E
|
gy hosszú és tartalmas imádság a 119.
zsoltár (119,1-112). A középpontban Isten törvénye áll, illetve annak a
megtartása, az Úr szava szerinti élet. A
zsoltáros nem csupán magasztalja a törvényt, hanem tudja, hogy törvény szerint
csak az tud élni, aki kapcsolatban van az Úrral. Magunktól nem telik. Az emberi természet képtelen Isten igéjének
engedelmeskedni. A szívünkben egészen
más indulatok vannak. Mi inkább saját akaratunkat helyezzük a középpontba. Nem
akarunk igazodni senkihez. Ahhoz, hogy
az ige, Isten szava legyen a tekintély, változásnak kell végbemennie bennünk.
Ezt a változást az Úr viszi végbe. Boldogmondással kezdődik ez a zsoltár, és ez
egy vallomás. Egy ember tapasztalatának és meggyőződésének a vallomása. Boldog
ember az, aki teljes szívvel keresi az Urat, és hallgat az intelmeire, és az Úr
szava szerint él.
A zsoltárosnak élő
kapcsolata van Istennel, mindig Őt keresi, az Ő személye a fontos neki. Azért
keresi Istent, mert tanácsot, útmutatást vár Tőle. És amikor megkapja, akkor
hallgat rá. Megtapasztalta, hogy érdemes
hallgatni Istenre. Érdemes engedelmeskedni Neki, mert ebből békesség és
boldogság fakad.
A mindennapi életben is az
Úr igéje ad útmutatást, az ige megtartása, az Úr akaratának komolyan vétele által maradhatunk tiszták. Ez a világ tele van szennyel, azonban, aki komolyan
veszi Isten törvényét, aki az ige szavára figyel, akinek az az iránytűje, az megmaradhat
tisztán. Tanulhatunk a zsoltárostól, ő a szívébe rejtette az Úr beszédét. Ez a
járható út ma is. Nemcsak elolvasom, hanem magamba is fogadom az igét. A
megtanult igét bármikor felidézhetjük. Döntéshelyzetben elcsendesedve a
Szentlélek előhozza, megvilágítja, és utat mutat általa. De elővehetjük a Bibliát napközben is. A mai
szakaszt is szabad többször elolvasni, és így jobban belénk fog rögzülni. A
többször átgondolt ige segít jobban megismerni Isten akaratát. Jobban megértjük az adott részt és több
üzenethez juthatunk. Ez a zsoltár pedig különösen alkalmas elmélkedésre, egy
verset kiemelve gondolkodhatunk azon, amit mond. És mivel ez imádság, átéljük,
hogy összekapcsol az Úrral. Mert az igazi elmélkedés mély beszélgetés az
Úrral.
Jó látni, hogy szívünk magától
nem akar az Úr szavára hallgatni. De szabad kérni Isten kegyelmét, ma is fordítsa
szívünket az igéhez. Nem mindegy, mire figyelek, mi van bennem. A zsoltáros is
átélte, nagy veszély, hogy elkap a gépszíj, és mindig a szerzésre figyelünk. Olyan
könnyen bennünk van a még több utáni vágy. Nehezen elégedünk meg, mindig több
kéne. A zsoltáros imáját tegyük magunkévá, kérjük az Urat, hogy fordítsa el
tekintetünket a hiábavaló dolgoktól. Sok időt és erőt elvesznek ma tőlünk a
hiábavaló, teljesen lényegtelen információk.
Van mécsesünk, vagyis
lámpánk, és ez nem más, mint Isten igéje. Adjunk hálát, hogy nem kell sötétben
botorkálni, az életünket illetően. De ég-e a lámpa? Azért kaptuk a Szentírást, hogy használjuk,
és belőle meglátjuk, miért is élünk, mi az életünk értelme és célja. Az Írás kijelenti: Isten teremtményei
vagyunk, és arra szánt minket, hogy tökéletes kapcsolatban éljünk Vele. Azonban
ez megszakadt, de eljött az Úr Jézus, és helyreállította a kapcsolatot. Van
lehetőség megújulni, Istennel élni.
Isten közel van hozzánk,
bármikor kiálthatunk. Ezt teszi a zsoltáros is, de teljes szívből kiált. Ez lányeges, teljes szívből fordul az Úrhoz.
Azt jelenti ez, hogy a segítség után is kész akarata szerint élni. Megkísért minket,
hogy csak addig fontos Isten, amíg segít rajtunk. Amikor megtette, már nem
figyelünk Rá. A zsoltáros azonban állandóan Isten közelében tartózkodik. Átéli,
hogy az Úr ott van a közelében, vagyis nincs maga. És tesz is azért, hogy az Úr közelében
maradjon, éjjel, amikor nem tud aludni, előveszi az igét, és azon elmélkedik.
Isten igéje mindig elérhető. Nem mindegy, mivel töltjük el az ébrenlét idejét.
Forduljunk Urunkhoz, beszélgessünk Vele, és erősödjünk az ige által.
Krisztusban lenni egy más
világ, egy más dimenzió (Jn 15,9-17). Ebben
a földi létben belekerülhetünk Krisztusba, és Őbenne elrejtve élhetjük
életünket. A világ tombolhat körülöttünk, de Krisztusban elrejtve nem kell
félnünk. Krisztusban lenni azt jelenti, hogy megtartom a parancsolatait. Vagyis az
Ő szava irányít, és mindenben az igéhez szabom magam. Az Úr Jézus nagyszerű
vallomást tesz, mindig megtartotta az Atya parancsolatait. Ő nem a maga
akaratát vitte végbe, hanem teljesen alárendelte magát a Úrnak.
Jézus megmarad az Atya
szeretetében, vagyis a parancsainak való engedelmesség nem kényszerű, hanem
szeretetből történik. Szeretetkapcsolat van közte és az Atya közt, mindent azért
tesz, mert szereti az Atyát. Nincs a tetteiben számítás, és nincs dac sem.
Szereti Istent, és tudja, hogy az Ő akarata is szeretetből fakad. A kereszt az Ő szeretetének legintenzívebb
kifejezője. Isten irántunk való mély szeretetéből adta a keresztet. Annyira
szeret, hogy nem akarja, hogy elvesszünk, és ha nincs más mód, Fiát is kész
megmentésünkért odaadni. Ez az igazi
szeretet, ez csak ad. És nem is akármit, önmagát!
Azt akarja, hogy az övéi is
így szeressék egymást. Ilyen magukat odaajándékozó módon. Nem anyagiakkal
ajándékozta meg a tanítványokat, hanem velük töltötte az idejét. Együtt volt
velük, és Önmagát adta nekik. Mindig rendelkezésükre állt. Tanította őket, és
amit tanított, azt bemutatta nekik. Mi már nem arra törekszünk, hogy minél
többet egymással legyünk. Nem a kapcsolatainkat mélyítjük, hanem inkább
lerázzuk egymást. Mi már csak magunkkal vagyunk elfoglalva. És ha a másik a
szeretetünket, törődésünket igényli, hát, a kezébe nyomunk valamit, azzal
foglalja le magát. Az Úr szerint azonban a szeretet magát adja a másikért.
Olyan jó olvasni, hogy a
tanítványok az Úr barátai. Én is a
barátja lehetek. Van barátom, van kivel megosztani a szívem tartalmát, van
kivel megbeszélni a dolgaimat. Van kitől tanácsot kérni. Vegyük komolyan, hogy
Ő a mi barátunk.
Ő választott ki, és ez
megrendítő. Annyi mindenki mást is választhatott volna, és mégis rám esett a
választása. Vihetem Őt az emberek közé. Nagy megtiszteltetés, hogy Jézus követe
lehetek. Akin megkönyörült, az már az Ő nagykövete. Eszerint éljük napjainkat?
Szívemet hozzád emelem
1. Szívemet hozzád emelem,
És benned bízom, Uram; :/: És meg nem szégyeníttetem,
Nem nevet senki rajtam,
Mert szégyent nem vallanak, Akik hozzád esedeznek, Azok
pironkodjanak, Akik
hitetlenül élnek.
2. Útaid, Uram, mutasd meg,
Hogy el ne tévelyedjem; :/: Te ösvényidre taníts meg, Mi -
ken intézd menésem. És
vezérelj engemet A te szent igaz Igédben; Oltalmazd élete-
met, Mert benned bízom, Úr
Isten.
3. Emlékezzél jóvoltodból
Nagy kegyelmességedre, :/: Emlékezzél irgalmadról, Mely
megmarad örökre.
Ifjúságomnak vétkét, Kérlek, hogy meg ne említsed. Sőt nagy ke-
gyességedet, Én Istenem,
megtekintsed.
4. Jó és igaz az Úr Isten
Mind örökkön-örökké, :/: A bűnösöket térítvén Ő igaz ösvényi-
re; És a nyomorultakat
Életükben igazgatja, Nagy kegyesen azokat Az ő útában meg-
tartja.
5. Az Istennek minden úta
Kegyesség és nagy hűség :/: Azoknak, kik mondására Gon-
dot tartnak mindvégig.
Énnékem kegyelmezz meg, Uram, a te szent nevedért. És bűnö-
met bocsásd meg, Ne
ostorozz nagy voltáért!
6. Aki az Úr Istent féli És
tiszteli szívében, :/: Azt ő nagy híven vezérli Igaz ösvényeiben.
Nagy békességben annak
Minden jó bőven adatik, És ő maradékinak Gazdag örökség
hagyatik.
7. Az igaz istenfélőknek
Megjelenti titkait, :/: És az őbenne hívőknek Megmutatja kötésit.
Istenhez szemeimet
Felemelem szüntelenül, Ő megőriz engemet, Lábam kivonssza a
tőrbül.
8. Térj azért hozzám,
Istenem, Tekints reám kegyesen, :/: És kegyelmezz meg énné-
kem, Mert élek
szegénységben. Nyavalyája szívemnek Napról napra mind öregbül;
Uram, add végét ennek, Végy
ki engem ez ínségbül!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése