Immánuel: Isten országa működik

ávid királyságát megerősítette az Úr, hibái ellenére is (1Krón 14,1-17). Nem könnyű ezt az új helyzetet megélni, eddig egyszerű emberként szolgálta az Urat, most Isten népének vezetőjeként az élen kell állni. A hatalom, a kiemelkedő pozíció mindig veszélyes, nem könnyű jól megélni. Dávid is keresi önmagát, környékezi a másokhoz való igazodás. Ez a házasság terén látszik igazán, még több feleséget vesz. Nem viszi az Úr akarata, igéje elé ezt a kérdést. Ahogyan a pogány királyok cselekszenek, ő is aszerint cselekszik. Nagy kísértés ez ma is, vannak területek, amiket nem az Úr szava szerint, hanem a szokások szerint intézünk. Különösen a férfi nő kapcsolat problémás. Többen gondolják, ezt a kérdést kézbe veszik, nem engedik Istent beleszólni, majd ők megoldják. Pedig a házasság nem kísérleti telep, a lényege együtt szolgáljuk, dicsérjük az Urat. Igen Ő a házasságunkat, családi életünket is ajándéknak adja, és a Neki való szolgálatra szánja. Urunk hatalma, szeretete és irgalmassága családi életünk által akar mások előtt is ragyogni. Dávidnak sok energiáját elveszi majd az ebből a sok házasságból származó gyermekek konfliktusa. Bukása és a nagy vétke is a női nemhez kapcsolódik. Vigyük ösztöneinket is Isten szavának és erejének fegyelme alá.

Amikor Dávid egész Izráel királya lesz, az ellenség is mozgolódik, elkezdi komolyan venni. Sátán nem vesz mindjárt komolyan, úgy gondolja nem jelentünk veszélyt rá, de amikor valaki éli, vagyis komolyan veszi az Úr szavát, veszélyt jelent a számára, és támadásba lendül. A filiszteusok úgy gondolják, eleget királyoskodott Dávid, helyre kell őt tenni, lássa meg ki az Úr Kánaán földjén. Amikor az Úr Jézus a Jordánban bemerítkezett, majd elhangzott az Atya szózata, a sátán azonnal megjelent. És kísértette Őt a pusztában.

Most kiderül, Dávid mennyire bízik az Úrban, szembe mer e fordulni a filiszteusokkal, vagy behódol nekik. Dávid, nem hódol be, felismeri, eljött a szabadulás ideje. Isten népe élhet az Úr akarata szerint, lehet szabad minden elnyomás alól. Azonban a király nem a maga erejére, bölcsességére épít, hanem megkérdezi az Urat. Nem a mindenáron való harc vezeti, hanem összhangban kíván lenni Isten akaratával. A trónon is és a csatatéren is Istenre hagyja a vezetést. Dávid nem független uralkodó, ő Istentől függ, és ezen nem is kíván változtatni. Tudja saját élete és népe sorsa is az Istennel való kapcsolattól függ. Ha élő a kapcsolat, áldásokat élhetnek meg.

Dávid tehát kérdez, és előre kérdez, a válasz pedig nem marad el. Isten akarata, hogy vonuljon ki a filiszteusok ellen. Mivel engedi magát tanácsolni, győzelmet arat, de ezt nem magának tulajdonítja, hanem úgy látja, Isten hatolt át ellenségein. Fontos momentum, hogy a győzelem után az otthagyott bálványokat elégetteti a király. Az ellenség által elhagyott arany szobrocskák mindig veszélyt jelentenek, Dávid azonban nem enged a kísértőnek, nem az értékre figyel, hanem azt látja, bálvány és nem tartja meg. Így számoljunk fel mi is minden bálványt, ne csábuljunk el a csillogásuktól, mert nem képesek segíteni. Egyedül a mi Urunknak van hatalma.

A filiszteusokat más fából faragták, nem roppannak össze egy vereségtől, és nem adják fel, hanem ismét próbálkoznak. Jó látni, a korábbi győzelem ellenére nem rutinból kezeli a helyzetet a király, hanem újra Isten elé áll és Őt kérdezi. Istentől kéri el a taktikát. A korábbi győzelmek ne tegyenek rutinossá, hanem mindig járuljunk az Úr elé, kérdezzük Őt, kérjük el a taktikát. Dávid feladata figyelni Istenre, és az előtte haladó Urat követni. Figyeljünk mindig Urunkra, Ő előttünk megy. Dávidnak meg kell várni az Urat, figyelni kell a lépések zajára, majd akkor vonulhat a filiszteusok ellen. Ez a nehéz, ez az akkor, mert addig várni kell, és Dávid vár. Nem kapkod, nem félti hírnevét, bízik az Úrban. Saul azért bukott el, mert nem várt Istenre az utolsó pillanatig. A türelmetlenség megnehezíti életünket, vereségekbe, bukásokba hajt. Várjunk türelemmel az Úrra.

Eddig Jézust követték a tanítványok, Vele voltak, látták tetteit, hatalmának megnyilvánulását (Lk 9,1-17). Mondhatnánk tanultak, most azonban eljött számukra is a gyakorlat ideje. A tanítványok nem ülhetnek állandóan az iskolapadban, hanem vizsgázni is kell. Meg kell mutatni, jól elsajátították az anyagot. Mintha mi mindig csak tanulni akarnánk, és olyan nehezen vesszük észre, már rég vizsgaidőszak van. El jön a gyakorlat ideje, mindenkinek az életben kell megvalósítani mindazt, amit az igéből megértett. Isten országa nem elmélet, hanem gyakorlat. Pál apostol ezt így mondja, nem beszédben áll az Isten országa, hanem, erőben. Ezt az erőt kell felmutatni, bele élni a világba.

Az a feladatuk, hogy Isten országát hirdessék, és annak erejét közvetítsék a bűnökkel, betegséggel terhelt emberek felé. De a bűn és betegség felettii hatalom, nem a maguk terméke, Jézustól kapják. Tehát az Úr jól felkészít őket, és nem fegyvertelenül küldi csatába az övéit.

A tanítványok útra keltek és hirdették az evangéliumot mindenütt, ilyen egyszerű ez. Nem gondolták, hogy már korszerűtlen és ezért a világhoz kell igazodni, hanem vállalták, amit a Mester rájuk bízott. Az evangélium mindig korszerű marad, soha nem jár el felette az idő, nem kell modernebb eszközökre, módszerekre lecserélni. Vállaljuk mi is, mert ma sem ad más győzelmet, életváltozást és üdvösséget, csak az evangélium.

Amikor visszatérnek, Jézus félre vonul velük, de a sokaság utánuk megy. És Jézus foglalkozik velük. Tanítja őket Isten országáról, ez fontos, meg kell ismerni isten országát. Jézusra bízva az életünk Isten országába kerülünk bele. De ezt az országot meg kell ismerni, mert nem úgy működik, mint a földi országok.

A következő esemény is Isten országa működését mutatja be. A legfontosabb, Isten a királya, és mindig kézben tartja a történéseket, Őt semmi sem lepi meg, mindig tudja, mit akar tenni. Ez nem így van a tanítványokkal, zavartak, kapkodnak, még Jézusnak is megmondják, mit tegyen. Úgy tüntetik fel, hogy ők nagyon értenek mindenhez. Mintha csak magunkat látnánk. Úgy teszünk, mintha Istennek is tőlünk kellene tanulnia. Néha a szakkönyveink, az igehirdetéseink is ezt sugallják, mi magyarázzuk meg Istennek miért és hogyan történtek a dolgok. Bizonyára rácsodálkozik némely tudományos műre, amely Neki is elmagyarázza, miért nem tehette Ő meg azt a csodát, amit a Biblia leír.

Jézus azonban visszautal, és azt mondja, itt én parancsolok, ti adjatok nekik enni. Ők zavarba jönnek, hebegnek, mert csak ezt tudunk, játszani az okost, majd hebegünk, amikor Jézus azt kéri, na most mutassuk meg mire vagyunk képesek. Most zavartak, mert nem okoskodásra, hanem Jézusba vetett hitre van szükség. Nem az a lényeg, mink van, hanem az, jelen van Jézus, Ha Ő jelen van, nincs gond, Ő majd megoldja. Mert az Ő számára a kevés is elég.

Isten országa hálaadással működik. Köszönd meg, amid van, adj érte hálát, a többit pedig bízd rá! Jézus kezében a kevés megsokasodik. Tehát add Jézusnak, amid van, adj hálát, és a többit majd meglátod! Jézus mindig a meglévő keveset használja ki. Abból indul el, ami van. Nem arra vár, hogy sok legyen, jöjjön a támogatás, hanem ami van, azzal kezdi, és megmutatja, elég, sőt marad is. Ami nekünk kevés, az az Úr kezében elég, sőt marad, holnapra is. Fontos még látni, nemcsak evés van, hanem a maradék összeszedése is. A tanítványok rendet hagynak maguk után. Jézus nem mással rakatja rendbe a terepet. Isten a rend Istene.

Ó, SION, ÉBREDJ, TÖLTSD BE KÜLDETÉSED!

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed!

Mondd a világnak: hajnalod közel!

Mert nem hagy az, ki népeket teremtett,

Senkit sem éjben, bűnben veszni el.

Légy örömmondó, békekövet,