Bátor vallomás

A

 templom elkészülte után a felszentelésre, a használatba vételre kerül sor (2Krón 6,1-21). Imádsággal és áldással indul meg benne a szolgálat. Salamon és a nép Isten elé állva adnak hálát az istentisztelet helyéért. Salamon elmondja, Isten a felhőben akar lakni, vagyis a mennyben, az Ő láthatatlan világában. Nem Istennek fontos ez az épület, nem Neki van rá szüksége, hanem nekünk. Nekünk van istentiszteleti helyre szükségünk, egy olyan helyre, ahová félre lehet vonulni, hogy csöndben megálljunk az Úr színe előtt. Azért adta népének a templomot, hogy legyen hol kapcsolatba kerülni Vele, legyen olyan hely, ahol a világ zajától elvonulva átélhetik az Úr jelenlétét. Ott tapasztalhatják meg Isten kegyelmét, és élhetik át szeretetét. Az elcsendesedés, az Ige olvasása nélkülözhetetlen számunkra. Nélküle nincs lelki növekedés.

Mintha maga Salamon sem értené - olyan helyet akart építeni, ahol az Úr örökké lakhat. Azonban Ő nem a mi építményeinkben lakik, ott csak rendel. Nem lehet Őt bezárni, helyhez kötni, mert mindenekfelett való Úr, ahogyan az imádságban meg is fogalmazza a király: „Mert lakhat-e valóságban Isten a földön, az emberek között? Íme, az egek és az egeknek egei be nem fogadhatnak téged, mennyivel kevésbé e ház, amelyet én építettem” (18). Egyetlen hely van, ami befogadhatja az Urat, a szívünk. Ott akar szállást venni, ott akar a trónon ülni. Nem lehet Őt bezárni egy épületbe, bár gyakran azt akarjuk. Úgy vagyunk vele, Ő csak legyen a templomban, mi majd hétvégén meglátogatjuk, aztán otthagyjuk és éljük tovább az életünket. Ő minden pillanatban jelen akar lenni a történésekben.

Salamon az áldás szövegében megvallja, hogy az Úr beteljesíti az ígéretet, amit ad. Ezt tapasztalta meg ő is. Apja, Dávid kapta az ígéretet, és most megvalósult. Jó ezt nekünk is látni, és bízni abban, hogy az Úr a szavát mindig beteljesíti. Isten beszéde soha nem üres szó, van mögötte fedezet: az elmúlt évezredek, a Biblia világa, a két szövetség. Ezek mind azt mondják el számunkra, hogy Isten állja a szavát. Rá lehet építeni, Benne nyugodtan bízhatunk. Sőt, Ő az, Akiben igazán bízhat az ember.

Azt is meg kellett tanulni, hogy az Úr szabad, nem mi irányítjuk, és nem Ő igazodik a mi időnkhöz, hanem az a legjobb, ha mi szabjuk magunkat az Ő órájához. Már Dávid eltervezte a templom építését, magát a tervet az Úr is helyeselte és jóváhagyta, de a kivitelezést másra bízta. Van úgy, hogy Isten másképp gondolja, mi eltervezünk valamit, de Ő mással valósítja azt meg. El tudjuk-e fogadni, amikor várni kell, amikor másképp intézi Isten, mint ahogy mi megterveztük?

Salamon térdre borul az Úr előtt és hálaadó imádságban Isten kezébe helyezi népét. Azt kéri, hogy az Úr hallgassa meg majd az imádságokat, és továbbra is cselekedje meg ígéreteit. Tudja, hogy szükség van az Úr segítségére, mert csak Ő tud képessé tenni a törvény szerint való életre. Az egyik oldal az Isten része, amit Ő meg is cselekszik, a másik a miénk. Nekünk is komolyan kell venni és cselekedni kell az Ő akaratát. Azt kéri, legyen kegyelmes az Úr. Azt jelenti ez, hogy tudja, a nép és ő maga sem képes mindig megfelelni az Úrnak, ezért kegyelemre, bűnbocsánatra szorulnak. Isten ezt meghallgatja, és Jézus Krisztusban kiteljesíti. Őbenne válik a kegyelem mindenki számára elérhetővé. Jézusban érkezik közénk Isten szíve, az Ő bűnöst is szerető irgalma.

