|
A
|
szövetségládába megérkezett Jeruzsálembe nagy
örvendezés közepette (1Krón 16,1-7). Dávid és népe örült a ládának, mert ez
Isten közelségét jelentette. Azt üzente itt van Isten köztünk, ők pedig vágytak
Isten közelségére, jelenlétére. Örömöt jelentett számukra Isten jelenléte.
Örülök-e én Istennek? Számunkra a Szentírás hozza közel Istent, amikor kezünkbe
vesszük és olvassuk, megtapasztaljuk jelenlétét. Az ige által megszólít és
formál minket. Öröm-e nekem az ige?
Van-e vágyódás az Úr szavára a szívemben?
Az örvendezés nem csak addig tartott, amíg a láda megérkezett, hanem
tovább is. Dávid nem feledkezett meg róla, hanem sátort készített a számára és
ott helyezte el. A sátor az életük
középpontjába került. Isten vált életük
közepévé. Tehát nem szorították a
perifériára, az ünnepnapokra az Urat, hanem a főhelyre állították. Hol van az
Úr az én életemben? Hányszor csak az istentiszteleti alkalmakkor szánunk neki
egy kis időt. Karácsonykor, húsvétkor esetleg néha vasárnap is elmegyünk a
gyülekezetbe, de már nem Ő van a középpontba. Miért? Mert valami fontosabb
lett, mint az Úr. Pedig az Úr számára te
vagy a legfontosabb, amikor a keresztre kellett menni, nem mondta az Atyának,
még nem, most nem alkalmas, mert vannak még fontos elintézni valóim. Ő mindent maga mögött hagyott, hogy
megmenthessen. Gondoljuk végig mi vagy ki a fontosabb számunkra Nála? Mert Ő
azt mondta, hogy akinek bármi fontosabb, mint Ő nem a lehet a tanítványa. Urunk
azt akarja, semmi ne férkőzzön be közénk és Őközé. Vizsgáljuk meg most az Úr
előtti csöndben szívünket, és nézzük meg, nem furakodott-e valami kettőnk közé?
Ha igen, tartsunk bűnbánatot, tagadjuk meg és kövessük Jézust.
Dávid nem feledkezik el Istenről, hanem ünnepséget rendez az Úr számára. Az
egész népet bevonja az örvendezésbe, és ajándékot is ad a számukra. Ezzel
rámutat, Isten, ajándékozó Úr. Ez Isten
lényének a fő tulajdonsága. Eljött az idő, amikor Fiát adta az ember számára. A
szentet, és igazat adta a bűnösnek, hogy ő is szent lehessen. Isten Jézus
váltsághalála által a maga szintjére akar felemelni. A sátán mélybe taszít, az
Úr felemel. Dávid, mint Isten gyermeke áldást közvetít a nép számára. Mert ahol
Isten jelen van, ott áldás árad tovább.
Dávid szolgálattevőket is rendelt a láda mellé, a feladatuk az Úr
dicsérete. Bizony ezt nekünk is be kellene iktatni kegyességünkbe, dicsérni az
Urat, önmagáért, kegyelméért, Jézusért, a legnagyobb ajándékért. Gyakran csak
kérünk, de elfelejtjük dicsérni Őt.
Jézus és a három tanítvány lejönnek a hegyről, és lent szembesülnek az
emberek problémáival, a többi tanítvány tehetetlenségével, kudarcával (Lk
9,37-50). Ezért mondta az ige, hogy nem tudta mit beszél Péter, amikor így
szólt: „Jó nekünk itt lennünk.” Nem
tudta mit beszél, mert az Úr tanítványa, nem élhet olyan szempont szerint, mi
nekem a jó. Azonban ma gyakran megkísért ez minket, csak azt nézzük, mi nekem a
jó, és hogy mi jó másnak, vagy mi lesz a másikkal, az már senkit sem érdekel.
Az egyház is beleesik ebbe a hibába, azt gondolja, azt kell kínálni, ami az
embereknek jó, igény kielégítővé váltunk. Pedig az egyház evangélium követe,
nekünk Isten kegyelmét, Krisztus szabadítását kell bele élnünk a világba.
Egy apa érkezik Jézushoz, segítségét kéri. Jó lenne, ha mi is
felismernénk, tehetetlenek vagyunk gyermekinkkel kapcsolatban, és ezért az Urat
kérnénk, tekintsen rájuk. Mert csak Ő képes a gonosz befolyásától meg óvni,
vagy megszabadítani a fiatalokat. Ez az apa felismerte Jézus az esély. Mi látjuk-e, Jézus az esély. Ha mi már nem
tudunk mit tenni, Ő a megoldás.
Mindenképp Jézus a megoldás, mert új élettel megajándékozni csak Ő tud,
és még a hívő családba született gyermekeknek is újjá kell születni. Isten
országába az újjászületés nyitja meg a kaput, enélkül senki sem láthatja meg.
Tehát a hívő családba, vagy az egyházba való születés, de még az sem, ha valaki
lelkész gyerek, nem jelent automatikus belépést. Mindenkinek megtérésre van
szüksége, és ezt az Úr munkálja ki bennünk. Vigyük az Úrhoz családunk és a
gyülekezet tagjait is, kérjük, Ő tekintsen rájuk.
Ne csupán a tanítványokig jussunk el, mert lám azok is tehetetlenek, van,
amit a hívők sem tudnak megoldani. Azt azért vegyük észre, nem szabad Jézust a
tanítványok tehetetlenségével azonosítani. Jézus nem tehetetlen Soha ne a
tanítványokra, hanem mindig Jézusra figyeljünk. A tehetetlenséget az Úr nem
dicséri meg, nem büszke tanítványaira, hanem szenved tőlük. Urunk bocsássa meg,
amikor mi is szenvedést okozunk Neki tehetetlenségünkkel.
Jézus ráparancsolt a tisztátalan lélekre. Az egyik fontos dolog, hogy van
tisztátalan, ördögi lélek, ami tönkreteszi az embert. De Jézusnak van hatalma
felette. Ő meg tud szabadítani. Jézus szavára a gonosznak távoznia kell.
Hisszük-e, hogy Jézus szavára ma is távozni kell a gonosznak. Még most
szenvedést okoz, de Jézus nem hátrál meg, Őt nem lehet megrémíteni. A gonosznak
kell távozni, bárhogy erősködik is. Mi sok esetben nagy teret adunk a
gonosznak, féltjük magunkat, és inkább visszavonulunk. Jó megjegyezni: „mi
nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet
nyerjünk” (Zsid 10,39.
A tanítványok igazán lassan fejlődnek, nem értik a szenvedésről szóló
beszédet, de bezzeg a hatalomról tudnak vitázni. Azt értik, ki a nagyobb. Mert
ugye mindenki magát tartja nagyobbnak a másiknál. Jézus a világi vágyak és
törekvések helyett a kisgyermek magatartását ajánlja. Isten országában az
alázat fontos szempont. Isten országában a legkisebb a legnagyobb, ha ezt ma
komolyan vennénk, mennyivel másabb lenn a gyülekezetek élete. Isten országa rendje más mint a világé. Itt
nem a pozíciók a lényegesek, hanem í szolgálat. Mert nem pozíció, politikai hatalom,
emberi erő által lesz naggyá a tanítvány, hanem a benne munkálkodó kegyelem
által. A kegyelem pedig a szolgálat, az önmegtagadás, a kereszt útján vezet.
Mennyire szeretünk mi is megtiltani, aki nem hozzánk tartozik, annak
megtiltjuk a Jézus nevében való szolgálatot. Pedig nem a keretek, hanem a
tartalom a fontos. Talán az irigység
motiválja őket, mert ők Jézus mellett voltak ugyan, mégis kudarcot vallottak.
Ez az ember nincs a csapatban mégis eredményes.
Mert Jézus követésében a hitnek van szerepe, az Úr hit által
munkálkodik. Nem a dogma, hanem a belé vetett élő hit a hangsúlyos. Hiszem-e,
hogy az Úr ma is megcselekedik, ma is képes szabadítani, gyógyítani?
HAGYJAD az Úr Istenre Te minden
utadat
1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő
néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is
felhozza, Atyád ő, áld, szeret.
2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj közt is
boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az
Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet.
3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól tudod, jól látod,
Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te
végzésed, Ha áld, ha sújt karod.
4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is szent áldásod
Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint
kívánja Gyermekeid java.
5. BíZZáL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él még, ki annyi
vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó
Teremtő Víg napot is derít.
6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe szállít A
bajból tégedet. Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és
kétség Előbb, mint véled azt.
7. Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; :/: Ösvényünk erőssége Te
vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma
vár ránk: Utunk a mennybe visz.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése