Istennek semmi sem lehetetlen

S

ámson nem az Úrra néz, amint az egyik Zsoltárban olvassuk: az Úrra tekintek szüntelen (Bír 16,1-21). Sámson a nőkre figyelt; meglát valakit, és a vágyai viszik, nem figyel semmi másra. Így azután szétforgácsolja életét, nem teljesen az Úré a szíve és az élete. De hogyan vagyunk mi? Mi vezet: az Úr vagy különféle vágyak, emberi elképzelések?

Az Úr Gázában sem hagyta Sámsont magára, kimentette őt a filiszteusok kezéből, de csak magát mentette. Ezek a tettek nem igazán szabadítások. Sámson puszta jelenléte is félelmet kelt a filiszteusokban, megmozdulnak és szabadulni akarnak tőle. Amikor Sámson megjelenik, megmozdul a város, mert észreveszik, hogy ott van. Isten népe azért van a világban, hogy észrevegyék, meglássák, itt van Isten. A hívő ember jelenlétének is ezt kellene előidézni, észreveszik, hogy jelen van, és meglátják benne Isten országát. Nekünk nem magunkra kell felhívni a figyelmet, hanem a bennünk élő Úrra. Bizony, gyakran észrevehetetlenek vagyunk. Nem fölösleges erődemonstrációra van szükség, hanem bátor és őszinte bizonyságtételre.

Mennyire nem lát Sámson, és ebből kiderül, hogy a nagy erő, de még a názírság sem jelent önmagában hívő életet. Az Úrral való élő kapcsolatra van szükségünk, nem csupán portyázásra, rendkívüli eseményekre, hanem állandó követésre. Mindig Jézus nyomában kell maradnunk. Sámson ismét ösztönei után megy. Nem látjuk őt imádkozni, nem keresi az Urat, úgy gondolja, a csodás születése, fogadalma elég. De mindez nem elég, egész életünket kéri az Úr. Sámson nem tudja, hogy van, amiről nem lehet mindenki előtt beszélni. Egy pogány nő előtt nem tárhatok fel mindent. Tudnia kellett volna, hogy nem szereti őt őszintén. Nem ő kell, csak akar tőle valamit. És így van ezzel Sámson is. Mivel  ereje Isten ajándéka, nem kezelheti úgy, mint saját tulajdont. Nem lehet hencegni vele. Sámson nem vigyáz az Úrtól kapott értékére, tisztaságára, szentségére. Mint názír az Úrnak van szentelve, mégis mindig a hitetlennel való kapcsolatokat keresi. Nem mindenki érti azt, ami bennünk végbement, nem mindenki érti a hitünket, azt, hogy mit jelent számunkra az Úr.

Delila a szeretetre hivatkozik, de nem szereti Sámsont, hiszen csak meg akarja tudni a titkát.  Sámson pedig vak, nem veszi észre Delila szándékait. Az ördög olyan könnyen vakká tesz, eltakarja előlünk az igazi lányét a másiknak, elhiteti, hogy majd a mi kedvünkért meg fog változni. Sámson is elhitte, hogy Delila majd más lesz. Pedig voltak már tapasztalatai a filiszteus lányokkal kapcsolatban, mégsem tanult belőlük. Hányszor nem tanulunk, úgy véljük, velünk nem törtéhet meg az, ami másokkal igen, mi leszünk az üdítő kivételek, de legtöbb esetben nem így van. Megtörténik velünk is a baj, a gonosz csapdába ejt, rabok leszünk, mint Sámson.

Jó tudnunk, hogy eljött már a Megmentő, az Úr Jézus Krisztus, megtanította számunkra ezt az imarészletet: ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Szabad előre kiáltani, segítséget kérni, Ő tud megmenteni a gonosztól. A Szentlélek Isten felnyitja a szemünket, józanságot ad, és így elkerülhetjük a csapdát. Ha mégis beleesünk, nem kell kétségbeesnünk, mert az Úr a Szabadító. Ő kiment a mélységből, megmutatja számunkra, hogy erősebb a gonosz minden hatalmánál. Azért ment meg, hogy ezután csak Őneki éljünk. Az ördög mindig igyekszik elvonni az Úrtól, állandóan elénk hoz valamit, ami által megkötöz, vagyis amivel eltöltjük időnket, amibe belefektetjük energiánkat, mindezt azért teszi, hogy az Úrra kevesebb időnk legyen, sőt, egyáltalán ne törődjünk Vele. Azonban ellent lehet neki állni, Isten Lelke megadja ehhez az erőt, és ha ellenállunk, akkor az ördög elfut előlünk. Ennek feltétele, hogy közeledjünk Istenhez.

Isten munkája halad előre, nem akadályozza a mi értetlenségünk, hitetlenségünk sem (Lk 1,26-38). Zakariásnak tanulnia kell, némán várja az Úr szavának megvalósulását, de ez a némaság lehetőséget ad számára a szó szoros értelmében vett mély csöndre. Most befelé figyel, és a csöndben hallja az Úr szavát, és látja a cselekvő Istent. Mert az Úr mindig cselekszik, csodákat tesz, számára nincs lehetetlen. Életet hoz elő, ott, ahol erre emberileg nincs esély. Bízzunk Benne mi, figyeljük Őt, és lássuk meg hatalmát.

Máriához érkezik meg a követ, az angyal csak követ, Isten üzenetét hozza, csodálatos szavak hangzanak el. Eljött a kegyelem ideje, és először Mária hallja ezt. Kegyelembe fogadott, örülj, mert az Úr kegyelmébe fogadott, vagyis terve van veled. De azt is halljuk meg, hogy Máriának is kegyelemre van szüksége, ő is bűnös ember. De ez az örömhír: örülj, mert Jézusért kegyelmet kapsz. Igen, minden Jézusért történik, Érte kapunk kegyelmet, új életet. Amíg Jézusról szól az ige, mindig tudhatjuk, hogy a kegyelem korszakát éljük. De szükséges meglátni bűneinket, és felismerni, hogy szükségem van Jézusra.

Az Úr veled van! Csodálatos hír, velünk van az Úr, Jézusban és Jézus által. Értünk és nem ellenünk cselekszik. Értünk adja Fiát az Úr ebbe a világba.

Ne félj, mert kegyelmet találtál az Istennél - ez azt is jelzi, hogy ne félj, mert az Úr kiválasztott, ne félj, mert terve van az életeddel. Terve van velünk, mégpedig az, hogy örök életünk legyen, és már ebben a világban országa polgáraiként éljünk.

Mária feladata, magát az Úrnak szánni, arra kapott kegyelmet, hogy befogadja Isten ajándékát, és szolgálja az Urat. Kegyelem, hogy Neki szentelheti az életét. Aminek megvan a maga nehézségi fokozata, hiszen a földi életben az emberek nem látják Isten tervét, nem lesz ezért könnyű, de Istenért vállal mindent. A Megváltóért kész lemondani saját álmairól, mert a valóság mindig szebb, mint az álom.

Minden zsidó lány álma, hogy ő szülhesse meg a Messiást. Mária azonban ezért nem tesz semmit, Isten keresi fel Őt. Jó, amikor így tapasztaljuk az Úr munkáját, nem mi erőlködünk, hanem engedjük cselekedni az Urat, és elfogadjuk, amit kínál. Az is fontos, hogy nem Mária vagy József lesz a nagy, hanem Jézus. Mindig Ő legyen a nagy, Őt láttassuk az emberekkel.

Mária hittel fogadja Isten akaratát, a "hogyan" kérdésre pedig elfogadja az angyal válaszát: Istennek semmi sem lehetetlen. Hányszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor ilyen hogyanok fogalmazódnak meg bennünk: hogyan, hiszen erre nincs esély? Olyan szép, de lehetetlen - és ekkor halljuk meg az Úr szavát: Istennek semmi sem lehetetlen! Számunkra sok minden a lehetetlen kategóriába tartozik, de az Úr számára nem. Ezért a lehetetleneket is vigyük Urunk elé.

HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat

1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.

2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj közt is boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet.

3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt karod.

4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is szent áldásod Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyermekeid java.

5. BíZZáL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él még, ki annyi vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is derít.

6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet. Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled azt.

7. Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; :/: Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a mennybe visz.

Isten áldásával.