B
|
oldogmondással kezdődik a 128.
zsoltár, üzeni: mindenki boldog, aki az Urat féli (Zsolt 128,1-6). Tehát a
boldogság forrása az Úr. Aki keresi és megismeri Őt, majd istenfélően él, az
boldog ember lesz. Nem kell mindenfelé
keresni a boldogságot, elég megismerni az élő Istent, és boldogok leszünk. A
Vele való élő kapcsolat a boldogság. Nincs jobb, mint Hozzá tartozni.
A zsoltáros nemcsak
elméletileg féli az Urat, hanem az Ő útjain is jár. És azért boldog, mert
megtapasztalta, hogy az Úr útjai jók. Fontos, hogy ilyen gyakorlati hívők
legyünk, járjuk az Úr útját, és megtapasztaljuk, hogy boldogok leszünk. Mert az
Úr azon az úton vezet, amin járnunk kell. Sőt, ezen az Úton célba, az örök
hazába fogunk jutni. Boldog, aki az Ő útjain jár, az általa való utakon,
döntések nyomán. Mert az Úr a becsületesség, a szentség útján vezet.
Aki az Ő útjain jár, az a
keze munkáját eszi, tehát nem szorul másokra, mert Isten gondoskodik róla,
megáldja munkáját. A kezed munkáját
eszed, ezzel rámutat a mindennapi kenyérre. Nem biztos, hogy egyszerre soknapit ad, de elég a mindennapi. Bárcsak elég lenne ma is.
Bizony, kezed munkáját eszed,
ez egy megerősítő vallomás. Ha az Urat követed, lesz munkád, meg is tudsz
belőle élni. Ebből is fakad a boldogságod. Isten gondoskodik. Annyit ad,
amennyire szükségünk van, mert ismeri, mire van szükségünk.
Az Úrral való élő kapcsolat
meglátszik az egész életünkön. Kihat családi életünkre is. Isten jelen van a családunkban, Krisztus
kegyelme áthatja gyermekeink életét is. Nagy dolog, amikor már gyermekkorban
láthatjuk az Úr munkáját, megismerhetjük szent nevét. Fontos a bizonyságtétel, de igazán akkor
válik életformáló erővé, ha hiteles. Amikor látják a gyermekeink is, hogy nem
formalitás nekünk a hit, hanem kapcsolat az Úrral, akit szeretünk.
Isten népének élete sem
könnyű, gyötrik és szorongatják, de a nehéz helyzetekben is megtapasztalja az
Úr segítségét (Zsolt 129,1-8). Gyötörhetnek és szorongathatnak, de Isten
gyermekével nem bírnak. Ő vesz diadalt a bűn és gonosz felett. Az Úr Jézus
legyőzte a sátánt, ezért az Ő nevében mi is győzhetünk. Ne higgyük el, hogy
vereségre vagyunk ítélve, hanem menjünk bátran előre az Úr nevében.
Isten népe megtapasztalja,
hogy az Úr megvédi népét. Az ellenfelek megszégyenülnek és meghátrálnak. Igen,
a gonosz meghátrál, amikor az Úr Jézus jelenlétét tapasztalja. Amikor a gadarai megszállott az Úrhoz
menekül saját maga elől, akkor a benne lévő Légió el akarja küldeni az Urat.
Miért? Mert ismeri Jézust, nem bír a közelében megmaradni. A gonoszt taszítja
Jézus közelsége. A bennünk élő Jézus a gonoszt ma is taszítja, csak a beteg,
megkötözött ember keresi Őt. Mi is meneküljünk Hozzá, mert önmagunkkal szemben is
Ő tud megvédeni.
Az Úr elmondja az Atyának, mit akar (Jn 17,20-26). Nem menekülni, nem a jólét után törekedni. Ő nem magára
gondol ebben a helyzetben, hanem a tanítványaira. Azt akarja, hogy akiket az
Atya Neki adott, azok Vele legyenek ott, ahol Ő van. Azért fohászkodik, hogy a
tanítványok megálljanak a próbákban, és majd ott legyenek, ahol Ő van, az
Atyánál. Az Úr azt akarja, hogy meglássuk az Ő dicsőségét, amellyel már a
teremtés előtt bírt. Meglátni az Úr dicsőségét, Lényének valóságát, ez minden
tanítvány vágya. Vele mindörökké, nincs is ennél jobb. A tanítványoknak sem
lehet más a vágya, minthogy általuk lássák az emberek az Úr dicsőségét. Mi
dicsőség- és áldáshordozók lehetünk, kegyelemből.
A világ nem ismerte meg az
Atyát, vagyis a Jézusban földre lépő Istent. Nem ragyogott fel előttük az Úr
Jézus arcán az Isten képe. Valami, talán önigazságuk, a bűn és a sötétség
szeretete megakadályozta a felismerést. Pedig Jézust mindent megtett, hogy
felragyogjon az Ő Lénye által Isten kegyelme.
Az elfogatás helye kedves
tartózkodási helye volt az Úrnak (Jn 18,1-11). Amikor Jeruzsálemben volt,
gyakran kivonult a Kidrón-patakon túlra. Kivonult a főváros zajából az ott
található kert csendjébe. Volt egy hely Jeruzsálemben is, ahol megtalálta a csöndet,
az Istenre való hangolódás helyét. Tanítványaival vonult ki oda, bemutatta
nekik, hogyan kell kivonni magukat a világ zajából, a sodrásból. Nem kötelező
sodródni a tömeggel, a világgal. Mehetünk az Úrral a csendbe.
Az Úr Jézus csodálatos, nem
elvonul, hanem előlép, az elfogására érkezők elé. Jézus soha nem menekül, nem
magát védi, nem azt nézi, hogy úszhatná meg. És még sem követi mindenki. Pedig
ilyen Mesterre és Úrra van szükségünk.
Megkérdezi, kit keresnek,
ezzel nyíltan vállalja magát, és magára vonja a figyelmet a tanítványokról. Menti
az övéit. Amikor megkapja a választ, kimondja: Én vagyok. És ennek a mondásnak
hatalmas, földre sújtó ereje van. Mert szembesülnek azzal, hogy a Vagyok Isten
áll előttük. És amit maguktól nem tesznek meg, azt elvégzi Jézus kisugárzása,
térdre kényszeríti őket. Azonban ők ennek ellenére elfogják. Az ember az őt teremtő és szerető Istenre emeli a kezét. Ennél nagyobb bűn nincs, Istenre
emeltük a kezünket. Amikor a gyermek a szülőre emeli a kezét, elítélik
magatartását, de az Istenre kezet emelő ember nem tart bűnbánatot.
Péter odacsap, de az Úr
helyére téteti a kardját. Ő nem kardot hoz, és nem veszi el az életet. Ő maga
az Élet teljessége. Aki Ővele találkozik, az élettel találja magát szembe.
Csapkodós tanítványainak ma is azt mondja: tedd a hüvelyébe kardodat. Ne
csapkodjunk, hanem hirdessük az élet igéjét.
Jézus, világ Megváltója
1. Jézus, világ megváltója,
Üdvösségem megadója, Megfeszített Isten Fia, Bűnömnek
fán függő díja: Jézus,
engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.
2. Szent kereszteden
kereslek, Szomorú szívvel szemléllek, Mert így gyógyulást re-
ménylek: Moss meg szent
véredben s élek. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled hal-
nom, veled élnem.
3. E keresztről, én
Reményem, Tekints reám szerelmesen, Épen téríts hozzád engem,
Mondván: ”bűnöd
elengedtem”. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled él-
nem.
4. Ne gerjedezz vétkem
ellen, Sőt véreddel kegyelmesen, Ily mocskos beteget, híven
Moss meg, s bűntől üres
lészen. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled
élnem.
5. Engem ily nagy
szerelmedből, Végy hozzád szent kegyelmedből, Vegyek erőt ke-
resztedből, És végbúcsút
bűneimtől. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, ve -
led élnem.
6. Ajánlom magamat néked:
Sebeidben szívemet vedd; Ó, nyíljál fel, piros forrás, mert
nagy bennem rád a vágyás!
Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.
7. Ez keserves halálodért,
Melyet felvettél éltemért, Vedd szívemet mindezekért, Megér-
demlett jutalmadért. Jézus,
engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.
8. Nyílj fel, édes szív
rózsája, Jó illatú violája, Hogy lehessen maradása Szívemnek, s
benned lakása. Jézus,
engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.
9. Engem, bűnöst, kérlek,
ne hagyj, Halál rabját kínra ne adj; Sőt, ha eljő majd halálom:
Szent jobbodra engedj
állnom. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled él-
nem.
Isten
áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése