I
|
sten oltalmazó
szeretetét látjuk meg József fáraónál
töltött évei alatt (1Móz 45,16-28). Hiszen a magas pozíció, a nagy hatalom
idején is megmarad embernek, megmarad Isten gyermekének. Ez óriási dolog,
hiszen sokan nem bírják feldolgozni és jól megélni, ha nagy hatalom birtokosaivá
válnak. A hatalom gyakran átformálja az emberek személyiségét, más emberré
teszi őket. József minél magasabbra jutott, annál alázatosabb lett. Vizsgáljuk meg az Úr előtt a szívünket, és
nézzük meg, milyen hatással van ránk az életben való előmenetel. Mit vált ki
belőlünk a fizetésemelés, a jobb munkahely, a magasabb beosztás, vagy a
tanulásban való előmenetel? Kérjük Urunkat, hogy míg az életben feljebb jutunk,
szívünkben, magatartásunkban maradjunk meg az Ő alázatos, egyszerű, szelíd
szolgái. Bárhol legyünk, mi az Ő tanítványai vagyunk. József is megmaradt az Úr
szolgájának.
József hazaküldi apjáért és az otthon levő családtagokért testvéreit.
Felkészíti őket a nagy döntés megtételére. Hiszen nem könnyű meglátni, hogy
Isten most azt kéri tőlük, hagyják ott Kánaán földjét és menjenek Egyiptomba.
Egyiptomba nem vihetnek mindent magukkal, ezért vannak dolgok, amiket maguk
mögött kell hagyni, van, amit fel kell adni. Amikor az Úr hív mindig dönteni
kell, másrészt mindig el kell lélekben szakadni attól, amit eddig
kialakítottunk, amihez hozzánőttünk. Meg kell tanulniuk bízni és
engedelmeskedni. Ez számunkra is fontos tananyag, nem igazán tudunk minden
helyzetben az Úrban bízni, és még nehezebben megy az Úr szavának való
engedelmesség.
József azt kéri testvéreitől, hogy ne vitatkozzanak, ne civakodjanak, ne
izguljanak. Több jelentése van az eredeti kifejezésnek, mindez azt jelzi József
tudta, hogy hajlamosak a testvérei még mindig a múlttal foglalkozni, a felelőst
keresni, másrészt izgulnak a jövő miatt is. Így most leveszi vállaikról a terhet
és azt kéri, bízzanak mindent Istenre. Eddig sem rajtuk múltak a történések,
hanem az Úr igazgatta a szálakat. Akkor tudunk felszabadulni lélekben
mindenféle nyomás alól, ha életünk eseményeit, gondjait, bajait elengedjük és
Urunkra bízzuk. Ő maga is azt kéri, hogy minden gondunkat vessük Őreá, mert
Neki gondja van ránk. Merjünk őszintén bízni, ha azt mondja, gondja van ránk,
akkor ezt vegyük komolyan, éljünk felszabadultan, gondok és terhek nélkül. Ha
így teszünk, tele lesz a szívünk az életünk örömmel.
Figyeljünk egy kicsit Jákóbra, mennyi csalódás, fájdalom érte, amikor
József eltűnt, és most évek múltán megláthatja fiát, sőt átéli, hogy az Úr
mindent értük tett, mindent jóra fordított.
Eddig túlságosan a veszteségre koncentrált, csak Józsefre figyelt, és
azokról megfeledkezett, akik körülötte voltak. Életünk megrázó eseményei közben
sem feledkezhetünk meg azokról, akik még mellettünk vannak. Jákób lelke
feléledt a hírtől, hogy József él. Fia halálhírét követően teljesen befelé
fordult, életunt lett belőle, csak a halált várta, ám amikor megtudja József
él, új életre serken. Minket is a Fiú élete tud kimozdítani a letargiából, az
önsajnálatból. Tekintetünket irányítsuk a nyitott sírra és engedjük, hogy a
feltámadás valóság, átjárja lényünket és adjon új reményt, új töltést
életünknek.
Isten fiait, immár Isten Lelke vezeti, irányítja (Rm 8,9-17). Mindez
alapján látjuk, hogy az életünk iránya bizonyságot tesz arról, valóban Isten
gyermekei vagyunk-e. Hiszen a Lélek a keskeny úton vezeti a tanítványokat. Akit
a Lélek vezet, az már nem szolgaként, hanem szabad emberként él, nem szolgája a
testnek, a bűnnek, tud nekik nemet mondani. A tanítvány a Szentlélek által
képessé válik mindent az Úr szolgálatának alárendelni. Képessé válik önmagát
megtagadni a keresztet felvenni és követni az Urat. A Lélek vezetése gyakran
azzal jár, hogy a saját terveinket elképzeléseinket fel kell adni. Jézust csak
akkor tudjuk igazán követni, ha mindent elhagyunk és vállaljuk, azt, amit
elkészített a számunkra.
Amikor Jézus elindult a szolgálat útján maga mögött hagyta a názáreti
nyugalmas életet. Elengedte a kényelmes, a családot alapító ember gondolatát,
és vállalta a másokért való szolgálatot, vállalta, hogy életét adja övéiért.
A testnek már nem vagyunk adósai, mert Jézus minden tartozást kifizetett,
így bátran nemet mondhatunk neki, bátran harcolhatunk ellene. A testhez
tartozik a félelem is, a szolga fél, a fiú mentes a félelemtől, a gyermek örül,
az Úrban. Igen, a gyermek örül az Atyának, és az Ő országának, mert az Atya
mellett biztonság van. Ez azt is jelenti, hogy mi bárhol és bármikor
kiálthatunk: Atyám! És az Atya meghallja gyermekei kiáltását. Jézus a kereszten
is így szólt: Atyám Te kezedbe teszem az én lelkemet. Így tegyük mi életünket
Isten atyai kezébe.
Atyám, két kezedben
1. Atyám, két kezedben, csak ott lakhatom.
Biztonságot csak tőled kapok.
Újjá így teremtesz, sebem ápolod.
Boldogság, hogy itt van otthonom!
Tarts meg két kezedben, őrizz meg, Uram!
Oltalmadban rejtsd el sorsomat!
2. Atyám, két kezedben teljes az öröm,
Ajándékodban gyönyörködöm.
Tékozlóként éltem, tárva most karod,
Hűtlenségem nem hánytorgatod.
Refr.
3. Atyám, két kezedben bátran sírhatok,
Fájdalmaim hordozod, tudom.
Ott fönn a kereszten, áldó két kezed,
Bűneimmel én szegeztem fel.
Refr.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése