Ingyen kegyelem

D

ávid amikor Jeruzsálemet kiépíti, rádöbben, hiányzik az Úr szövetség ládája (1Krón 13,1-14).  Kirját-Jeárimban maradt, miután a filiszteusok visszaküldték. Dávid rádöbben, elfeledkeztek róla, sőt nem törődtek vele. Saul idejében nem volt fontos Isten jelenléte. Saul nem akarta Isten közelségét. De amikor erre Dávid rámutat, úgy mondja, nem törődtünk vele, tehát magát is belemondja.  Ő sem törődött vele, nem javasolta Saulnak vitesse uralkodása helyszínére a ládát.  Milyen könnyen megfeledkezünk Urunkról. Úgy gondoljuk jó, ha megsegít, de ne legyen mindig jelen, ne szóljon bele az életünkbe.  Minél távolabb van tőlünk annál jobb. Csak maradjon a templomban, ott jó helyen van.  Dávid változtat ezen a mentalitáson, és a nép is helyesli a tervet. Úgy gondolják, Isten választotta ki őket, ezért Neki az életük középpontjában a helye.

Azonban mielőtt meghozzák a döntést, a király hozzá teszi, ha az Úrnak is úgy tetszik. Most már a lényeg, az Úrtól van ez a terv, Ő is akarja-e? Ez legyen számunkra is a szempont, az Úrtól van-e a tervünk, Ő is akarja-e azt, ami mi szeretnénk megvalósítani? 

Amikor meggyőződnek, hogy helyes döntés született, ezt kell tenni, elindulnak a ládáért. Annak az Istennek a ládáját hozzák, akinek a nevét segítségül hívják. Mert nem önmagában a láda, hanem az élő Isten jelenléte a fontos, az, hogy forduljunk Hozzá, hívjuk segítségül Őt.

 A ládát nagy örömmel szállították, a király is jelen van és szent táncot lejt. Azonban mégis tragédia történik. Vajon miért? Most jön a megszokott kérdés, miért engedi Isten?  Hát épp az Ő ládáját viszik, Neki szolgálnak, és mégis megtörténhet ilyen baj? Mi lehet ennek az oka?  Ha tovább olvasunk, a tizenötödik fejezetben látjuk, amikor végül is Jeruzsálembe kerül a láda, de akkor már nem szekéren szállították, hanem a léviták vitték. És talán itt a titok nyitja. Dávid nem az igében kereste mit mondott az Úr a láda szállításáról, hanem ő maga döntötte el hogyan viszi, a mintát pedig a filiszteusoktól vette, ők is új szekéren küldték vissza Izráelbe a ládát. Azonban Dávidnak nem a pogányokat kell követni, neki Isten akaratát kellett volna komolyan venni. A ládát papokkal kellett volna vitetni. Uzzá sem érhetett a ládához, hiszen nem volt az Úrnak szentelve. Ebből azt is láthatjuk, Isten lényéből erős sugárzás árad, és nem lehet akárhogy a közelébe menni.  Isten erejét Jézus Krisztus teszi számunkra megközelíthetővé, elérhetővé.

Dávid erre megijed, pedig csak át kellett volna gondolni az Úr előtt, csak kérdezni kellett volna. Ő azonban a ládától tartotta magát távol. De nem ez a megoldás, ne az Úrtól távolodjunk el, amikor nem értünk valamit, hanem tartsunk bűnbánatot. Aki befogadja az Urat, az áldást tapasztal. Óbéd-Edom háza népe Isten áldását éli meg. Akik pedig befogadják, azoknak hatalmat ad, hogy Isten fiaivá legyenek.

Jézus visszatér Gadarából, de ott hagy egy szabadult, egy teljesen újjá lett embert (Lk 8,40-56). A megszabadult ember egyedül tesz vallást Jézusról, meri vállalni szabadítóját. Ne keseregjünk ha magunk vagy kisebbségben vagyunk, tartsuk kiváltságnak a bizonyságtétel lehetőségét. Amikor Jézus visszatér várják Őt. Várják, mert hiányzik a számukra. Várd te is Jézust, várd, hogy jöjjön és cselekedjen, tanítson.

Egy zsinagógai elöljáró leborulva megy Jézushoz. Leborul, mert számára megoldhatatlan helyzetben van. Kislánya haldoklik, és ezzel már ő sem tud mit kezdeni. De Jézushoz jön, mert hiszi, Ő még ezzel a helyzettel is tud mit kezdeni. Hidd, hogy Jézus tud mit kezdeni, Ő még akkor is esélyt jelent, amikor más nem tud segíteni.

Az Úr elindul, ám egy nő megállítja a menetet. Tizenkét év óta beteg, vérzik az élete, senki nem tudott rajta segíteni, hiába költötte el mindenét. Gyógyíthatatlannak titulálják, ám ő nem adja fel. Már nem az orvosokat keresi, mert azok minden pénzét elvitték, és csak a baj maradt. Hallott Jézusról és remény támad a szívében, ennyi hasztalan próbálkozás után, még van remény, van esély.  Isten kegyelme mindaz, ami történik, az asszony minden pénzét elköltötte az orvosokra, mégis jön, mert tudja, Jézushoz pénz nélkül is lehet menni. Nem véletlenül hív az Úr már az ószövetségben: „Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért” (Ézs 55,1)! Talán ez indította el az asszonyt, az Úr ingyen adja kegyelmét és gyógyítását.  Megérinti és meggyógyul. Ezt követi a nyílt vallomás, el kell mondani hogyan gyógyult meg. Meg kell vallani a szabadítót. 

Közben megérkezik Jairus házától a követ és közli, meghalt a kislány, nincs értelme tovább Jézussal menni. De az Úr mellé áll, bátorítja. Ne félj, csak higgy! Higgy tovább, gyere velem tovább, mert csak akkor tapasztalod meg Isten  hatalmát. Ne csak addig gyere, amíg emberileg van remény, higgy a reménytelenség ellenére is, mint Ábrahám, és meglátod Jézus győzelmét.

Az ember Jézus szavára hallgat, megy tovább, hisz tovább és meglátja újra a kislányát. Az ott lévők csak írni és gyászolni tudnak, meg kinevetni Jézus, de több nem telik tőlük. Bizony így van ez, Jézus nélkül, csak sírni tudunk, tehetetlenek vagyunk. Jézus azonban különbség, Ő adja a pluszt.

Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen

1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok, hogy rád bízzam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több hittel, ó, Uram.

2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem semmiben.

3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved; Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ engemet?

4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok. A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még s jaj, összeroskadok.

5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd légyek gyermeked.

6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.

Isten áldásával.