Másik oldalon

J

ó kezdés: Hozzád kiáltok, Uram (Zsolt 141,1-10)! Ennél jobban nem is kezdhetnénk a mai napot, Hozzá kiáltok, Őt hívom segítségül. Tegyük ezt, ne magunk induljunk a napnak, hanem előbb legyünk csendben és kiáltsunk Urunkhoz. Tulajdonképpen ennek kell természetes és megszokott gyakorlattá válni. Mert ha az Úr szolgája vagyok, akkor az ébredés után az első, hogy Őt keresem, Tőle kérdezem, mi  a terved mára? Azonban nem mindig van így, nem mindig kezdünk Vele, és hányszor nem is kérdezzük, mit akar Ő velünk.

Hívlak, így is fordítják, tehát a zsoltáros a telefon nélküli világban egy hívást intéz az Úrhoz. Felhívja Őt. Nem mindegy, kit hívok, lehet az Urat hívni, mert Ő felveszi a kagylót. Hogyan hívhatom Őt? Imádság által. Az ima az Úrral való beszélgetés eszköze. Nagyon hatékony eszköz. Használjuk minél gyakrabban. Bárcsak annyiszor kapnánk elő az imát, mint a telefonunkat!

Mit is kér az Úrtól? Tegyen zárat a szájára - bizony, megszívlelendő kérés ez. Mert nem egyszerű feladat, de kérhetjük, hogy az Úr őrizze beszédünket. Azért is kéri, mert maga kudarcot vallott ebben. Sőt, a szíve oltalmát is az Úrtól kéri, ő képtelen megőrizni. Igen, jó, ha ismerjük szívünket, minden rosszra képes. Mi képtelenek vagyunk megőrizni. Azonban az Úrnak van rá hatalma. Ha ma is a közelében maradok, és engedem, hogy Ő töltse be, akkor az Úr megőrzi a gonosztól.

A világ mindig csábít, mindent megtesz, hogy ne az Úrra figyeljünk, és ne akaratához igazodjunk. Azonban a zsoltáros az Úr oltalmát kéri. Csakis az Úr tud megoltalmazni és erőt adni ahhoz, hogy a kísértésben nemet mondjunk. Bizony, nem is mindig egyszerű, mert szeretünk igazodni környezetünkhöz, de ennek ellenére az Úrral lehet másképp.

Bármilyen nehéz közegben éljünk, mi mondhatjuk: de én rád tekintek, Uram. De én Hozzád menekülök. Nem másokra figyelek, és nem is hozzájuk igazodom, hanem Istent keresem. Az Úr Jézus is mindig az Atyára figyelt, soha nem a farizeusok elvárása szerint cselekedett, pedig tudta, milyen következményekkel fog járni. Mégis vállalta az Atya akaratát. Előttünk járva megmutatta, nincs az az élethelyzet, amiben ne lehetne a világra nemet mondani. Nincs olyan helyzet, amiben ne járhatnánk az Úr útján. Ráadásul ezen az úton nem is egyedül megyünk, Ő előttünk jár. Nemcsak előttünk jár, hanem erőt is ad, hogy mindig megmaradhassunk nyomában.

Ismét megjelent Jézus a tanítványoknak (Jn 21,1-14). János szinte látja maga előtt ezeket a csodálatos napokat. Megjelent nekik az Úr többször is, mert azt akarta, hogy személyesen döbbenjenek rá, hogy valóban feltámadt és él. Ő nem dogmatikát akart velük megtanítani, hanem tapasztalatban részesíteni. És ők valóban átélték, hogy megjelent Jézus, szólt hozzájuk, sőt, együtt evett velük. Azt akarja, hogy mi is saját tapasztalatból tudjuk, hogy Ő él. Nem elég mások bizonyságtételét hinni. Nekem is meg kell győződni az igét olvasva és az Ő munkáját átélve, hogy valóban Feltámadt.

Azt is látjuk, hogy a tanítványoknak sem volt elég az egyszeri megjelenés. Nem voltak ők hiszékenyek, nem engedték magukat megtéveszteni. Akkor hittek, amikor megbizonyosodtak arról, hogy valóban Jézussal van dolguk.

Azonban még erőteljesen nagypéntek hatása alatt vannak. Nem jutottak még túl mindazon, ami  történt. Különösen Pétert nyomja még a tagadása. Azonban az Úr személyesen fogja megkeresni és lelkigondozni. Talán kétségei vannak, visszafogad-e tanítványnak Jézus? Meg lehet-e bocsátani az átkozódást? Majd megtudja, hogy az Úr vére minden bűnt eltöröl. Aki szívből bánja tetteit, annak van bocsánat.

Többször megjelent már az Úr, hirdette is feléjük a bűnbocsánatot, mégis a régi élet felé húznak. Visszavonja őket a múlt. Csábít a munka, majd ott elfelejtjük a múltat. Azonban ez menekülés. Se a munka, se a szórakozás, nem megoldás. A régi élet mindig vissza akar húzni, azt akarja, már ne égjünk olyan hőfokon Jézus iránt, mint eddig. Azonban a régi élet nem megoldás.

Nem fognak semmit. Hiába a régi tapasztalat, üres marad a háló. Miért? Mert már nem ott a helyük. Lehet, hogy jó fizetéssel kecsegtet a régi élet, a megszokott munka, mégis már nem úgy fog menni, mint korábban. Nekik már nem itt a helyük. Jézus elhívta őket, és a nagypéntek sem változtatott ezen. Az Ő elhívása visszavonhatatlan. Nem vonja vissza. Nem mond  fel az övéinek, hanem kézbe veszi őket, és megoldja a problémát.

Jézus megjelenik nekik, ki akarja emelni őket a csüggedésből, a reménytelenségből. Visszatereli tanítványait a keskeny útra. Kér tőlük, pedig nekik kellene Jézustól kérni. De most nem ismerik fel. Tanácsot is kapnak. Próbálják meg a másik oldalon, próbálják meg másképp. Amikor engedelmeskednek, lesz hal is. Azonban nem ez a lényeg, hanem az, hogy rádöbbennek, az Úr van ott. Isten országának működési elve az engedelmesség. Engedelmességünk által tapasztaljuk meg Urunk munkáját.

Eredmény akkor lesz, ha az Úr szava szerint végzem a szolgálatomat. Ha fel merem adni a megszokottat, és megpróbálom a másik oldalon. Próbálkozzunk ott, ahol eddig még nem. De csakis az Úr szavára. Nem azért lett sok hal, mert a másik oldalon vetették ki a hálát, hanem attól, hogy ezt az Úr szavára tették. Jézus nélkül minden csak egy próbálkozás, egy módszer kipróbálása marad. Jézus nélkül a módszerek sem érnek semmit.

Pétert hajtja Jézus felé a rendezés vágya. Ott van benne a bűnbánat, és nem vár másokra, nem ügyel a szabályokra. Beveti magát a vízbe, mert szereti az Urat. Mindez szeretetének a kifejeződése. Semmire sem vágyik annyira, mint Jézusra, a bűnbocsánatra, az újrakezdésre. Vigyenek ezek az Úrhoz. Igyekezzünk úgy keresni Őt, mint Péter tette.

Az Úr vendégül látja őket. Ebből megbizonyosodnak, valóban él az Úr. Másrészt világossá válik, mennyire nem a mi erőnkön, munkánkon, hozzáértésünkön múlnak a dolgok. Az Úr gondoskodik. Neki van hatalma az élővilág felett is. Jézus ma is aggódás helyett a Benne való bizalmat ajánlja. Bízz Bennem, mondja. Ma is, és minket is hív: Jöjjetek, egyetek! Jöjj, táplálkozz az igével! Ő ad élő kenyeret és vizet.

Kenyered és borod

Kenyered és borod táplál engem

Te gyógyítod szívem hogyha fáj

Maradj velem, úgy kérlek Jézus, maradj velem

Tied vagyok Neked élek már!

Amíg Veled járok én az úton

Minden gondom messze-messze száll

Maradj velem, úgy kérlek Jézus, maradj velem

Tied vagyok Neked élek már!

Leborulva hálát adok Néked

Ajkamról most hála dala száll.

Isten áldásával.