Meg is tegyétek

J

ósáfát átgondolatlan lépésének, amikor Aháb lányát vette feleségül fia számára, meglett a következménye (2Krón 22,1-12). A pogány feleség által beáradt a gonoszság, az istentelenség Júdába. Egyetlen nő egész Júda életét meghatározta. Elgondolkodtató, hogy nem Júda népe, az ő hitük formálta át Atalját, hanem ő igazította magához Jórámot és az egész népet. Nagy figyelmeztetés ez számunkra, a gonosznak, a hitetlenségnek nem kell sok, nagyon könnyen el tud terjedni. A hit számára több idő szükséges. Ráadásul a bűn öröklődik, a hit pedig nem. A bűn ott van mindegyikünk lényében, így nem kell sok ahhoz, hogy megerősödjön.

Az Úr végig jelen van, figyelmeztet és megtérésre hív. Jórám betegsége is ezt a célt szolgálta, azonban a király nem vette ezt komolyan, kitartott a bálványimádás mellett. Ennek következtében teljes zűrzavart hagyott maga után. Az Úr jelenléte nélkül zűrzavar keletkezik. Jórámot a fia Ahazjá követi, aki tovább mélyíti egy éves uralkodása alatt a válságot. A háttérben Ataljá mozgatja a szálakat. Most már nem jut szerep Istennek, nem Ő áll az életük középpontjában, hanem emberi szempontok és érdekek alapján választják a királyt és alakítják az ország életét. Isten népe életét azonban soha nem lehet emberi szempontok szerint igazgatni, mindig az a kérdés: Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem?

Ahazjá teljesen az anyja hatása alá került, és képtelen volt belőle kikeveredni. Mivel nem az Úrban bízott, nem tudott a saját lábára állni. Mert nem mindegy, ki a tanácsadónk. Az Úr maga ígéri övéinek: „Bölccsé teszlek és megtanítalak téged, hogy melyik úton járj; szememmel tanácsollak téged” (Zsolt 32,8). Engedjük, hogy az Úr tanácsoljon ma is. Akit az Úr vezet, az önállóvá válik, az képes lesz maga döntéseket hozni, és azokat végrehajtani. Egyre nagyobb mélység felé haladt Júda országa. A pogányság szelleme teljesen áthatotta. Jól figyeljük meg, hogy a bálványimádás hite erőszakosan nyomul előre. Amíg a Krisztusról szóló bizonyságtétel szelíd és alázatos, addig a más hitek és a hitetlenség is erőszakosan halad előre. Isten népének nincs szüksége fegyverre, erőszakra, mert tudja, az Egyház mindvégig fennmarad. Ám a többi hitnek sürgős, mert tudják, kevés idejük van a megtévesztésre, a hatalommal való visszaélésre.

Ataljá gyűlölettől izzik Dávid leszármazottai iránt, mindenkit ki akar irtani, de Isten gondoskodott Hozzá hű és tettre kész személyekről, akik Jóás királyfit elrejtik. Milyen jó, hogy az Úr a legvészesebb időkben is ad bátor, cselekvésre kész embereket, akik nem féltik az életüket, és Isten ügyéért készek mindent megtenni. Mindent eláraszthat a hitetlenség, az istentelenség, de az Úr akkor is képes cselekedni, kezéből nem lehet kiragadni a hatalmat.

Jó meglátnunk ebből a részből, hogy az édesanyáknak, nagymamáknak fontos szerepük és nagy felelősségük van. Nem mindegy, mire tanítják a gyermekeket, milyen tanácsot adnak nekik. Aki komolyan veszi szülői és nagyszülői szerepét, az Úr megismerése felé tereli a következő generációt. Jó, ha igei tanácsokat tudunk adni gyermekeink számára, és megtanítjuk őket önállóan dönteni. Ataljá uralkodása Júda legsötétebb időszaka, mivel nem az Úr szavának ad teret, hanem a bálványpapoknak. Azonban Isten terve is készen van, Ő nem hagyja cserben népét, és hamarosan fényt gyújt a sötétségben. Milyen jó, hogy mi már tudjuk, az élet sötétségében Jézus Krisztus a fény.

Az Úr,  amikor megmosta tanítványai lábát, tanította őket a szolgálat elfogadására (Jn 13,12-20). Meg kell tanulni elfogadni az Úr szolgálatát. Isten országa az elfogadáson alapszik, azt jelenti ez, nem én akarok mindent megtenni, hanem engedem, hogy az Úr cselekedjen helyettem és értem. A kegyelem is erről szól, elfogadom Isten bűnbocsánatát, mert Jézus helyettem meghalt a kereszten. Nem nekem kell eleget tennem, mert az nem lehetséges, hanem ki kell nyújtani üres kezemet és átvenni az elkészített kegyelmet.

A lábmosás jelenete után kérdést intéz tanítványaihoz Jézus: Tudjátok, mit tettem veletek? Nem tudják, fogalmuk sincs, mi és miért történt. De nem vagyunk mi is gyakran úgy, hogy nem értjük, amit az Úr cselekszik? Azonban jó, hogy elmagyarázza, amit tett. A lábmosás példa is a számukra, azt üzeni, ha a Mester, az Úr lehajolt és elvégezte azt, ami nem kötelező, amit más is elvégezhetett volna, akkor a tanítványoknak is ez legyen a példa. Azért vagyunk, hogy Jézus példáját kövessük, a  lehajló, szolgáló életformát.

A tanítványnak mindig azt kell szem előtt tartani, amit Jézus tett, ahogyan Ő élt. Ha Ő lehajolt, lábat mosott, szenvedett, akkor mindezt én is megtehetem, velem is megtörténhet. Gyakran meglepődünk, ha szenvedés vagy valamilyen kudarc, támadás ér bennünket. Mindig gondoljunk arra, hogy ha az  Úr és a Mester is került ilyen helyzetbe, akkor én is átélhetek hasonló dolgokat. A tanítvány számára Jézus élete, az Ő hozzáállása a minta. Ahogy én cselekedtem veletek, ti is úgy tegyetek. Ezt soha ne feledjük el, mindig az legyen a kiinduló pont, amit, amint az Úr cselekedett velem. Ezen mérték alapján hozzuk meg döntéseinket, mert ezt alkalmazta Pál apostol is. Ezt írja a kolosséi levélben: „ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is” (Kol 3,13). Ezt kell mindig szem előtt tartani, az Úr megbocsátott nekem, akkor nincs más opció, csak a megbocsátás, akkor én sem tehetek mást, elengedem a tartozást, és megbocsátok.

Az én Uram Jézus Krisztus, vagyis én akkor szolga vagyok, és a szolga nem lehet nagyobb az Uránál. Mégis nagyobbak akarunk lenni. Hiszen jobban szeretnénk élni, sőt jobban is élünk, mint Ő.  Saját kényelmünket tartjuk szem előtt, pedig Ő soha nem azt nézte. Lemondott minden előnyéről, kényelméről, amikor emberré lett, és mindezt értem tette, áldott legyen érte a neve.  De akkor én se az előnyökért éljek, hanem Őneki. Szolgáljam Őt alázattal, és tegyem, amit Ő tett. „Boldogok lesztek, ha meg is  teszitek”, amit mondtam. Boldog élet az engedelmeskedő, a szolgáló élet. Nem elég tudni, mit mondott Jézus, hanem tegyük is meg, amit megértünk az Igéből, ami napi paranccsá vált a számunkra.

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

Isten áldásával.