Meddig hiszel?

D

ávid egy harminc főből álló csoportot hozott létre, ezek a legkiválóbb harcosokból álltak (1Krón 11,10-47). Rájuk mindig számíthatott, ők jelentették a harcokban a fő támaszt és segítséget. Ez a csoport volt a harcokban is a fő erőforrás. A legnehezebb helyzetekben sem futamodtak meg, hanem felvették a harcot az ellenséggel. Többször túlerővel szemben is bátran harcoltak, és csodás győzelmet arattak. Az ellenségnek nem volt esélye velük szemben. De Dávid sem csüggedt el, amíg ezek mellette voltak. Így választ ki minket is Urunk a gonosz elleni küzdelemre, azt akarja, hogy élcsapat legyünk, amelyik nem hátrál meg, nem adja fel a harcot, hanem kész vérig küzdeni.

A Jézus követése harcos életet jelent, amelyben nem adjuk meg magunkat, és nem igazodunk a világhoz, hanem vállaljuk Isten akaratát. Oly könnyen feladjuk a küzdelmet, és igazodunk, mert nem akarunk harcot, szenvedést, tusakodást. Dávidért az életüket is készek voltak feláldozni. Isten népe királyáért mindent megtettek, életüket is kockára tették. Én kész vagyok-e azért az Úrért életem is kockára tenni, Aki odaadta értem a saját életét? Olyan megszokott számunkra Jézus áldozata, de készek vagyunk a megszokásból kilépve mindent Neki adni? Ezek az emberek nem mérlegelték, mibe kerül a víz megszerzése, hanem hárman kiléptek a többi közül, és harc árán is elhozták az innivalót.

Ez a három az oszlopapostolokra hasonlít, akik Jézus életének mélyebb pillanataiban is Mellette álltak. Őket vitte fel a hegyre, ahol szembesültek Jézus istenségével, hallották az Atya szózatát: ez az én szeretett fiam, Őt hallgassátok. A Fiúval járhatjuk az élet útját. Azt kéri Isten, hallgassunk Rá, vegyük komolyan, amit mond. Annyira megrendítő, hogy Dávidnak elég csak kimondani, szomjas és inni kíván, és a három vitéz nem mérlegelt, hanem elindult, hogy teljesítse királya szavát. Lesték Dávid szavát, és amit mondott, azt azonnal megtették, érte a filiszteusokkal is megküzdöttek. Három ember egy egész táboron átküzdötte magát. Mit vállalok én Jézusért? A gonosz táborával szembeszállok, vagy megfutamodok? A Király a fontos, vagy a magam kényelme, saját szempontjaim?

Figyelek-e így az Úr szavára? Fontos-e ennyire, amit mond, és kész vagyok-e azonnal megcselekedni? Ez a három vitéz példa a számunkra, az értünk Önmagát odaadó Urunk szavát így becsüljük meg, és amit kér, azt teljesítsük. Az Ő neve által mindig van esély a győzelemre. Az Úr tanítványai a gonosz romboló munkájával szemben ma is diadalt arathatnak. Hiszen minket is ilyen harcra hív az Úr, azt kéri, hogy mozduljunk, ne féljünk az ellenség hatalmas táborától, hanem bátran tegyük, amit Gazdánk mond.

Azt még érdemes meglátni, hogy amikor Urunk a kereszten szomjazott, a három oszlopapostol nem volt jelen, nem vállalta a kockázatot, és nem adott vizet Jézusnak. Urunk szomjazott, és nem volt, aki szomját csillapítsa. Hol voltak a tanítványok, és hol vannak a mai tanítványok? Hányszor nem állunk Jézus rendelkezésére. Pedig Ő élő vizet hozott, és aki abból a vízből iszik, soha meg nem szomjazik. Bár meglátnánk ezt, és merítenénk az élő vízből. Amit a világ kínál, az nem oltja a szomjat, ismét megszomjazunk. Ezt tapasztaljuk, és mégsem megyünk Jézushoz, mégis megtéveszt ennek a világnak a kínálata.

Az Úr Jézus mozgásban van, nem áll meg, hanem viszi Isten országa evangéliumát (Lk 8,1-15). Lénye csordultig van Isten országával, és ez árad rajta keresztül mások felé. Amerre jár, az élő víz öntözi a földet, elárasztja a szíveket, és addig terméketlen életek gyümölcsözővé válnak. Hirdette Isten országa evangéliumát, tehát mást vitt az embereknek, mint amit a politika, a vallás kínált. Evangéliumot nyújtott a számukra. Ez az evangélium átformálta az életeket. Ennek a munkának, életformáló hatalomnak a transzparensei azok, aki Vele tartanak. Olyan emberek ezek, akiket megszállottakként, tönkrement életűként ismertek. Ezekről már mindenki lemondott, de megjelent az Élet. Igen, Jézus az Életet, az igazi életet hozta el számunkra, és amikor ez érintkezésbe kerül a mi lepusztult lényünkkel, megújít és talpra állít. Mennyi csodálatosan helyreállított élet. Jézus megjelenésével megtörik a gonosz hatalma. A tisztátalan lelkeknek el kell hagyniuk azokat, akikből kiküldi őket. Jézus szava szabadulást jelent ezeknek az embereknek. A szabadultak, gyógyultak ott maradnak az Úr mellett, követik, és megváltozott életük hirdeti a Szabadítót. Figyelj, világ, ébredj, ember, eljött az Úr, itt van, akire vársz, akire szükséged van.

Az Úr tanítja is az embereket, példázatokat mond a számukra, általuk írja a szívükbe mondanivalóját. A példázat anyaga ismerős, így könnyebben megmarad bennünk, és otthon előhívva, gondolkodhatnak rajta. Kereshetik az életük számára küldött üzenetet. Az igehirdetés nem a templomnak szól, az a cél, hogy általa a szívünkbe, gondolatainkba íródjon az Úr szava, vigyük magunkkal, és otthon is foglalkozzunk vele. De foglalkozunk-e az igével, amikor kijövünk az istentiszteletről? Beszélünk-e Róla? Beszédtéma-e az Úr szava? Ma mindenki az EB-ről beszél, néhány ember megmozdulásáról, szép cseléről, góljairól. De beszédtéma számunkra Jézus tette? Tudunk az Isten igéjéről beszélgetni? A fociról a mérkőzés után is beszélnek, magukkal viszik a fontos jeleneteket, kétes ítéleteket, és azt taglalják, de mi, tanítványok így visszük magunkkal az Urat és az Ő szavát? Néha még a tanítványok is szégyenlősen viselkednek az igével szemben, nem merik nyíltan vállalni.

Jézust szabad kérdezni, odamehetünk Hozzá, ha nem értünk valamit. A példázatból láthatjuk, az ördög mindenkori célja, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek az emberek. Hallgathatják, csak ne vegyék komolyan, csak ne jusson be a szívükbe. Fülig még csak eljuthat, de ne menjen szívig, mert ha ez megtörténik, nagy változás megy végbe. Az ördög ma is jelen van, amikor az ige hirdettetik, és mindent megtesz ellene.

Ha kell, és ha tudja, kiragadja a szívből, azt jelenti ez, hogy üresen távozik az igehallgató. Nem kapott semmit, mert elragadta az ördög. Ha nem tudja elragadni, akkor „egy ideig” hívővé tesz. Egy ideig higgy, tehát hangulati hívővé formál, lelkesülj, örülj az új impulzusoknak, de ne engedd Jézust a szívedbe. Érezd jól magad, és ha már nem érzed jól magad a gyülekezetben, csalódj. Elhiteti velünk, hogy Krisztus egyháza szolgáltatóközpont, azért van, hogy te jól érezd magad. De nem így van, hanem azért szól az ige, hogy az Úr dicsőségére életünk által gyümölcsöt teremjen.

Vannak megpróbáltatások, gondok is, de az Úr ezekben is Övéi mellett áll. Számíthatunk hatalmára, segítségére, nem szükséges eltántorodni, hanem lehet győzedelmes, gyümölcstermő életet élni. Igaz, ez nem belőlünk, hanem Őbelőle fakad.

Szólsz hozzám, Istenem

1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok, hogy rád bízzam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több hittel, ó, Uram.

2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem semmiben.

3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved; Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ engemet?

4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok. A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még s jaj, összeroskadok.

5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd légyek gyermeked.

6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.

Isten áldásával.