2013. március 7., csütörtök

Mondj nemet!


J
ózsef próba alá veti testvéreit, akik még csak a kormányzót látják benne (1Móz 42,18-38). Azt kéri, hogy hozzák el otthonról legkisebb testvérüket, de egyikőjüknek ott kell maradnia fogságban. Ezzel vizsgálja meg a szívüket József, most kiderül tudnak-e áldozatot vállalni egymásért, hogy fontos-e számukra a másik. A próbák mindig szívünk igazi állapotát mutatják meg, ezekben a helyzetekben láthatjuk meg, mi is van lényünk mélyén. A próba alatt derül ki, azok vagyunk-e, akiknek látszunk, vagy nem.
A kormányzó döntése felrázza eddig alvó lelkiismeretüket, szembenéznek korábbi tettükkel. Erre szükség is van, mert mindig az őszinte szembenézés vezet előre, segít megoldani a problémákat. A testvérek eddig nem beszéltek az esetről, azt gondolták el van felejtve, amit tettek. A kormányzó azonban a felszínre hozta, most beszélniük kell róla. Most meg kell látni felelősségüket, bűnüket.
Megtudjuk, hogy József könyörgött az életéért, de ők nem hallgattak rá, hanem kegyetlenek voltak vele szemben. Most úgy látják mindaz, ami történik, korábbi bűnük büntetése. Azért kerülnek ebbe a helyzetbe, hogy végre a felszínre jöjjön az, amit a mélybe taszítottak, amiről eddig nem beszéltek és úgy gondolták el van rendezve. Azonban a bűnt csak bűnbánattal lehet rendezni. Az egyedüli orvosság rá a kegyelem. Isten őket is keresi, azt akarja, hogy rendezzék vele és majd Józseffel is azt, amit tettek. Addig azonban még további formáláson mennek keresztül.
József útnak indítja testvéreit, akik visszakapják pénzüket, ám nem tudják hogyan történhetett ez meg. Nem látják még a jelet, nem ismerik fel, hogy velük van az Úr.
Hazaérve elmondják Jákóbnak mindazt, ami történt, és azt is, hogy Benjamint is magukkal kell vinni, mert egyébként Simeon nem szabadul meg. Jákób még mindig nem tudja teljesen az Úrra bízni magát. Nem engedi el Benjamint, mert nem tanulta meg, hogy ő nem képes megoltalmazni a fiát. Józsefet sem volt képes megőrizni, Benjamint sem tudja. Egyedül Isten képes őt megmenteni. Ehhez azonban teljes bizalomra van szükség. Rá tudom-e bízni magam és szeretteim, munkám, minden dolgom az Úrra? Jákób még nem képes elengedni az aggódást, a félelmet, de én el tudom-e őket engedni.
Pál apostol felszólít minket, hogy ne uralkodjék a bűn halandó testünkben ne, mert már Jézus akar uralkodni (Rm 6,12-17). Az Úr akarja irányítani az életünket. Azonban azt is meglátjuk, hogy a bűn sem mond le rólunk, szeretné visszanyerni fölöttünk hatalmát, és ezt a kívánságokra építve viszi végbe. Beépíti a vágyakozást a szívünkbe valami után, és így már nem Jézussal, nem Szerelmesünkkel akarunk együtt lenni, hanem az vonzza a gondolatunkat, figyelmünket, amit a gonosz elénk hozott. Mi után vágyakozunk? Mi vonzza a szívünket? Épp most olvastam, hogy valaki úgy gondolja, nagyon rövid idő alatt megválasztják az új pápát, mert a bíborosok nem akarnak sokáig telefonjaik, és számítógépeik nélkül lenni. Mi tartja fogva a szívünket, mi nélkül nem tudunk el lenni? Mert ami nélkül nem tudunk meglenni, ami hiányzik, annak rabjai vagyunk.
Pál apostol azt mondja, ne engedjünk a test kívánságának, vagyis rámutat, hogy a tanítvány Jézus Krisztus által képessé válik nemet mondani. A krisztusi élet szabadsága, hogy nekünk kell dönteni, de a szentlélek képessé tesz, nemet mondani.
Mindennap meg kell hozni a döntést, sőt minden pillanatban dönteni kell, kit szolgálok, kinek adom át magam engedelmességre. Pál hangsúlyozza, hogy ne a gonoszságnak engedjük át testünket, mert az bűnre fogja használni. Hanem odaadhatjuk tagjainkat Isten számára, használja őket az evangélium szolgálatára. Mivel a kegyelem alatt élünk Jézus életünk uralkodója. Neki tartozunk engedelmességgel, a gonosznak ellen lehet állni. Ebben segítsen a mai napon is Urunk.


Mily jó, ha bűntől már szabad


1. Mily jó, ha bűntől már szabad, Az Úr szolgája vagy; A bűn szolgája gyáva rab, A Krisztusé szabad.
2. A bűn sötétben tévelyeg És bajba dönt vakon; De Krisztus kézen fog s vezet Világos utakon.
3. A bűnben kín van s gyűlölet, Mi mást, más minket öl; Öröm köt egybe s szeretet Az Úr szívén belöl.
4. Már szolgád lettem, Jézusom, Ki értem áldozál; Más uram nincsen, jól tudom, Mert bűnből kihozál.
5. Légy áldott, Krisztusom, te nagy! Hadd adjam át szívem: Vedd szívesen, hogy hol te vagy, E szív is ott legyen.


Isten áldásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése