Én Uram, és én Istenem

E

gy őszinte Isten elé állásról olvasunk (Zsolt 139,1-24). A zsoltáros kéri Istent, vizsgálja meg az életét. Ez óriási, hiszen mi legtöbbször rejtőzni szeretünk. Nem akarunk alapos vizsgálatot, különösen nem Isten által. Azonban a teljes gyógyuláshoz mindenképp szükséges. A zsoltáros most ezt bevállalja. Vállaljuk be mi is, álljunk az Úr elé, azzal a hittel, hogy Ő ismer, sőt, nagyon jól ismer. Nem rejthetünk el Előle semmit.

Te formáltál anyám méhében, és ez egy meggyőződéses bizonyságtétel. Meg van győződve arról, hogy Isten műve az élete, és már az anyaméhben formálta őt. Ezzel megvallja, az élet Isten ajándéka. Nem véletlenül születik egyetlen ember sem. Neki terve van minden élettel. De vajon ezt a tervet felismerem-e? Aki nem látja meg, hogy Isten akarta az életét, az könnyebben elkallódik vagy reményvesztetté válik. Aki nem ismeri a Teremtő és Megváltó Istent, az könnyen értéktelennek és céltalannak látja önmagát. Nincs értéktelen, csak meg nem értett élet van. De nekem kell dolgoznom azon, hogy megértsem az életemet. És igazából jól csak az Úr Jézusban fogom helyén látni magamat.

Jó időnként az Úr elé állni és átvilágítást kérni, mert Ő ismeri a szívünket. Gyakran próbák által vizsgál meg az Úr, mert azokban látszódik meg jól, hol is tartunk. A próbák felszínre hozzák szívünk tartalmait. Amiket a mindennapokban jól elrejtünk, azok a váratlan helyzetekben előjönnek. A zsoltáros maga kéri a próbát, és ez alázatra és helyes önismeretre vall. Tisztában van azzal, hogy nem mindig olyan az életünk, mint amilyennek mutatjuk. Isten nemcsak megmutatja, mi van bennünk, hanem meg is tud tisztítani bűneinktől. Az Úr Jézus azért halt meg a kereszten, hogy változtathassunk. Általa lehet változtatni.

Ő még a gondolatainkat is ismeri, a zsoltárosnak van bátorsága ahhoz, hogy Isten megismerje a gondolatait. Megvan-e bennem ez a bátorság? Merem-e a gondolataimat is vállalni, és kérni, hogy az Úr tisztítsa meg őket? Fontos az utunk vizsgálata is, még mindig a jó, a keskeny úton járok, vagy már letértem róla? Van téves út, sok esetben ezek helyesnek, jónak látszanak. Csakis az Úr kegyelme és a Tőle kapott bölcsesség által tudunk jól választani. A legfontosabb, hogy az örökkévalóságba vezető utat járjuk. Oda csak egy út vezet, ez az út pedig maga az Úr Jézus Krisztus. Nincs más út. Akkor sem, ha gyakran azt mondják, minden út a mennybe vezet. Nem, csak Jézus, aki a keskeny útra állítja a lábunkat. Pál apostol is tanácsolja, vizsgáljuk meg, hogy igazán hitben vagyunk-e. És ezt a vizsgálatot is az ige alapján végezhetjük el korrektül.

A félelemtől bezárkózó tanítványokat felkeresi a Feltámadt Úr (Jn 20,19-29). Nekik kellett volna várni, nyitott ajtóval és reménységgel az Urat. Ismerték az Úr kijelentéseit, harmadik napon feltámad, ez vihette volna őket Jézus elé. Menjünk, várjuk, bízzunk benne, hogy úgy lesz, amint mondta. Előre felkészített minket erre, hát várjuk Őt. Ne hallgassunk az emberiség véleményére, lehetetlen, hogy feltámadjon. Nekik nagyon jól kellene tudni, hogy Istennek semmi sem lehetetlen.

Boldog örvendezéssel ülhetjük meg húsvét ünnepét, Krisztus bizonyosan feltámadt. Hálát adunk, hogy meghalt a mi bűneinkért, és feltámadt, hogy velünk legyen. De valóban így tekintünk húsvétra? Ő él, és ezért lehet Vele találkozni? Sőt, Ő az, Aki keres, és ha nyitva van a fülem, meghallhatom a hangját.

Arról is sokat beszélt, hogy majd vissza fog jönni, de nem kezeljük ezt úgy, mint a  tanítványok? Bezárkózunk a magunk világába, és egyáltalán nem számítunk a visszajövetelére. Ne engedjük, hogy meglepjen minket az a nap.

Az Úr Jézus békességet kíván, tanítványait is ezzel küldte ki. Ha valahová betérnek, mondják, békesség e háznak. És ez a békesség Jézustól jön. Ő is ezt gyakorolja, békességet kíván, mert azt hoz, a szív békességét. Jelenléte ad igazi békességet a tanítványoknak. Nem kell félni, mert Ő jelen van. Halála ellenére jelen van, mert legyőzte a halált.

A békesség nektek azt is üzeni, megbocsátottam gyávaságotokat, azt, hogy magamra hagytatok. Békesség, mert továbbra is tanítványaim vagytok. Jézus nem érvénytelenítette vagy vonta vissza a tanítványok elhívását. Továbbra is tanítványok, és továbbra is küldöttek. Van feladatuk. Jézus elküldi őket. Hová? Bele a világba. Mi a feladatuk? Vinni a hírt: Jézus él. Van kegyelem, van megbocsátás. Viszik Isten drága kegyelmét, és hirdetik: a legnagyobb bűnös is bocsánatot nyerhet Krisztusért.

Vegyetek Szentlelket - azért van Rá szükség, mert Nélküle képtelenek elmenni, a küldetésnek megfelelni. Szentlélek nélkül a félelem az úr a szívükben. Isten lelke azonban erővel tölt fel. Nekünk is mondja, vegyetek Szentlelket, mert a Lélek nélkül nem tudunk szolgálni, képtelenek vagyunk küldetésünknek megfelelni.

Tamás nem volt jelen, amikor Jézus megjelent a többinek. Ő nem imádkozott velük. Nem tudjuk, miért nem volt ott. A lényeg azonban az, hogy azután bizonyságot tesznek neki, és ő nem hisz a bizonyságtételnek. Nem úgy hitetlen ő, ahogy mi sokszor gondoljuk, hanem úgy, hogy nem hiszi, amit a többiek mondanak. Nem akar hiszékenynek látszani. Azonban az Úr ma is mások igehirdetése és bizonyságtétele által szól hozzánk. Érvényes: Akinek van füle, hallja. Azért kaptunk hallószervet, hogy meghalljuk vele az Úr üzenetét. Hittel fogadom mindig a bizonyságtételt? Hiszem, hogy a másik életében valóban az Úr munkálkodott?

Nyolc nap múlva ismét megjelent az Úr a tanítványoknak, Tamás is köztük van. Mennyire fölötte van Ő a természet törvényeinek, a bezárt ajtók és falak ellenére ott van közöttük. Ez csodálatos üzenet, Jézustól semmi sem választhat el. Őt semmi nem tartóztathatja fel, amikor hozzánk indul. Ő akkor is jelen van, amikor nem látjuk, vagy nem is gondoljuk.

Tamással külön foglalkozik. Ilyen Ő, nem mondja, nem hittél a többinek, ki vagy zárva, hanem segít, hogy megerősödjön a hite. Segít, hogy bizonyosságra jusson: Jézus valóban él.

A ne légy hitetlen, hanem hívő azt jelenti, hidd a másik bizonyságtételét. Fogadd el az ige kijelentését. Tamásnak nem kell már megérintenie a sebeket, elég, ha látja és hallja Jézust. Rádöbben: az Úr akkor is ott volt, amikor ő nem látta. Tudja, mit mondott. Az Úr akkor is jelen van, ha mi úgy gondoljuk, nem látja életünket.

Tamásnak ennyi elég, nem akar jelet, hanem leborul: én Uram, és én Istenem. Megvallja, életének Ura Jézus. Ő az Istene is. Eljutottál már ide? Ki tudod mondani, amit Tamás: Én Uram, és én Istenem?

Krisztus feltámada igazságunkra

1. Krisztus feltámada Igazságunkra, Utat szerze mennyországra, Örök boldogságra.

2. Mind e világ terhét Vállára vette, A hatalmas Atya Istent Értünk megkövette.

3. De lám, ezt nem érti A hálátlanság, Emberekre honnan szállott Ennyi nyomorúság.

4. Azért nem fogadják Isten beszédét, Jóra intő szent Igéjét: Krisztust, idvességét.

5. ”Krisztus feltámada” - sokan kiáltjuk, De a bűnnek undokságát Mi meg nem utáljuk.

6. Tudva, bűnben élünk, Semmit nem félünk, Azért a Krisztus halála Nem használ miné-

künk.

7. Támadjunk fel testben Azért a bűnből, Melyért mi kirekesztettünk A nagy dicsőség-

ből.

8. Vegyük nagy jó kedvvel Krisztus jóvoltát, Atya Isten előtt való kedves áldozatját.

9. Dicsőség mennyégben Az Úr Istennek, Atya, Fiú, Szentléleknek, Mindörökké, Ámen.

Isten áldásával.