A vakon született meggyógyult, és örömmel ment haza. Mindenki észrevette, hogy nagy dolog történt vele (Jn 9,13-23). Hisz most már nem koldul, hanem kézbe veszi az életét és önállóan cselekszik. Talán ez fáj a környezetének, megszokták, hogy ő vak koldus, és ebből ne akarjon kitörni. Elkönyvelték vaknak, és maradjon is az. Döbbenetes, ahogyan beskatulyázzuk egymást. Ennél már csak az a döbbenetesebb, hogy nem is akarjuk, hogy kijöjjenek abból a fiókból, amibe bezártuk őket.  A környezetnek segíteni kéne az újrakezdésben, a beilleszkedésben, de nem ezt teszik. Mi hogyan viszonyulunk azokhoz, akik változtatni akarnak? Tudjuk-e segíteni őket, vagy azért munkálkodunk, hogy maradjanak olyanok, amilyenek eddig voltak. Jó lenne észrevenni, hogy Jézus pont azért jött el a világba, hogy változásra, mozdulásra késztessen. Ő tudja, hogy a kalitkákat, a bélyegeket a gonosz készíti, ő sugdossa a fülekbe: maradsz, aki voltál, és leszel, aki vagy. Ezt fogadd el, te ilyen vagy, Isten akarta így, ezért nem változhatsz, nem lehetsz más ember, nem élhetsz másként. Az Úr azonban pont ebből a szemléletből akar kiemelni. Amikor hív vagy azt mondja, menj el, és mosakodj meg, azért teszi, hogy kilépjünk a mozdulatlan, bezárt világból.

Ez az ember örömmel és bátran tesz bizonyságot gyógyítójáról. Meri Őt vállalni, nem csak annyit mond, hogy elküldte megmosakodni, hanem megvallja, hogy számára próféta. Vagyis Isten embere. Merem-e vállalni, hogy az Úr gyógyított meg? El merem-e mondani, hogy nem az emberi eszközökön, orvosokon, gyógyszereken volt a hangsúly. Ezek eszközök, de a gyógyulás az Úrtól jött.

Most kiderül, hogy ezt a gyógyult vakot körülvevő közeg a vak. Nem látják, hogy kicsoda Jézus. Nem akarják látni, hogy az élő Isten közöttük van. De vajon mi látjuk-e?  Szörnyű ez a korlátoltság, ez a vakság, inkább még azt is letagadják, hogy vak volt ez az ember, mintsem elfogadnák, hogy Jézus adott számára látást. Mennyire makacsak és önfejűek, inkább mindent letagadnak, csak ne kelljen elfogadni, hogy Jézus az, akinek vallja magát.

Még a szülők sem mernek dönteni. Nem merik kimondani, hogy a gyógyulást csakis Isten adhatta. Ha pedig Isten gyógyította meg, eljött a Messiás.  Nem akarják meglátni a Megváltót, mert félnek. Féltik magukat és a megélhetésüket. Mi nem félünk? Nem féltjük magunkat?  Adja az Úr, hogy félelmeinket legyőzze a Krisztusba vetett hit, hogy általa szabadok legyünk a világ nyomásától, és merjük vállalni Urunkat minden körülmény közepette.

Áldjad, én lelkem, a dicsőség

1. Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát! Őnéki menynyei karokkal együtt zengj hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang, Mind az ő szent nevét áldják!

2. Áldjad Őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett! :/: Sasszárnyon hordozott, vezérelt, bajodban védett. Nagy irgalmát Naponként tölti ki rád: Áldását mindenben érzed.

3. Áldjad Őt, mert csodaképpen megalkotott téged, :/: Elkísér utadon, tőle van testi épséged. Sok baj között Erőd volt és örömöd: Szárnyával takarva védett.

4. Áldjad Őt, mert az Úr megáldja minden munkádat, :/: Hűsége, mint az ég harmatja, bőven rád árad. Lásd: mit tehet Jóságos Lelke veled, És hited tőle mit várhat.

5. Áldjad az Úr nevét, Őt áldja minden énbennem! :/: Őt áldjad, lelkem, és Róla tégy hitvallást, nyelvem! El ne feledd: Napfényed Ő teneked! Őt áldjad örökké! Ámen.

Isten áldásával.