Nem a világból valók

A

 mindennapi élet küzdelmeiben is az Úrhoz fordul a zsoltáros, Őt keresi és Őt hívja segítségül (Zsolt 119,113-176). Nem egyedül próbálkozik, mert tisztában van azzal, hogy Isten nélkül nincs esélye, képtelen boldogulni. Támadások érik ezt az embert, de ő imádságban az Úr elé viszi ezt. Jobban várom-e mindennél, hogy az Úr segítsen rajtam? Epedve várja az Úr segítségét. Kiben bízok én? Kinek a segítségét várom? Az Úr után epekedik, és ez erős vágyódást fejez ki. Jó, ha én is vágyódom az Úr után, ha mindennél jobban vágyom a Vele való közösségre. Mert nemcsak a segítségre, hanem a segítséget adóra is vágyakozhatunk. Az igazi segítség, ha Őreá vágyunk, és igyekszünk megismerni. Szinte sürgeti Istent, megmondja, hogy itt az ideje, hogy cselekedjen az Úr.  Furcsa ez, hogy ember mondja meg, mikor van itt az ideje Isten beavatkozásának. Hasonló ez ahhoz, mint amikor valaki találkozik az Úrral, és kéri a kegyelmét, gyógyítását. Azt fejezi ez ki, hogy nagy a baj, de szeretnék ebből megszabadulni. Mikor? Akkor, amikor az Úr találkozik velem. Bartimeus is akkor akart újra látni, amikor Jerikóba ért az Úr. Tudta, nem lehet halogatni, most van itt az idő.

Nemcsak segítséget kér konkrét helyzetekben, szabadítást ellenségeitől, hanem tanítást is. Azt kéri, hogy az Úr tanítsa őt rendelkezéseire. Tehát az Úr tanulója akar leni. Fontos ez a lelkület, úgy ülök az ige mellé, hogy az Úr tanítására vágyakozom. Ő tanítsa meg az igét, Ő értelmezze azt a számomra. Hiszen az Úr ismeri az igét a legjobban, mivel ez az Ő szava. Ne emberi vélemények legyenek a döntők, hanem hívjuk segítségül Isten Szentlelkét. A Lélek az, Aki megtanít mindenre.

Az ige, az erőforrása mindennél, még az aranynál is drágább neki, és jobban szereti. Én hogyan viszonyulok az igéhez? Ki tudom mondani: szeretem az Úr szavát? Mindennél jobban szeretem? Megdöbbentő, amit a zsoltáros mond, jobban szereti az aranynál, a színaranynál is, mert a pénznél, az anyagiaknál nem igen szeretnek az emberek semmit sem jobban. Ilyen-e az én értékrendem? Első az Úr igéje, mindennél értékesebb, és mindennél jobban szeretem? Erre az értékváltásra van szükségünk, mert lehet, hogy sok problémánk abból fakad, hogy a pénz szeretete mindent megelőz. Mai világunkat látva a pénz áll az első helyen. Bárcsak Istent és az Ő igéjét szeretnénk mindennél jobban! Hiszen Isten az élet forrása, és az ige a Tőle kapott életet táplálja. Ige nélkül, az Úr szava nélkül nincs igazi élet.

Isten igéje maradandó, ezt vallja a zsoltáros. Mindaz, amit Isten kijelent, amit az élethez útravalónak ad, nem veszíti érvényét. Minden korban ugyanaz az ige. Ez a világ változik ugyan, de az ige maradandó. Ezért megbízható is. Isten szava az egyedüli megbízható és  biztos talaj. Aki erre építi életét, és megtartja, amit az Úr mond, nem fog ingadozni, kibírja a próbákat és a viharokat is.

A tanítványt a világ nem fogadja be, mert nem belőle való (Jn 15,18-27). Sőt, azt látjuk, gyűlöli, amint az Urat is gyűlölte. Ez a gyűlölet az Úr Jézus Krisztus ellen irányul. Amint Pálnál is láttuk, a damaszkuszi út előtt gyűlölte Jézust, és ez a tanítványok elleni üldözésben nyilvánult meg. Amikor a világ az Úr tanítványait bántja, dühe Krisztus ellen irányul. Adjunk hálát az üldözésért, a bántásért. Valóban hálásak vagyunk? Nem szeretjük, ha gyűlölnek, inkább azt, ha elfogadnak, dicsérnek. Ezért nagy veszély, hogy a hívő beleilleszkedik a világba. Az egyház meg akarja mutatni, milyen értékes, és mennyire hasznos tagja a társadalomnak.

Urunk arra mutat rá, hogy a szolga nem nagyobb az ő Uránál, de vajon szolgának, az Úr szolgájának látom magam? Persze, azok vagyunk, hiszen mindig ezt mondjuk. Valóban annak is tartjuk magunkat? Ha igen, akkor nem lepődünk meg, ha nem fogadnak el. Nem a világból való a tanítvány, vagyis már nem úgy él, mint a világ fiai, mert az Úr kiválasztott magának, egy más életformára. Nagy kísértés, hogy visszaintegrálódjunk a világba. Átvesszük szokásait, de az Úr nem erre hívott el, hanem arra, hogy Őt képviseljük. Az Ő útját járjuk, és legyünk az Ő keze, lába, szája.

Fontos dolgokat mond igénkben az Úr, aki Őt gyűlöli, az gyűlöli az Atyát is. Tehát Istent nem tudjuk az Úr Jézus nélkül megismerni és szeretni. Csakis Krisztus által kerülhetünk Istenhez is közel.

Aki hallja Jézus tanításait, látja tetteit, de ennek ellenére elutasítja, az bűnben marad. Mert a bűn, hogy nem hiszünk Isten Fiában. Nem hisszük a cselekedeteit látva, hogy Ő valóban él, és ma is segítségül hívható. Olyan cselekedeteket vitt végbe, amiket senki más nem tett meg, más szóval, csodákat. És ez azért lényeges, mert ha tagadjuk a csodákat, ha a mítoszok közé soroljuk, akkor nem ismerjük meg Istenségét. A tettei tesznek bizonyságot arról, hogy valóban Isten Fia. Ha az Úr csodáit nem tartjuk valóságos tetteknek, akkor bizony nincs esélyünk igazi életváltozásra. Nincs esélye a betegnek, a szenvedélyek rabságában élőknek. Csakis egy élő, valóságos Úr tud segíteni. Neki van hatalma minden emberi nyomorúság felett. Ha nem hisszük ezt, akkor marad az emberi segítség, mint egyedüli megoldás. Azonban az ige arról tesz bizonyságot, az emberi segítség mit sem ér. A vérfolyásos asszony sem gyógyulhatott volna meg, mivel az emberi tudomány a végére ért. De ott, ahol megáll a tudományunk, ami lehetetlen nekünk, ott tud az Úr cselekedni, mert Neki minden lehetséges. Hiszem-e, hogy Neki ma is minden lehetséges?

KIS TELEFONOM VAN

1.  

Kis telefonom van nekem: két összetett kezem!

Mit lenn a földön mondok el, Megváltóm hallja fenn.

Ha hívom Őt, Barátomat, Ő mindig válaszol.

Felhangzik már: „Halló, halló!” S a szívem hallja jól.

Csingilingi, csingiling, szólj, kis telefon!

Összekulcsolom kezem, s felhívom Jézusom.

Isten áldásával.