I
|
zráel népének
élete most jutott el oda, hogy külföldön is felfigyeljenek rá (2Krón 9,1-11).
Isten pont ezért választotta ki és hívta el őket. Az lett a feladatuk, hogy
életükre mások is felfigyeljenek és elinduljanak keresni az Urat. A krónikás
arról számol be, hogy mindez Salamon idején megvalósult. Az országba érkező idegenek,
amikor hazatértek, elbeszélték mindazt, amit Isten országában láttak. Elmondták,
hogy mindaz a gazdagság és áldás Istenük ajándéka. Salamon országa Istenről
beszélt, életük, munkájuk bizonyságtétel volt. Aki látta a zsidók életét, maga
is olyan életre vágyott. Salamon országa vonzotta az embereket. A mai
keresztyének is azért vannak itt, hogy életükkel vonzzák Isten országába a
kereső, szomjazó lelkű embereket.
Nemcsak az idegenek vitték az ország hírét, hanem maguk a zsidó
kereskedők is, amikor idegen országba értek. Nemcsak a portékájukat kínálták,
hanem örömmel beszéltek Isten országáról. Amikor dicsérték áruikat, ők Istenről
tettek bizonyságot. Bármerre járunk, vállaljuk az Urat. Azonban csak az fog Róla
másoknak beszélni, aki maga is benne él Isten országában, és jól is érzi magát
ott.
Sába királynője, amikor meghallotta Salamon országának a hírét, elindult,
hogy saját szemével lássa. Meg akart győződni, valóban úgy vannak-e a dolgok.
Ez fontos, nem elég hallani Isten országáról, hanem el kell indulni. Nekem is
keresni kell, meggyőződni, valóban úgy van-e, ahogy mondták nekem. Szabad
keresni és kutatni az Igét. Mintha
bennünket nem vonzana úgy Isten országa, nincs bennünk igazi utána való vágy és
érdeklődés.
Fontos látnunk, hogy Salamon országáról pozitív képet festettek, a benne
található szépet és jót mondták el. Emeljük ki mi is Isten országának
pozitívumait. Mondjuk el mindazt a jót, amit benne találtunk. Az is szembetűnő,
hogy nem értékelték túl, nem mondtak róla valótlanságot. Isten országának nincs
szüksége a mi szépítgetéseinkre, hazugságainkra, önmagában vonzó.
A királynő megállapítja, mind igaz volt, amit mondtak Salamonról. Sőt, azt
látta meg, hogy a valóságnak a felét sem mondták el, mert sokkal gazdagabb és
sokkal rendezettebb, mint amire számított. Ez nagyon lényeges, Sába királynője nem csalódott, amikor megérkezett Isten országába. Inkább még több jó dolgot
fedezett fel, még vonzóbb lett számára a hit. Ezen jó csendben elgondolkodni,
mert a mi problémánk az, hogy legtöbbször csalódnak, akik egy-egy hívővel
közelről találkoznak. Vélemények alapján kialakítunk egy képet a hívőkről,
lelkészről, egyházról, és amikor személyesen találkozunk, szembesülünk, hogy
nem azt kaptuk, amire számítottunk. Sokan csalódnak és kiábrándulnak. Kérjük az Urat, tegye hitelessé életünket.
Sába királynője mindezeket látva dicséri az Urat. Felismerte, hogy Isten
szereti népét. Milyen jó, ha életünket látva, bizonyságtételünket hallva dicsőítik az Urat. A királynő maga is ajándékokat adott Isten országa számára.
Olyan balzsamot adott, amihez nem volt fogható Izráelben. Ez megragadott, és azt
láttam meg, hogy még ő is hozzá tud járulni Isten országának gazdagításához.
Bármilyen gazdag is Isten országa, mi is hozzájárulhatunk gazdagításához. Adjuk
oda életünket, mert az hiányzik még. Az életünk, a hittel megélt életünk lehet
az a balzsam, ami jobbá teszi Isten országát. Krisztus Jézus jó illata
lehetünk. És ezt csak a mi életünk adhatja meg, a mi életünk illatát más nem
pótolhatja. Tegyük most az Úr kezébe.
