Mit mondasz Jézusról?

D

ávid kiépíti az ország központját Jeruzsálemben és felkészül az Isten ládájának a fővárosba vitelére (1Krón 15,1-15).  Most már felismerte hogyan is kell a ládát szállítani. De milyen súlyos áron tanulta ezt meg. Hányszor kell nagy árat fizetnünk egy lecke megtanulásáért.  Mi volt a gond? Nem kereste Isten akaratát, nem tanulmányozta az írásokat és nem vonta be a papokat, lévitákat az Úr kijelentése szerint. Talán úgy gondolta, ő a király, ezért megtehet maga is mindent, nincs szüksége mások segítségére. A hatalom gyakran gondolja azt, hogy ő rendelkezik Isten dolgai felett is. Azonban ez nem így van. Isten maga rendelkezik népe élete felett.

Tehát Dávid meglátta az előző alkalommal nem megfelelő módon bántak a ládával, és most ezen változtat. Már tudja, mert az ige megmutatta, hogy a lévitáknak kell a vállukon vinni a ládát. Fontos ebből látni, Isten országában az Úr a király, így azután nem az a lényeg én hogyan gondolom, szerintem hogyan jó, hanem miként gondolja az Úr. Igen, ez legyen a kérdésünk, az Úr hogyan akarja?  Mit mond Ő a számunkra?

Nem mindegy az sem milyen szívvel közeledem az Úr dolgaihoz. Meg kell magunkat szentelni. Ez azt jelenti, hogy bűnbánattal és alázattal járuljak az Úr elé. Jézus Krisztusban tisztul meg az életem. Jézus nélkül nem járulhatok Isten elé. Dávid így most felkészül a szövetségláda Jeruzsálembe szállítására, nem hirtelen, nem a saját ötlete alapján, hanem isten szava alapján fog hozzá.  Mi is mindig az igéből készüljünk, keressük, mit mond az Úr, és annak megfelelően igazgassuk életünket.

Gyakran látjuk Jézust magában imádkozni (Lk 9,18-27). Félrevonul mindenkitől és csak az Atyával van együtt.  Számára fontos az Istennel töltött rendszeres idő. Számomra fontos-e? Megtanultam-e már magamban Istennel lenni. Amikor így cselekszünk, nem fontos semmi, csak egyedül az Úr. Amikor Jézus félrevonult semmi nem volt számára lényeges, egyedül az Atyára koncentrált. Mindez azt jelenti, félretette a számítógépet, kikapcsolta a mobilt, nem fogott bele semmibe, amíg nem volt csendben az Úrral.  Nagyon fontos, hogy mindennap megtaláljuk ezt a csendes időt, mert ez a lélek feltöltekezésének az ideje.

A tanítványokat is bevonja a csöndben, és amikor befejezi, az imádságot kérdez tőlük. Igen, az Úr is kérdez. Miért? Mert tudni akarja, hogyan gondolkodunk felőle, mi a véleményünk Róla? Különösen az a fontos, van-e saját látásom, saját véleményem? Van-e? Vagy csak azt mondom, amit mások, amit itt – ott hallok?   Mert ez nem elég. Nem a mások Istenről alkotott véleményéhez kell igazodnunk, hanem személyesen ismerjük meg Őt. A mi vallomásunk személyes kapcsolaton és tapasztalaton alapuljon. Ne csak addig jussunk el, mit mond a Káté, a teológusok, hanem én kinek ismertem meg.

Ti kinek mondotok engem? Tehát Jézus nem arra kíváncsi mennyire vagyunk tisztában mások véleményével. Nem azt kéri számon ismerjük-e a szakirodalmat, néha még a hívők is azt gondolják, és különösen a lelkészek, elég a szakirodalom ismerete. Jézus azonban rámutat, az nem elég, mert Ő arra kíváncsi, én mit mondok Róla? Kinek ismertem meg eddigi életem folyamán? Kicsoda Ő a számomra? Kicsoda neked Jézus? Erre a kérdésre válaszolj, ne menj el mellette szó nélkül. Életed legfontosabb kérdése: Te kinek mondasz engem?

Péter adja meg mindenki nevében a választ: Az Isten Krisztusa.  Te mit mondasz? Ki tudod már mondani, én Uram és én Istenem? Eljutottunk már ide?  Megálltam egyszer őszintén előtte bűneimmel és átéltem, Ő meghalt értem, Általa van szabadulásom, bűneimre bocsánat és örök életem? A legnagyobb felismerés, amikor meglátom Jézusban az Isten Fiát, és felismerem azt is, Rá van szükségem. Igen, Őreá van szükségem, Ő az életem Gazdája, ezért Rábízom magam. Csak Neki akarok élni, és Őt szolgálom.

Azonban azt is látni kell, Jézus útja a kereszt, a szenvedés. Így a tanítványé sem lehet már, mint a kereszt felvétele. Kereszthordozás nélkül nincs tanítványság. Jézust követni nem lehet langyos szívvel, azt kéri, mindennap vegyük fel keresztünket. Mindennap mondjuk ki, élek nem én, mert ez a lényeg, nem én akarok élni, én meghalok ma is a keresztem, hanem engedem élni magamban Jézust. Amíg én erőlködöm nem lesz más az életem. Az új élet titka Ő maga, Ő kezdi el élni bennem a saját életét. És ha Ő él bennem, akkor tudok Isten akarata szerint élni. Jézus nélkül nem megy.

Aki meg akarja menteni az életét, elveszti, tehát azt látnom kell, hogy megmentésre szorulok, de nem én mentem meg magam.  Jussunk el végre oda, hogy nem akarjuk magunkat megmenteni, hanem ráhagyjuk mindezt a Szabadítóra.  Hiába próbálkozunk, csak még mélyebbre jutunk. De szabad kiáltani, szabad kimondani, Uram, nekem nem megy. Én képtelem vagyok letenni a poharat, megváltoztatni gondolkozásomat, életemet, kérlek, könyörülj rajtam. Az Úr ezt az imádságot meghallja és megszabadít.

Az Isten Bárányára

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.

Isten áldásával.