Tanult vagy élő hit?

C

sodálatos üzenet: közel van az Úr (Zsolt 145,1-21). Ezt jó olvasni, nagyon vigasztaló és megerősítő. Arra hívja fel a figyelmet, hogy Ő itt van, látja az életünket, ismeri minden dolgunkat. Nem hagy magunkra a nehéz és elkeserítő pillanatokban sem. Lássuk meg, hogy Ő közel van. A gonosz akarja levenni Róla a tekintetünket. Azt akarja, hogy ne lássuk Jézust, hanem csak a gondot, a bajt, az ellenséget. És ezeket olyan hatalmasoknak, hogy elmenjen a kedvünk még az élettől is. A zsoltáros azonban Istent látja hatalmasnak, és nem a problémára, hanem az Úrra tekint.

Azt is megtudjuk, ahhoz van közel, aki hívja Őt. Az éli át igazán az Úr közelségét, aki Hozzá fordul. Ha nem vesszük igénybe segítségét, nem is tapasztaljuk meg jelenlétét. Isten hatalma mindig a munkájában érzékelhető. Amíg nem kérünk segítséget, csak magunkat látjuk és sajnáljuk. Milyen szerencsétlenek is vagyunk, senki nem törődik velünk, Isten is magunkra hagyott. Ez amolyan Márta-effektus. Ő is úgy látja, magára hagyta Mária, és Jézus sem törődik vele. És pont fordítva volt. Az Úr bement a házába, de őt csak a munka érdekelte, amikor pedig a fejére nőtt a feladat, és meghaladta erőit, Jézust okolta. Nem így vagyunk mi is sokszor? Azonban nem kötelező így történnie a dolgoknak. Szabad azonnal az Úrhoz fordulni, félretehetünk mindent és leborulhatunk a lábaihoz. Mihelyst megtanuljuk a helyes fontossági sorrendet, az életünk is más irányt  vesz. Keserű panaszkodás helyett csodát élünk meg. Felszabadulunk, és meglátjuk, hogy az Úr hordozza terheinket.

Dávid maga is megtapasztalta, hogy valóban közel van az Úr a Hozzá kiáltóhoz. Miben tapasztalta? Segítséget kapott. Gondolhatunk Góliát elleni harcára is. Csak ő élte át, hogy közel van az Úr, mert már a viadal előtt Hozzá kiáltott, a nevében bízott. Amikor azután elindult a hatalmas harcos felé, át is élte Isten oltalmát és segítségét. Saul és serege nem tapasztalta meg Isten jelenlétét, mert nem is gondolt arra, hogy itt van, és nem fordult Hozzá.

A megtapasztalt szabadítás és segítség hálára indít. Dávid szívéből is árad a hála szava. Dicsőíti az Urat. Mindennap áldja az Urat, tehát nemcsak rendkívüli helyzetekben, amikor különleges áldást tapasztal. Mindennap hálát ad, és dicséri az Urat. A dicsőítés azt jelenti, hálás az Úrnak Önmagáért, azért, hogy van, és azért, hogy megismerheti Őt. Nincs nagyobb kegyelem annál, hogy megismerhetjük az élő Istent. Hatalmas történet a krisztusi, hiszen Általa az élő Isten egészen emberközelivé lett, és így megközelíthető. A dicsőítés rámutat: minden Istennek köszönhető, minden Róla szól.

Pál apostol tovább folytatja vallomását arról a munkáról, amit a saját életében tapasztalt meg (Gal 1,10-24). Valamikor arról szólt az élete, hogyan járhat az emberek kedvében. Mit tegyen, hogy elnyerje támogatásukat. Mindent megtett a népszerűségért, a pozícióban való emelkedésért. Annyira az emberekhez igazodott, hogy már Isten szava nem volt lényeges. Nem arra figyelt, mit mond az Úr.

Azonban változás állt be nála, gyökeres fordulat. Egészen más emberré lett, amit a neve is kifejez, Pál azt jelenti, kicsi, alacsony, jelentéktelen. Nem tartja már másoknál többre magát, és nem is az embereknek kíván megfelelni, hanem egyedül az Úr Jézus Krisztusnak. Most már tudja, hogy Jézus a Krisztus, az ígéretek beteljesedtek. Eljött a Megváltó. Személyesen találkozott Vele, jobban mondva, a feltámadott Úr Jézus állt elé, és jelentette ki magát neki.

Ő erről az élő Úrról, a megtapasztalt kegyelemről tett bizonyságot a galaták előtt is. Az ő örömhíre Jézusról szól. Ő maga az örömhír. Az a csodálatos valóság, hogy Önmagát adta a bűneinkért, és így megszabadított a világ hatalma alól. Krisztus által szabadok lehetünk. Óriási dolog ez, rabiga nélkül élni. Egyedül képtelenek vagyunk a bűn rabláncát lerázni, de az Úr leoldja a bilincset.

Pál személyesen Krisztustól kapta az evangéliumot, a Vele való élő kapcsolat által jutott hitre. Nem tanult hite van, hanem megtapasztalt. A tanult hit azt jelenti mindent tudok, amit a vallásom hittételei elmondanak Jézusról, de nincs személyes kapcsolatom Vele. Tudom az elméletet, de nem éltem át bűneim bocsánatát, és nem születtem újjá Isten Lelke által. Ne elégedjünk meg a tanult hittel, mert az kevés. Azonban a tanult hittől el lehet jutni az élő hitig. Csak kérni kell az Urat, és Ő megajándékoz kegyelmével.

Figyelemreméltó, hogy a hagyományok iránti rajongás nem egyenlő a tanítványsággal. Pál rajongott a hagyományokért, de nem volt igazi Istenismerete. A rajongás vakká és üldözővé tette. Krisztusban hullt le a hályog a szeméről. Amikor fizikailag is vakká lett a damaszkuszi úton, belső látást kapott. Ez a látás meggyógyította, lehullt a lepel, és felragyogott a Krisztus. Krisztus távolítja el a hályogot a szemünkről, és ad tiszta látást. Kérjünk mi is tiszta, biblikus látást Urunktól.

Jó azt is látni, hogy Pál nagyon jól tudta: a megtéréssel nem ért véget az út, hanem akkor kezdődött. Nem kezdi el azonnal missziói szolgálatát, hanem elvonul a pusztába. Miért? Hogy elmélyüljön Jézus megismerésében. És ehhez idő kell. A megtérést az igében és a krisztusi életben való elmélyülésnek kell követnie. Azonnal még nem vagyunk alkalmasak missziói munkára. A Krisztusnak növekednie kell bennünk, és akkor tapasztaljuk meg önmagunk kisebbé lételét.

Azt is jó látni, hogy Pálnak a megváltozott élete beszélt arról, aki lett. Ahol még nem járt, oda eljutott a híre. Ez az igazi bizonyságtétel, amikor látják, hogy miben más az életünk a korábbiakhoz képest.

Jézus, ki a sírban valál

1. Jézus, ki a sírban valál, Általad megholt a halál, Az élet pedig feltámadott, Mert szent

tested meg nem rothadott. Él a Jézus, a mi fejünk, Keresztyének, énekeljünk, Ülvén

húsvét ünnepeket, Új győzedelmi éneket.

2. Hol van, koporsó, hatalmad? Elveszett nyert diadalmad. Hová lett, ó, halál, a fúlánk,

Melyet fensz már régóta reánk? Már nem rettegünk miatta, Mert Jézus meghódoltatta

Ama félelmek királyát, megnyitván sírjának száját.

3. Nincs már szívem félelmére Nézni sírom fenekére, Mert látom Jézus példájából, Mi

lehet a holtak porából. Szűnjetek meg, kétségeim, Változzatok, félelmeim, Reménység-

gé, örömökké, mert nem alszom el örökké.

4. Sőt hiszem, hogy e tört cserép Edény leend még egyszer ép, És tetemim megépíttet-

nek, Bár veséim megemésztetnek. Gyalázat elvettetésem, De pompás lesz kikelésem,

Új eget látván ezekkel Az újra megnyílt szemekkel.

5. Jézus, segíts engem ebben, Hogy éltem folyjék szentebben, És hogy ne menjek íté-

letre, Támassz fel engem új életre. A te lelkednek ereje Az új életnek kútfeje; Hogy

hadd legyek élő személy, Lelked által énbennem élj!

Isten áldásával.