Mai újszövetségi igénket olvasva megragadott, mennyire részt vett
életükben az Úr (Jn 10,22-30). Tél volt, amikor felment Jeruzsálembe, tehát a
hideg, zord időszakot is megélte, de ez sem jelentett akadályt az Úr házába való
fel menetelre. Pedig Ő gyalog ment, és a templomban sem volt fűtés. A télből is
kivette részét, tudja, mit jelent dideregni, hótól csapzottnak lenni, mindez
biztatás a számunkra. Ne a külső körülményekre, az időjárási viszontagságokra,
hanem egyedül az Úrra figyeljünk. Csodálatos, amikor minden akadályt legyőzve
megyünk az Úrhoz, mert a Vele való találkozás mindennél többet jelent a
számunkra.
Jézus ismét lehetőséget ad a zsidók számára, hogy felismerjék, ki is
Ő. Még a hideget is vállalja, csakhogy megismerhessék és kinyissák Előtte a
szívüket. Azonban ők nem akarnak látni. Újabb bizonyítékokat kérnek. Jézus
azonban azt mondja, már megmondta, hogy Ő a Krisztus. Tettei is ezt támasztják
alá, de ők nem hisznek. Engedem-e Jézus által meggyőzni magam, vagy mindig
újabb jeleket követelek? Ne feledjük, nekünk kell Őreá hangolódni, és igazodni.
Ne új dolgokra várj, hanem a meglévő kijelentést fogadd nyitott szívvel.
Vizsgáld őszinte alázattal az Úr tetteit, és engedd, hogy cselekedjen életedben.
Mert Ő maga győz meg arról, kicsoda is Ő.
Jézus juhai hallgatnak a Pásztor hangjára és követik Őt. Az Úr szavaival,
Igéjével vezeti népét. Erről szól a
keresztyén élet, Jézus vezeti az övéit. Nekem kell a hangját követni. Az Igén
keresztül hallhatom meg Jézus hangját, és ha hallom, el kell indulni nyomában. A
világ próbálja elnyomni ezt a hangot, mert az Ő hangja szelíd és halk, de ennek
ellenére meghallható. A hangsúly azon van, ha hallom, ha felismerem, mit kíván
az Úr, teszem-e, amit mondott?
Az Őt követőknek Jézus örök életet ad. Ezt is látni kell, Isten
országának nem a földi élet, gazdagság a végállomása, a cél az Atya országa.
Jézus biztosítja az odavezető utat. Aki mindvégig követi Őt, nem tér le az
Általa taposott útról, célba ér. Mindig csak az Ő hangját figyeljük, mert vannak
más, csábító hangok is. Ezekre mondjunk nemet és kövessük örömmel az Urat a
célig, az örökké tartó életbe. A kísértések közepette, az ellenség támadása
idején se féljünk, mert Atyánk keze erős, onnan senki nem ragadhat ki. Ha beletettem az életemet, ott biztonságban
van.
Mind jó, amit Isten tészen
1. Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja, Ő énvélem is úgy
tégyen, Mint kedve néki tartja. Ő az Isten, Ki ínségben Az övéit megtart -ja,
Hát légyen, mint akarja.
2. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engemet meg nem csal, :/: De igaz
ösvényen viszen, Én megelégszem azzal, Hogy kedvében, Kegyelmében Ő forgatja
dolgomat, Csak rá hagyom magamat.
3. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engem meg nem utál, :/: Mint jó orvosom,
úgy tészen, És mérget ő nem kínál. Orvosságot, Boldogságot Énnékem készít,
tudom, Azért csak benne bízom.
4. Mind jó, amit Isten tészen, Ő az én idvességem, :/: Ő velem rosszul
nem tészen, Rábízom egész éltem. Örömömben, Keresztemben Mind nyilván
megmutatja, Hogy javamat akarja.
5. Mind jó, amit Isten tészen: Ha oly pohárt innék is, :/: Amelynek íze
szívemnek Nagy-keserűn esnék is, De eltűröm, Mert víg öröm Felváltja ezt
végtére, Sok búm enyhítésére.
6. Mind jó, amit Isten tészen, Mind örökké ezt vallom, :/: Ha rajtam bú,
bánat lészen S kell bosszúságot látnom. Mindazáltal Megvigasztal, Mint édes
Atyám, engem, Mert csak ő segítségem.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése