M
|
ára is megvan cél, ahová tekintetünket
szegezhetjük, és pedig a menny (Zsolt 123,1-4). Azt kéri a zsoltáros, hogy emeljük
Istenhez a tekintetünket. Ne mindig lefelé, magunkra, a problémáinkra nézzünk,
hanem felfelé, az Úrra. Ha csupán magunkat figyeljük, úgy járunk, mint Saul és
hadserege, amikor a filiszteusokkal szemben álltak. A saját gyengébb
felszerelésüket és az ellenség modern fegyvereit, illetve nagy létszámát
látták. Ez pedig félelmet és gyávaságot eredményezett. Nem mertek kiállni a
harcra. Amikor pedig még Góliát is megjelent, teljes mértékben
elbizonytalanodtak, sőt, teljesen ledermedtek. A félelem megbénít.
Ezzel szemben Dávid
állandóan felfelé, Istenre tekintett. Látta az Ő hatalmát, szemlélte seregeit,
és gyönyörködött a nevében. Így az Ő látása Istenre irányult, és nem félt,
bátran szembeszállt Góliáttal. Tudta, csak ő győzhet. Miért? Mert hatalmas
Istene van, Ő a győztes. Lényeges: mire vagy kire nézek? Mit és kit látok?
Tekintsünk mi is az Úrra! Lássuk a Feltámadott győztes Jézust, és ha az Ő
nevében indulunk a harcba, győzni fogunk. A bajok mindig akkor történnek,
amikor nem látjuk Urunkat. Figyeljük tetteit, és merítsünk erőt és bátorságot belőlük. Az Úr Jézus is
azt hangsúlyozta tanítványainak, amikor a kenyérkérdés gyötörte őket, hogy emlékezzenek vissza a korábban átélt kenyérszaporítási csodára. Az jelezze
mindig nekik, mire is képes az Úr. A leglehetetlenebb helyzetekben sem kell
félni. És mégis hányszor pont a megélhetés ördöge tart rémületben, von el az
Úrnak való szolgálattól. Mindent mi akarunk biztosítani, és így felőrlődünk.
Az életből vett képpel
illusztrálja, mit is jelent számára az Úrra való tekintés. Úgy néz fel Istenre,
amint a szolgák Uraikra néznek. Tőle várják mindazt, amire szükségük van. Ők
végzik a napi teendőket, a megélhetés kérdéseit pedig a gazdára hagyják.
Tisztában vannak azzal, hogy amíg ők a napi feladatokkal vannak elfoglalva,
addig a gazda gondoskodik a kenyérről, de ő biztosítja szolgálataik fejében a
lakást is. Semmire sincs gondjuk, csak a
szolgálatra. Azzal a tudattal figyelik a gazdát, hogy a maga idejében megadja azt, ami kell.
Az Úr Jézus is ezt
említette példaként, a tanítványok Isten országába tartoznak, az ország Királya
gondoskodik róluk. Nekik nincs más dolguk, mint Neki szolgálni. Mindennek elébe
helyezni az Úr dolgait, a többit pedig bízzuk Rá. A zsoltáros nagyon jól tudja,
Isten végzi a maga dolgát, Benne soha nem csalódunk. Ez a fajta hit megóv az
aggódástól. Nem aggódok, mert az Úrnak mindig gondja van rám.
De vajon így van-e mindez?
Így várom mindig a beavatkozását, a segítségét? Hiszem, hogy mindenben
Rábízhatom magam? Nem kell félnem a dühöngő Ézsautól sem, mert ha az Úrral
vagyok élő kapcsolatban, akkor Ő felkészít erre a találkozásra is. Alázattal, a
Tőle való szeretettel indulhatok útra, és bízhatok az Ő hatalmas erejében. Ez a
feltekintés nem egyszeri, nem egy gyorssegélyre való várás, hanem folyamatos.
Állandóan Őreá nézek, és Tőle várom a megoldást, a segítséget.
A tanítványok még mindig
nem értik (Jn 16,16-23/a). Különösen azt nem, hogy egy kis idő, és nem fogják
látni Jézust. Nem értik, ami következni fog. Nem jutott még mindig el a
szívükig a kereszt jelentősége. Nem látják: az Úr Isten Bárányaként adja az
életét értünk. És azt sem érzékelik, hogy a
világ mennyire nem fogadja be az Urat. Csak magukra figyelnek, jó nekik ez, amiben vannak. Csak a pillanatnyi helyzetet látják, és nem tudnak Jézussal
előre figyelni. Teljesen magukkal vannak elfoglalva. És mi is ilyenek vagyunk.
Csak magunkra koncentrálunk, mindig azt nézzük, mi nekünk a jó. Jézus pedig azt
figyeli, mi az embernek a jó. Ő nem a maga előnyeit tartja szem előtt, hanem a
megváltásunkat. Ő mindig ránk tekint.
Egy kis idő, és meg fogják
Őt ismét látni. Meghal, de feltámad, mert Ő az élet fejedelme, és a sír, a
halál sem képes fogva tartani. De ezt
még nem akarják látni. Azonban mi már láthatjuk, mert az Úr feltámadása már
megtörtént. Ő feltámadt és él. Élő Urunk van, de látjuk-e Őt mindig? Úgy
tekintünk-e Rá, mint Aki itt van mellettünk? Az Úr közel, írja Pál, és ez nem
csak azt jelenti, hogy közel van a visszajövetele, hanem azt, hogy itt van közel, velünk,
és mindig számíthatunk Rá. Jézus mindig megszólítható és segítségül hívható. A
tanítvány élete nem más, mint állandó rákapcsolódás az Úr jelenlétére. Követés.
Mi Őt követjük, és követni azt lehet, aki előttünk jár. Jézus él, és övéi előtt
jár. A keresztyén élet nem önmegvalósítás, hanem Jézus követése a keskeny úton.
A mi életünk Krisztusközpontú élet. Ne csak a teológiánk, hanem az életünk is
legyen Krisztusközpontú.
Amikor Isten a Fiát a világért
adta, azért tette, mert szereti a világot. Mindenkit meg akar menteni. Azonban
ezt a világ nem ismerte fel. Nem Jézusnak, hanem a nem-létének örülnek. A világ
annak örül, ha Jézus nincs jelen, és ez nagyon megrendítő. Jézus mindig
helyreállította, amit az engedetlenség következtében elrontottunk. Legyőzi a
bűn erejét, és soha nem pusztít, mindig gyógyít és jobbá tesz, és mégsem kell Ő
nekünk. Megmutatta, hogy az Ő
lehetőségei nem érnek véget ott, ahol a miénk igen. Olyan jó lenne, ha
elcsendesedve meglátnánk, önmagunknak és a világnak is Jézusra van szüksége.
Miért? Mert bármilyen nagy is a fejlődés, még ma is csak életet elvenni tudunk,
de azt visszaadni nem. Mi hiába kiáltunk be a halott sírjába, annak nincs
hatása. De Jézus szavára több halott is életre támadt, Lázár pedig a negyedik
napon támadt fel.
A világ öröme azt is jelzi,
nagy a baj, mert amikor nem kell Jézus, az életigenlő, hanem inkább az életetpusztító Barabbásokat választjuk, akkor az azt mutatja, még mindig itt tartunk.
Nincs változás. Mert Jézus nélkül nincs igazi változás. A szívünk változatlan.
A szívünket csak Jézus tudja újjá tenni.
Szabad elgondolkodni azon,
amit az Úr Jézus mond: öröm, amikor ember születik a világra. Isten országában
öröm az élet, a születés. És nézzük meg az ember világát. Hány helyen nem öröm
az élet megfoganása. Hányan nem akarják, hogy megszülessen a megfogant élet. Örömöt
jelent-e nekem az élet? Hálás vagyok-e a megszületett emberekért, és felelős-e
azért, hogy minden élet jól élhessen, és megismerhesse a Megváltót? Ha ember
születik, az öröm. Ha újjászületik, még nagyobb öröm. Mert a menyben nagy az
öröm egyetlen megtérő bűnös fölött.
Mily jó, ha bűntől már
szabad
1. Mily jó, ha bűntől már
szabad, Az Úr szolgája vagy; A bűn szolgája gyáva rab, A
Krisztusé szabad.
2. A bűn sötétben tévelyeg
És bajba dönt vakon; De Krisztus kézen fog s vezet Világos
utakon.
3. A bűnben kín van s
gyűlölet, Mi mást, más minket öl; Öröm köt egybe s szeretet Az
Úr szívén belöl.
4. Már szolgád lettem,
Jézusom, Ki értem áldozál; Más uram nincsen, jól tudom, Mert
bűnből kihozál.
5. Légy áldott, Krisztusom,
te nagy! Hadd adjam át szívem: Vedd szívesen, hogy hol te
vagy, E szív is ott legyen.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése