Bizonytalanság helyett bizonyosság

E

gy korszak lezárult Izráel életében (1Krón 10,1-14). Az első király, Saul elesett, új uralkodó veszi majd át a nép vezetését. A korszak zárultával látni kell a királysággal együtt járó problémákat. A nép akart királyt, ők szerettek volna a többi néphez hasonlítani, ezért az államformájukat is hozzájuk igazították. Amikor kinyilvánították ezt a vágyukat, Istennek mondtak nemet. Nem akarták, hogy az Úr uralkodjon felettük, pedig pont erre hívattak el. A teokrácia lett volna a többi nép számára a minta, ám ők nem vállalták, és inkább a maguk életét igazították a pogányokhoz. Ma is valami hasonlót látunk, a hívők igazodnak a világhoz, nem akarnak elmaradni tőle. Különösen az életszínvonal a csábító, úgy és olyan szinten akarunk élni, ahogy a nem hívők. A mi jelszavunk is a kényelem, a jólét és a minden meglegyen.

Sault legyőzték a filiszteusok. Isten népe vereséget szenvedett, és ez olyan szomorú látvány. Az Úr seregének kellene győzni, és most mégis ők futnak a ellenség elől. Az Úr Jézus, amerre ment, győzelmet aratott a bűn, a gonosz felett. Emberek gyógyultak, szabadultak, a tisztátalan lelkek kimentek az emberekből, az élet felváltotta a pusztulást. Az Úr nem a menekülésre hívott el, nem a hátunkat akarja látni a csatában, mert mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi. Ne adjuk fel a küzdelmet, ne meneküljünk el. Ha mégis úgy látjuk, felülkerekedik az ellenség, vizsgáljuk meg a szívünket. Nézzük meg, miben tértünk el Isten akaratától, vagy nincs-e bűn az életünkben. Saul vereségének oka a bűn, engedetlenné vált Istennel szemben, és nem az Ő szavára hallgatott. Saul nem Istent kérdezte, inkább elment az endori halottidézőhöz, de nem borult bűnbánattal az Úrhoz.

Sault az Úr hívta el, csodálatos lehetőséget kapott, Istent képviselhette a nép számára. Az ő feladata volt az élő kapcsolat megélése, bármikor odaállhatott az Úr elé és kérdezhette. Ő azonban nem tette. De vajon én megteszem? Odaállok mindig az én Uram elé, és kérdezem? Kérdezem, mi az akarata, mit kell ma tennem? Mi már annyira értünk mindenhez, tudjuk, mi a dolgunk, csak amikor baj van, akkor keressük Istent. A vereségek döbbentenek rá arra, hogy mégsem tudunk mindent. Pedig korábban is odafordulhatnánk Urunkhoz.

Saul halála után ilyen jellemzést kap: hűtlen lett az Úrhoz, és a halála is ebből a tényből fakadt. Nem szeretném, ha rólam is ez maradna fenn, nem szeretnék hűtlen lenni az Úrhoz. Hiszen Ő hűséges hozzám, életét adta értem, és a mai napig hű. Minden helyzetben mellettem áll, kiment a bajból, hordoz, megerősít. Az Úr könyörüljön, hogy soha ne legyünk se Hozzá, se egymáshoz hűtlenek.

Keresztelő János figyelemmel kíséri az Úr Jézus életét (Lk 7,18-35). Ez jó, mert mindig Őt kell figyelnünk. Soha nem lenne szabad levenni Róla a tekintetünket, mert amint ez megtörténik, elbukunk. A tanítvány kegyelemből él, állandóan erre van szüksége, olyan számára, mint a telefonnak a térerő, ha nincs, a telefon sem működik. Jézusra figyelve maradunk állandó kapcsolatban Istennel.

Azonban mintha elbizonytalanodott volna János. Jézus fellépése kezdetén olyan magabiztos volt. Határozottan jelentette ki, hogy Ő az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Most bizonytalan: te vagy-e az eljövendő? El kell gondolkodnom, hogy ma is biztos-e a hitem. Ma is úgy látom, mint amikor hitre jutottam? Jézus a Megváltóm? Hányan bizonytalanodnak el személyes üdvösségüket illetően. Biztos vagyok, elég az ige számomra, és rábízom magam. Mert az ige arról beszél, hogy aki Jézus Krisztusban, mint megváltójában hisz, annak örök élete van. A tanítvány nem bizonytalan, Jézus nem tart kétségben, hanem arról tett bizonyságot, hogy helyet készíteni megy az övéi számára.

Mi ingatja meg Jánost? Keresztelőt börtönbe zárta Heródes, és hiába várta, Jézus nem tett semmit a kiszabadítására, nem szervezett Róma ellen katonai akciót. Amikor nem látjuk, hogy az Úr kimentene a nehéz helyzetből, hányszor csalódunk. Elmarad a várva várt gyógyulás, az életkörülmény javulása, megkérdőjelezzük hitünket.

Jó azonban, hogy János nem fordul el Jézustól, hanem kérdezi. Mi se távozzunk, ne tegyük félre az igét, hanem továbbra is menjünk Hozzá. Jézus akkor is munkálkodott, a követeknek látnia kell hatalmát. Ő az emberi szívekben munkálkodik, belülről formál át. Harca a gonosz embert tönkretevő munkája ellen irányul. Nem fegyverrel, hanem Isten Szentlelke által harcol. Harcát a bűn és a betegség ellen vívja, a döntő csatát pedig a kereszten nyeri meg.

El kell mondani Jánosnak, amit látnak. Nem ad Jézus teológiai választ, hanem a bizonyságtételt jelöli meg feladatként. Mondjátok el, amit láttatok és hallottatok, ennyi elég, többre nincs szükség. Erre van ma is szükség, amit látunk, hallunk Jézus munkájából, tehát amit magunk is átéltünk, azt adjuk tovább. Az igehirdetés lényege is ez, amit én kapok az Úrtól készülés, csendesség közben, azt adjam tovább, mert előbb mindig engem akar megszólítani.

Ebben a válaszban benne van: ne keress mást, csak higgy bennem. Bízd Rám magad, mondja az Úr. Ne keressünk mi sem mást, csak hittel bízzuk Rá magunkat. Fontos, hogy mindig azt tegyük, amit kell, ne akarjunk mást, mint a gyerekek. Ha szól az ige, vegyük komolyan. Amikor látjuk Jézus munkáját, fogadjuk el és dicsérjük Istent, hogy elküldte hozzánk a bűnösök barátját. Igen, Ő barát, olyan barát, Aki életét adta bűnös életünkért, hogy örök életre mentsen meg.

Jézus, te égi szép

1. Jézus, te égi szép, tündöklő fényű név,

Legszentebb itt alant a föld színén!

Benned van irgalom,

Terólad zeng dalom,

Erőd magasztalom,

Ragyogj felém!

2. Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj!

Míg Ő tart karjain, hű Mestered!

Elhagynak emberek,

Mit árt, ha Ő veled?

Töröld le könnyedet,

Jézus szeret!

3. Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el, Mesterem, tetszésedet!

Alázattal tele,

Hadd merüljek bele,

Hisz idegenben jár

Itt gyermeked!

4. Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át,

A lelkem otthonát,

Világosságodat

Elérhetem!

Isten áldásával.