Jöjj ki!

A

bijjá elaludt olvassuk, és ezzel kifejezi a szentíró, hogy nem félelmetes Isten népe számára a halál sem (2Krón 14,1-15). Aki elaludt, az majd fel fog ébredni, mert az alvásból van ébredés. Ugyanígy nevezte a halált Jézus is Lázárral kapcsolatban, és Ő az, Aki felébreszti az alvókat. Van lelki alvás is, de ebből is fel lehet ébredni, sőt az Úr azt akarja, hogy ébredjünk fel, mégpedig időben. „Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt” (Jel 3,2). Alvó hívő és gyülekezet helyett szolgáló gyülekezetet akar látni az Úr. Melyik kategóriába tartozom?

Ászá uralkodása idején derül ki, hogy bizony Júdában sem ment minden rendben, hiszen már rengeteg idegen oltár és bálvány volt ott is található. Ászá azonban lerombolta az oltárokat és elpusztította a bálványokat, megtisztította az országot a pogányságtól. Ászá nem vett át mindent elődeitől, meglátta mi az, amiben eltértek az Úr akaratától és azt kereste mi a jó és igaz az Úr szemében. Nem minden jó, amit az elődeink tettek, nem lehet mindent kritika nélkül átvenni, hanem minden hagyományt meg kell vizsgálni, jó és igaz-e az, az Úr szemei előtt?

A népet Istenhez irányította, elmondta, ha kérdésük van, mindig Őt keressék meg. Az Úrhoz forduljanak életük ügyeivel, és Neki adjanak hálát, amikor minden jól alakul, amikor áldásokat tapasztalnak. Az Urat keresni azt jelenti, hogy amit mond a számunkra, azt tesszük is. Ászá a megélt hitre tette a hangsúlyt. Számára a gyakorlat volt a fontos. Legyen számunkra is az a fontos, hiszen egy ország parlamentje is azért készít törvényeket, hogy azokat betartsák, azok szerint éljenek. Ugyan így, Isten is azért adta törvényeit, hogy azokat komolyan vegyük, azokhoz igazítsuk az életünket.

Az Urat kereső ország, a hitet helyreállító király békés időszakot kap az Úrtól. Ők pedig felismerik, hogy a béke idejét az ország építésére kell felhasználni. Amíg lehet, addig erősítik meg a határokat, fáradozásukat siker koronázta, mert az Úr megáldotta népe igyekezetét. A békés időszak mindig felkészülésre adatik, az Isten gyermekeinek a feladata, hogy készüljenek, amikor ismét harcolni kell. Béke idején meg kell erősíteni lelkünket a gonosz támadására. Vigyázni kell, hogy a nyugodt időkben el ne aludjunk, mert sok hív úgy gondolja, mindig béke lesz. Pedig az ellenség soha nem alszik, de Isten megkönyörül ad lehetőséget a hibák kijavítására, a megerősödésre, a felkészülésre. Éljünk hát vele.

Eljött az idő, amikor az ellenség megtámadta Júdát, ám Ászá nem ijedt meg, hanem összehívja ő is a csapatokat, majd első feladata, hogy tábori istentiszteletet tart. Az Úrhoz kiáltanak, nem hadi erejükben, nem az elvégzett munka sikerében bíznak, hanem egyedül az Úrban. Tudják, Isten oltalmára és szabadítására van szükségük. Hiszik, hogy Isten meg tudja segíteni a népét a nagyobb hadsereggel szemben is. Ászá nem fél, nem adja fel, és nem is gondolja azt nincs értelme az eddigi munkának, hanem hiszi, Isten képes megmenteni őket. Nem a saját hadseregének létszámán múlik a győzelem, hanem Isten hatalmán.

Az Úr meghallgatta Ászát és megverte az etiópokat. Lássuk azonban meg, hogy Júda mielőtt az Úrhoz kiáltott komolyan vette Isten szavát. Nemcsak a bajban kiáltottak, hanem a béke idején is kifejezték, hogy az Úrnak szolgálnak. Az Úrhoz való kiáltásuk mögött tetteik álltak. Mivel korábban hűségesek voltak, az Urat keresték, most Ő is segítségükre igyekezett.

Jézus is megrendült a gyászolók fájdalma láttán (Jn 11,33-44). Megrendítette a halál munkája, Ő azonban elindul, hogy reménységet adjon. Elindul, hogy barátját felébressze, és így megmutassa, hogy számára a halál álom, mert Ő nagyobb nála. Amit a halál elvégez, azt Jézus helyreállítja. Csodálatos látni, hogy Ő az erősebb.

Egyenesen a sírhoz tart az Úr, mert Ő valóban itt is, most is Úr. Úr a halál felett is, és ha szól, a halál is meghátrál és szabadon engedi foglyát. Azonban Jézus győzelmének megtapasztalásához, hitre van szükségünk.

Hitre, mégpedig engedelmes hitre van szükség. Ami azt jelenti, tenni kell, amit Jézus mond, akkor is ha nem értjük, vagy értelmetlennek gondoljuk, amit kér. Márta sem értette, miért kell elvenni a követ a sír szájáról. Most a hite megpróbálódik. A mi hitünket is gyakran próbára teszi az Úr. Tesszük–e, amit Ő mond akkor is, ha mi nem látjuk már értelmét a dolgok, ha azt gondoljuk, itt már nincs tovább?  Jézus hatalma mindig a cselekvő hit előtt tárul fel.

Mielőtt Jézus cselekszik, az atyához fordul. Nem kér, nem parancsol, hanem hálát ad, az ima meghallgatásért. Előre hálát ad az atyának. Tudok-e én előre hálát adni? Gyakran még utólag sem megy igazán.

Jézus megszólítja a halottat, ki hívja a sírból. Csodálatos, Jézus szava kihív a sírból. Ez reménység, hogy a sok lelkében halott ember az Ő szavára kijöhet sírjából az életre. Lázár engedelmeskedik, nem tud, nem kijönni, mert Jézus szavának hatalma van. Adja az Úr, hogy az Ő szavára mi is elhagyjuk, lelki sírunkat.

Jöjj, mondjunk hálaszót

1. Jöjj, mondjunk hálaszót Hűszájjal és hű szívvel, Mert rajtunk itt az Úr Nagy csoda dolgot mível. Már anyaölben is Volt mindig gondja ránk. A sok jót, melylyel áld, Ki sem mondhatja szánk.

2. Dús kincséből az Úr Jó békességet adjon, :/: Hogy szívünkben a kedv Víg és derűs maradjon. Ne hagyja híveit Bú-bajban sohasem; A rossztól óvja meg Itt s túl ez életen.

3. Az Atyát és Fiút És a Szentlelket áldom; :/: A menny Urát, kiben Szent egybe forrt a három; Aki úgy szól ma is, Ahogy régente szólt, Nem változik: Az Ő, És az lesz, aki volt.

Isten áldásával.