhatjuk magunkat. Nekünk nincs felette hatalmunk, de az Úr oltalmába rejtőzve járhatjuk utunkat.

A sátán körbejárja a földet, nagyon aktív, Péter első levele szerint, ezt azért teszi, mert keresi, kit nyeljen el, vagyis kit ragadhat meg, kit vehet irányítása alá. Az Úr Jóbra tereli figyelmét, és dicséri szolgáját. Tehát Jóbot szolgájának nevezi, ez mutatja, hogy ez az ember szerette és szolgálta Istent. Fontos volt számára az Istennek való kapcsolat. Isten jót mond Jóbról, kiemeli értékeit és dicséri a sátán előtt. Arra gondoltam, vajon mit mond rólam az Úr? Mi a véleménye rólam? Mit sorol el, ha így elé áll a sátán. Mondhatja e azt az Úr: nézd szolgámat? Tényleg Őt szolgálom? Mindezt a jellemzést rólam is el tudja mondani Isten?

Látjuk, hogy a sátán vádolja Jóbot, úgy mutatja be, mint aki érdekből szereti Istent, szereti mert mindene megvan. Ha elveszti javait, elfordul Istentől, állítja a kísértő. A sátán célja szembefordítani az embert Istennel, ennek érdekében mindent megtesz.  Jó nekem is végiggondolni, önmagáért szeretem-e az Urat, vagy csak ajándékaiért, azért, mert jól megy sorom,  mert mindenem meg van?A sátán Isten engedélye nélkül semmit sem tehet.

Csodálatos Isten terve és munkája, hiszen a pogányok, vagyis a mi számunkra is lehetővé tette, hogy megismerjük kegyelmét, hogy országa polgárai legyünk (Rm 9,30-33). Hogyan? Kegyelemből, hit által. Hitből való igazságot tulajdonít nekünk, így a bűnös hit által mehet Hozzá, keresheti irgalmát. Hit által hívhatjuk segítségül Urunkat.

Aki nem törvény, hanem cselekedetek útján akar megigazulni, az a megütközés kövébe ütközik. Ez a kő nem más, mint a Krisztus.  Igen, aki nem alázattal közelit Urunkhoz, megütközik, amint a zsidók nagy része megbotránkozott és keresztre adta. Aki azonban felismeri kegyelemre szoruló állapotát, megtapasztalja bűnei bocsánatát, lelke gyógyulását. Mert a Jézusba vetett hit által gyógyul az életünk. Hogyan? Hiszem, hogy Ő meg tud szabadítani a bűn hatalma alól, hiszem, hogy szavára elmúlik a betegség,  az aggódás, a félelem és minden visszahúzó erő. Aki hisz benne, az nem szégyenül meg, írja az apostol. És ő ezt tapasztalatból mondja, átélte, hogy bárki hittel közeledik, nem csalódik. Mi is bízzunk ma is Benne, ragadjuk meg hittel kegyelmét, és építsünk Rá ma is. 

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet, Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy, Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengeségemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelmesen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával.