A
|
törzsek családjait állítja elénk az ige (1Krón
7,1-40). A névsorból kiemelkednek a családfők, akik kiváló vitézek voltak.
Vitézségükről voltak ismertek, a bajban, harcban számíthattak rájuk, a
letelepülés utáni harcokban kitűntek. Sok kiváló vitéz volt a törzsek családjaiban,
tulajdonképpen ezen a helyen tudtak kitűnni, itt mutatták meg rátermettségüket,
hozzáértésüket.
Voltak hadi szolgálatra rendelt csapatok, tehát a törzsek csapatokat
adtak az ország védelmére. Mindezekből
annyit láthatunk, hogy mi már Krisztus katonái lehetünk. Hív országa szolgálatára. Az evangélium
ügyében lehetünk az Ő kiváló vitézei. Mert a jó hír továbbadása bízatott ránk.
Az a feladat, hogy hitünkről bizonyságot tegyünk.
A származási jegyzék alapján Isten népe iránti hűsége és szeretete is
elénk kerül. Isten megáldotta övéit, és
a küzdelmes évek, az ellenség szorongatásai idején is szaporodtak. Bármilyen
nehéz időket éltek is, vállalták a gyermekáldást. Ők is átéltek tragikus eseményeket, nehéz szituációkat, ám ezekben is
diadalmaskodtak, Istenbe vetett hitük által. Ma is vannak problémák, nehéz élethelyzetek, ám Isten kegyelme által
diadalmaskodhatunk. Le lehet győzni a problémákat. Ahogyan a törzsek családjai
győztek, úgy mehetünk Krisztus által mi is tovább győztesen. Soha ne lefelé vagy emberekre tekintsünk, hanem Urunkra. Ezt mondja a Zsidókhoz írt levél
szerzője is: „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az
előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és
Isten trónjának a jobbjára ült” (Zsid 12,2).
Lukács egy sík helyen láttatja az Urat, Aki a tanítványaihoz fordul és
tanítja őket (Lk 6,20-36). Szól az elhívottakhoz, elmondja, mire számíthatnak,
feltárja előttük Isten országát. De fel is készíti őket az előttük álló
időszakra.
Boldog- és jajmondások feszülnek egymásnak. A boldogmondások azoknak
szólnak, akik hallják a hívást, és elindulnak követni Őt. Azokhoz szól, akik
Rábízzák magukat, akik készek Érte mindent elhagyni.
Azokat mondja boldognak Jézus, akikre mi nem mondanánk, hiszen a
szegényt, a sírót, az éhezőt és a szenvedőt nem mondjuk boldognak. Ezeket inkább
sajnáljuk, szerencsétleneknek gondoljuk, és ha lehet, segítjük őket.
Boldogok vagytok, szegények, mert tiétek az Isten országa, itt tehát Isten
országa megtapasztalásáról beszél az Úr. Azok a boldogok, akik belépnek
oda. Miért a szegények mehetnek be,
miért övék Isten országa? Azért, mert
ők érzik a rászorultságukat, de azt is látnunk kell, hogy nem automatikusan minden
szegényről van itt szó, hanem azokról, akik elsősorban lelkükben szegények.
Azokról beszél az Úr, akik a szívükben látják, hogy Isten kegyelmére szorulnak.
Nincsenek értékeik, erényeik, amikre építhetnének, csak a kegyelem marad a
számukra. Tulajdonképpen az igazán szegény az a bűnös ember, aki ezt látja, és
bűnbánattal az Úr elé áll. A laodíceai gyülekezet tagjai nem látták, ők úgy
gondolták, már nincs szükségük semmire, Isten nélkül is elboldogulnak.
Akik most éheznek, majd megelégíttetnek. Az Úr megelégíti a Hozzá
fordulókat, élő vizet és az élet kenyerét kínálja számukra. Ezekkel az
eledelekkel lényünket táplálja. Jézus rámutat, hogy nem azonnal kapjuk meg, amire
vágyunk, amit szeretnénk. Isten országa nem szolgáltató központ. Most és majd.
Most éhezel, és majd megelégíttetsz, vagyis meg kell tanulni várni.
Isten országa egész más, mint a mi világunk, itt nem a törtetők jutnak
előre, nem azok, akik másokat semmibe vesznek és átgázolnak rajtuk, hanem
azok, akik elismerik alkalmatlanságukat, és az Úrra bízzák magukat.
Boldogok vagyunk-e, amikor gyaláznak, üldöznek az Úrért? Az öröm-e az
első reakció? Tudok-e örülni azért, hogy méltónak találtattam az Úr nevéért
való gyalázatra? Bizony, nem az öröm az
első, inkább a méltatlankodás, tiltakozás, felháborodás: nem ezt érdemeljük.
Urunk valóban nem a szenvedést érdemelte, mert Benne nem volt bűn, még Pilátus
is kijelentette ezt, mégis megfeszítették.
Vannak jajok is, nem csak boldogság, hanem jaj. Mennyire fordítva is
működik az Ország, azok a boldogok, akik a világban bolondoknak látszanak, és
az irigyeltek, akik mindent elérnek, azok jajt kapnak. Miért van ez így? Mert
aki csak a vagyonában, összeköttetéseiben, saját magában bízik, majd
megtapasztalja, hogy Isten előtt nem tud megállni. Aki kihagyja Istent az
életéből a földi javakért, a boldogulásért, jajjal találja magát szemben.
Mert ebben a világban meglehet mindenünk, de Isten országát csak a kereszt, a
Jézusban való élő hit nyitja meg a számunkra.
Isten országában másképp alakulnak a kapcsolatok. Itt a megbocsátás, az áldásmondás,
a másikkal való jó cselekvése a törvény. Jó elcsendesedve végiggondolni: én
milyen elvek alapján élek? Mi határoz meg: Jézusnak ezek a szavai, vagy a saját
indulataim, a hagyományok? Bizony, legtöbbször nem az Úr szava szerint
cselekszünk, az első reakció: amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten.
Igen, mi is visszafizetni akarunk, de Jézus kiveszi a szívünkből ezt a
hozzáállást. Ő fizetett a bűnökért, így számunkra a megbocsátás marad. Ez az
élet alapja, mert Isten is megbocsát Jézusért.
Az Úr vezérfonalat is ad a számunkra: ahogy szeretnétek, hogy veletek
bánjanak, ti is úgy bánjatok velük. Ti is úgy, ahogy szeretnétek, amit másoktól
elvártok, azt tegyétek meg feléjük. Előbb ti tegyétek meg, és csak aztán
várjátok el másoktól. Bizony, könnyebb elvárni, mint megtenni, és Urunk ezt kéri, tedd, amit vársz. Te kezdd el szeretni az
ellenséged, te áldd, te segíts neki, ha bajba jut, és a többit bízd Atyádra.
Jézus a szeretetet kiemeli a viszonzás köréből, ne azért szeressünk, mert
viszontszeretnek, vagy ne csak azokat, akik már szeretnek, hanem azokat, akik
még nem szeretnek. Ne azért tegyünk meg valamit, hogy visszakapjuk.
AZ ÍRÁS SZÉJJELTÉPVE
1.
Az írás széjjeltépve,
Szabad vagyok, szabad!
Tudom, hogy megvettél Te,
Meggyőztél már magad!
Fizettél értem drága vért,
S ártatlan életeddel
Áldoztál lelkemért.
2.
Álnokság nem volt Benned,
Szent vagy, szeplőtelen,
Bűnöm mégis viselted,
Jótállóm vagy nekem.
Elvetted bűnöm teljesen,
Lelkem nem nyomja most már
Még egy porszemnyi sem.
3.
Ha önmagamra nézek,
Hamar elcsüggedek,
De Jézus, látva Téged,
Újult erőt nyerek.
Öröm tölti el lelkemet,
Hogy Jézus vére által
Igaz s boldog lehet.
4.
Isten Báránya, Téged
Dicsérlek éj s napon;
Üdvszerző szenvedésed
Meg nem hálálhatom.
Áldott légy, drága kezesünk,
És a Te nagy nevednek
Zengjen dicséretünk!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése