A Vigasztaló

A

macjá  Isten tanácsát nem fogadta meg, pedig az javára vált volna (2Krón 25,17-28). Jó tudni, hogy az Úr tanácsát nem árt komolyan venni, mert Ő nem viccnek szánja, amit mond nekünk. Sokan úgy gondolják, az Igét nem kell komolyan venni, pedig a Szentírást igenis komolyan kellene vennünk, akkor is, ha nem minden történik meg azonnal. Ha Isten kivár az ítélettel, úgy tartjuk, nem lesz belőle semmi, mehetünk tovább a magunk útján.

A prófétát elutasította Amacjá, szavát nem fogadta el, hanem inkább saját tanácsadók véleményét kérte ki. Olyanokra figyelt, akik az ő szájíze szerint beszéltek. Mert azt szeretjük, ha mindig egyetértenek velünk, ha támogatják ötleteinket. Isten azonban nem bólogató János. Ő Úr, van véleménye, és azt el is mondja, a bűnt nem tolerálja, hanem megítéli.

Az édenkerti bűn, a gőg itt is megjelenik - milyen gyorsan befurakszik a szívünkbe. Ha valami kis eredményt felmutatunk, úgy véljük, magunknak köszönhetjük. Apró győzelmek után legyőzhetetlennek tartjuk magunkat. Amacjá is úgy vélte, ha Edómot megverte, senki nem állhat neki ellent. Pedig a magunk erejéből semmit nem tudunk elérni. Az igazi alázat ezt látja. Jósáfát, amikor ellenség tört rá, így szólt: „nem tudjuk, mit tegyünk, hanem csak terád néz a szemünk” (2Krón 20,12). Jó, ha így állunk neki dolgainknak, és előbb az Úr tanácsát keressük. A tanítvány magabiztossága mindig az Úr ígéretén alapszik, soha nem saját tudásán vagy testi erején.

Amacját figyelmezteti Izráel királya, ő reálisan látja az erőviszonyokat. A kicsi Júdának esélye nincs velük szemben. És valóban nincs, nemcsak azért, mert kisebb és gyengébb ország, hanem azért is, mert Júda az Úr választott népe, ott a templom, és Istentől nem kaptak felhatalmazást az Izráel elleni támadásra. Júda Izráellel kapcsolatban csak védekező állást vehet fel, nem támadót. Isten népe nem kapott fegyveres támadásra felhatalmazást, ők az életükkel, az Úrnak való engedelmességükkel fejthetnek ki hatást. Az a feladatuk, hogy láthatóvá tegyék Istent Izráel számára is.

Isten engedi Amacját, mégpedig azért, hogy meglássa, a bálványok tehetetlenek. Meg kell tudnia, hogy az edómiaktól elszedett bálványok nem istenek. A tanulópénzt mindig meg kell fizetni, ha nem hallgatunk az Úrra, akkor saját kárunkon fogjuk megtapasztalni a bűn erejét. Azonban azért küld prófétát, hogy ezeket a nyomorúságokat kikerüljük. Rajtunk áll: hallgatunk rájuk, vagy engedjük, hogy a hiúság, a gőg elvakítsa látásunkat.

Az Úr Jézus tanítványainak rámutat, hogy a Benne való hit új és tágas lehetőségeket nyit meg a számukra, az Ő halála után is (Jn 14,12-17). Korábban már beszélt a hit erejéről, elmondta, ha olyan kicsi is a hitük, mint a mustármag, és azt mondják a hegynek, hogy ugorjon a tengerbe, az meg fog történni.  A hitben hatalmas erő van. Felfedeztük-e már a benne rejlő lehetőségeket? A tanítványok pünkösd után tapasztalják meg a hit életeket átformáló erejét. Pál apostol által az evangélium átszelt földrajzi és politikai határokat.

Hisszük-e, hogy hit által ma is nagy dolgok történhetnek, mert az Úr Jézus ma is ugyanaz? Nagy lehetőségek nyílnak meg az imádkozás előtt is, akármit kérhetünk az Ő nevében. Természetesen ez az akármi nem a szó szoros értelemben vett akármi, hanem az Igével és Jézus lényével összhangban lévő kérést jelent. Az imádság nem működik, ha ártásra vagy a saját vágyaink kielégítésére akarjuk használni. A kérés lélekmentésre, az Atya akaratának a megvalósítására, Isten országnak terjedésére adatik. Minden kérés, ami Jézus nevében megtérésre, szabadításra, lelki megújulásra irányul, meghallgattatik. Fontos-e számunkra községünk, városunk polgárainak megtérése? Imádkozunk-e azért, hogy a körülöttünk élők felébredjenek, átéljék az Úr kegyelmét? 

Nemcsak arról van szó, hogy kérhetünk akármit, hanem arról is, hogy csak akkor működnek jól a dolgok, ha megtartjuk az Úr beszédeit. Fontos az is, hogy ne kényszerből engedelmeskedjünk, hanem a Jézus iránti szeretetből. Ha szeretjük Őt, bízunk Benne, és örömmel tesszük, amit mond.

Elmondja még azt is, ha Ő el is megy a földről, tanítványait nem hagyja magára. Elküldi a Vigasztalót, a Szentlelket. Jézus helyett a Szentlélek adatik az övéinek, most már nem velük lesz, hanem bennük. Csodálatos ajándék, mert így a szívemben vihetem a Vigasztalót, sőt átélhetem, hogy mindenkor velem van, jelen van. Így azután soha nem vagyok magam, mindig van segítségem.

Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám

1. Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel, küldj el, Tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám!

2. Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt, Ó, segíts, hogy hagyjam el bűnök útjait! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt!

3. Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent, S Jézusommal légyek egy már e földön lent! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent!

4. Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj, S majd a végső harcon át mennybe fölragadj! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj!

Isten áldásával.