Nem vagyok méltó

A

 névjegyzékek alapján láthatjuk, hogy telik az idő. Egyik generáció követi a másikat, és egyik esemény váltja a másikat (1Krón 9,9-44). Az idő nem áll meg, ezért lényeges, mit kezdünk vele. Milyen tartalommal töltjük meg? Átfolyik a kezeink között, vagy az Úr Lelke által vezettetve éljük meg? Mert a számunkra adott időt megtölthetjük az Úrral való élő kapcsolattal, minél többet vagyunk Vele, minél jobban elmélyülünk az igében, annál jobban megerősödik az Úrral való kapcsolatunk, és tartalmasabbá válik az életünk.

Már a babiloni fogság ideje is felbukkan, jól látják, hogy hűtlenségük miatt kerültek fogságra. Fontos, hogy jól látjuk-e életünket. Izráel nem mindig látta jól magát. A fogságot megelőző időszakban nem így látják, úgy gondolják, minden rendben van az életükben, és nem értik, miért engedné meg Isten a fogságot. A fogságban és azt követően már változik a látás, már tudják, hogy hűtlenek voltak. Elhagyták az élő Istent, és bálványokat imádtak. A fogság nem véletlen. Isten mindig utánunk jön, és a nehéz események is ezt jelzik. Keres bennünket, azt akarja, álljunk rá az Ő útjára. Ne mentegessük magunkat, ne mondjuk a bűnre, a rossz cselekedetre, hogy az semmi, hanem merjük kimondani: hűtlen lettem az Úrhoz. Merjem kimondani, amikor letértem az ige útjáról. Merjem vállalni, én döntöttem vagy cselekedtem rosszul, és nem a másik. A gyógyulás kezdete az őszinte bűnbánat.

Fontos szerepük volt a jeruzsálemi és a kijelentés sátra kapuinak az őreinek. Jó látni, hogy áldást mondanak Fineásra, a kapuőrök fejedelmére. Mondjunk mi is áldást. Kérjük, hogy az Úr legyen azzal a másikkal. Nincs nagyobb biztonság, mint amikor az Úr van velünk. Az őrök az Isten háza körül töltötték az éjszakát. Ez csodálatos lehetett, Isten jelenlétének kisugárzása van, és ők ebben az atmoszférában lehettek. Ma Jézus Isten kisugárzása, és minél többet vagyunk Vele, annál jobban átjár minket is, sőt, átragyog a mi életünkön is.

A kapernaumi százados az alázat mintája. Nem tartom magam méltónak - bár  mi is eljutnánk ide (Lk 1,1-17). Legtöbbször nagyon is méltónak látjuk magunkat, sőt, elvárjuk, hogy Isten cselekedjen. Ez a százados jól látja magát, tudja, hol a helye, így méltatlansága domborodik ki. Pedig környezete méltónak találja, ő azonban nem él vissza tetteivel. Ez az ember Jézus Lényébe tekint, mert csak ott látjuk jól magunkat. Aki beletekint Jézus Lényébe, az tudja, hogy méltatlan, ezért alázattal és bűnbánattal közeledik Jézus felé.

A százados hittel jött az Úrhoz. Hitte, hogy a haldokló számára is van még esély. Amikor hall Jézusról, felcsillan előtte a gyógyulás lehetősége. Ez komoly hit, hiszen azt látja, hogy Jézus képes megállítani és visszafordítani a halál folyamatát. Jézus visszafordítja a halált, mert Ő az élet, és amikor a halál találkozik Vele, meghátrál. Ő a halál felett győztes Úr.

A százados, amikor hall Jézus felől, komolyan veszi. Felismerte, hogy ebben a helyzetben Jézus segíthet. És ő, a római katona bátran fordul Jézushoz. Látod-e, hogy csak Ő segíthet rajtad? Bármilyen nehéz vagy reménytelen legyen a helyzeted, Ő tud segíteni.

Ez az ember látja Jézusban Isten hatalmát. Elég egy szó. Csak szólj egy szót, és meggyógyul. Van-e ilyen hitem? Ki merem-e mondani: csak szólj egy szót, Uram, csak egy szó elég, mert igéd ma is ír és gyógyító erő? A százados látja, hogy Jézus szava élő és ható. Mert Isten eszköze ma is az Ő szava, igéje. Általa végzi munkáját életünkben. Ezért fontos az ige, fontos, hogy rendszeresen és minél elmélyültebben olvassuk. A házépítők példázatban hangsúlyozta is, hogy mélyre kell ásni. Nem elég az ige sekélyebb vizében lubickolni, hanem mélyre kell merülni. A mélyrétegből hozhatjuk elő Isten üzenetének értékes darabjait. Azonban sokan megelégszenek a felszínnel.

A százados számára Jézus a főparancsnok, nem csupán néhány embernek, hanem az egész mindenségnek parancsol. Úr az élet és a halál, a bűn és a betegség felett, és ha Ő szól, a betegség távozik. Jézusnak nem szükséges jelen lennie, mert szava mindenütt hat. Urunk szava ma is hatékony, hatást fejt ki ott, ahol befogadják, ahová megérkezik.

Jézus továbbhaladva viszi az életet, előbb még azon ámultak, hogy egy haldoklót meggyógyít, most megmutatja halál fölötti hatalmát. Lépésről lépésre tárul fel előttünk Jézus isteni hatalma, ami előtt nincsenek korlátok. A haldokló meggyógyítsa hatalmas dolog, de ezt látva az emberek úgy vélik, a halált Ő sem képes meghódoltatni. Ez a történet rámutat, Ő az élő Isten, így nincsenek korlátai, hanem mindenek felett, még a halál fölött is Úr. Ha Ő szól, a halálnak vissza kell adnia azt, akit elragadott. Hány ifjút ragad el ma a halál, testileg még élnek, de lelkileg már kevésbé, mert szívükben a bűn uralkodik.  Elragadja a halál a különféle szenvedélyek által is az embereket, de ne feledjük, Urunk innen is ki tudja hozni az embereket. Számára lehetetlen nincsen.

Jézus meglátja az egyetlen fiát temetőbe kísérő özvegyasszonyt, és megszánja. Nem megy el senki mellett részvétlenül. A gonosz ezt produkálja, mindenkit elvesz mellőle, hogy megkeserítse, és Isten ellen hangolja. De Jézus megáll. Ne sírj, mondja, és szavában ismét erő van. Az asszony most már nem tud tovább sírni, mert az Úr az ifjút is megszólítja: Ifjú, neked mondom, kelj fel! Bárcsak meghallanánk, amint most nekünk mondja: kelj fel! Ne hagyd el magad, hanem állj talpra, mert nem a halál, hanem az élet van jelen. Jézus talpra állít téged is, de kelj fel, ne maradj tovább fekve, hanem indulj el Vele. A talpra állt élet Jézust dicséri.

Nem vagyok méltó, hogy gondolj reám

 

                   

 Mélyen meghajlok ím színed előtt.

Töltsd ki kegyelmedet, öntsd ki erőd!

Mester, előtted a porba esem,

Mindenbe' mindenem légy Te nekem!

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

Mélyebben, mélyebben, kérlek azért,

Öld meg, ó, Jézusom, bennem az ént!

Nem vagyok méltó, hogy gondolj reám,

Ámde tudom, hogy meghallod imám.

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

Mélyebbre szállva, följebb visz utam,

Míg csak Elédbe nem érek, Uram;

Hordva keresztem a lábad nyomán,

Mennyei dics jön a szégyen után.

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

Isten áldásával.