Azért jöttek, hogy hallgassák Őt

L

évi leszármazottairól és a léviták szolgálatáról olvashatunk (1Krón 6,1-66). Ők azok, akiket Isten a szent sátor körüli szolgálatra rendelt. Többféle feladatuk volt, most azokról olvasunk, akiket Dávid jelölt ki az éneklés szolgálatának a végzésére. Fontos szerepe van az éneklésnek az istentiszteletben és egyéni kegyességünkben. Az ének mindig kéznél van, nem kell semmi különleges eszköz vagy nagy befektetés hozzá. Mindenki megtanul néhány evangéliumi éneket, és ezekhez mindig lehet nyúlni. Az éneklés feltölt, vagy egyszerűen segít kiengedni magunkból a feszültséget. Mert az Urat dicsérő ének felszabadít, és igei gondolatokkal lát el. Szabad nekünk az énekekhez fordulni, hiszen a világ is zenét használ, akkor mi miért nem énekelhetünk? Hányszor halljuk a nyomdafestéket nem tűrő szövegeket, vagy a dobhártyát sértő hangerőn szóló slágert, mi pedig nem mindig használjuk énekeinket. Milyen érdekes, a trágár sláger nem sért senkit, de az Úrról szóló ének igen. És mi nem akarunk senkit érzéseiben megbántani. Dávid és a léviták bátran énekeltek, a templomba tartó zarándokok útközben megálltak és zsoltárokat énekeltek, álljunk meg mi is, és énekeljünk az Úrról és az Úrnak.

Ez az énekszolgálat nem volt erőltetett, mindenki örömmel végezte. Még az énekesek fiai is beálltak apjuk mellé. Milyen jó, hogy együtt dicsérik az Urat. Jó, amikor mi együtt is éneklünk az Úrnak, de az a legszebb, amikor ez belülről fakad, amikor nem parancsra történik, hanem szívből jön. Dicsérni kell az Urat kegyelméért, életünkben megtapasztalt munkájáért, és azért, akinek megismertük Őt.

A léviták énekeltek, Áron és fiai pedig az oltároknál szolgáltak. Ott szereztek engesztelést Istennek. Ez csodálatos szolgálat, Istent engesztelik, vagyis azt kérik, hogy bocsássa meg népük bűneit, törölje el a múltat, és adjon új kezdést számunkra. Ez a lehetőség ma is él, mi is közbenjárhatunk másokért. Áldozatot már nem kell bemutatnunk, mert azt elvégezte az Úr Jézus Krisztus, és az Ő áldozata örökre érvényes. Azonban imádságban bárkit hordozhatunk, lehet kérni, hogy az Úr könyörüljön, és szólítsa meg azokat, akik még nem ismerik Őt, akik nem az Ő útján járnak.

Az Úr Jézus tanítványokat hív el, de mielőtt ezt megtenné, imádkozik (Lk 6,12-19). De ez az imádság nem az égre dobott pár mondat, hanem egy egész éjszaka Istennel való töltése. Jézus imádságra szánja az egész éjszakát. Az Atya közelében tusakodja meg ezt a nehéz feladatot, és az Atyától kéri el a tanítványokat. Bizonyára nem egyszerű feladat ez, mert nem biztos, hogy Jézus is azonnal ezekben a személyekben gondolkodott, azonban elfogadta az Atya akaratát. Elfogadta, hogy nem az írástudók iskolájából vagy a farizeusok közösségéből kerülnek ki a követői, hanem a hétköznapi emberek közül.

Szánjunk mi is minél több időt az Úrral való közösségre. Beszéljük meg dolgainkat, és kérjük el feladatainkat. Az Úr Jézus maga ment ki a hegyre imádkozni, tehát Ő kereste meg az alkalmas helyet. Nem arról panaszkodott, hogy nincs csönd, hanem megkereste, maga mögött hagyta a forgatagot, a zajt. Ezt kell nekünk is tenni, magunk mögött hagyni a világ zaját, lemondani Jézusért kedvtelésről, és Vele lenni. Jézus az éjszakai pihenésről mondott le, mert az Istennel való közösség mindennél fontosabb volt számára. Fontosabb-e mindennél számunkra a csendesség, az Úr Jézus közelsége? Le tudok-e mondani több pénzről, szórakozásról az Úr kedvéért? Hányszor a mai modern élet miatt nincs időnk sem Istenre, sem egymásra. Modern eszközeink megkívánják, hogy velük foglalkozzunk, és ne az Úrral, ne a másik emberrel.

Sok ember ment Jézushoz, Ő pedig tanította őket. Jézus számára nagyon fontos a tanítás, megismertetni Isten akaratát és az Ő országát. Nem csupán gyógyít, hanem tanít. Így azután a tanulás fontos része az életünknek. Tanulnunk kell Isten országnak működését, nem elég csak meghallgatni a prédikációt, hanem azt alkalmaznunk kell, illetve megvalósítani. El kell sajátítanunk az evangélium szerinti életet, ehhez pedig tanulásra van szükség. Az ige pedig a tankönyvünk. Benne mondja el és mutatja be számunkra Jézus az Isten akarata szerinti életet.

Engem megragadott, hogy az emberek azért jöttek, hogy meggyógyuljanak betegségeikből. Tehát úgy jöttek, hogy vártak valamit. Én hogyan jövök Jézushoz? Hogyan megyek az istentiszteletre? Várom-e életem gyógyulását? Ezek az emberek a gyógyulásért mentek, azért, hogy majd betegség nélkül, egészségesen, Jézustól kapott új élettel mehessenek haza.

Fontos az is, hogy hallgassák Őt, és meggyógyuljanak. Tehát Jézust hallgatni mentek. Vágytak a szavára, az igére, és hitték, hogy a szavak által, az igén keresztül megy végbe a gyógyulás. Életünk gyógyulását Isten igéje közvetíti számukra. Így azután fontos szerep jut a hallásnak - a hit hallásból van, írja Pál apostol, a hallás pedig Isten igéje által. Hallani kell az igét, ki kell tenni magunkat az ige hallásának, mert csak akkor számíthatunk szabadulásra. 

Hinni taníts, Uram

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

Gyermeki, nagy hitet kérni taníts!

Indítsd fel szívemet, Buzduljon fel, neked

Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

Lélekből, lelkesen kérni taníts!

Üdvözítőm te vagy, Észt, erőt, szívet adj,

Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts!

Lásd gyengeségemet, Erősíts engemet,

Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

Jézus, te visszajössz: várni taníts!

Majd ha kegyelmesen Nézed az életem:

Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával.