Nincs más evangélium

D

ávid imádságát olvassuk, ez azt üzeni, hogy Dávid, a király, imádkozó ember volt (Zsolt 144, 1-15). Mert ez nem egy asztal mellett született vers, hanem a szívből fakadó, Istenhez irányuló beszéd. Beszélgetett Istennel, Akit jól ismert. Ebből a zsoltárból Isten ismerete csendül ki, átjön a személyes kapcsolat. Úgy fordul Istenhez, mint tanítójához. Mindent Tőle tanul. Dávid nem magától lett kiváló harcos, Isten tanította meg, az Ő segítségét kérte. Ez azt jelenti, hogy mindenben az Úrra szorulunk. Semmi nincs, amit magunktól tudunk, mindent meg kell tanulni. Nem mindegy, kitől tanulunk, kitől várunk tanácsot. Gondoljuk végig, kitől igyekszünk megtanulni az élet dolgait? Kihez fordulunk tanácsért? Kire figyelünk, kinek lessük el a mozdulatait? Dávid mindezt Istentől tanulta, Tőle figyelte el a mesterfogásokat.

Jótevőként tekint Istenre Dávid, tudja, hogy mindent Tőle kapott. Ha megfigyeljük az életét, akkor egyértelmű lesz a számunkra, hogy mindent az Úrnak köszönhet. Ő hívta el ifjúkorában, és Isten vezette, segítette egészen trónra kerüléséig. Majd azt követően is az Úr formálta és gondoskodott róla. Nem maga szerezte meg mindazt, amivel rendelkezett. És Dávid ezzel tisztában van, és ezért hálát is ad az Úrnak. Ő mindig Istenhez menekül, bármilyen problémával nézzen szembe, tőle kér és vár segítséget. Hová megyek a problémáimmal, az előttem álló kérdésekkel és faladatokkal? Tudom, hogy az Úrhoz bármikor mehetek? Ma is Hozzá megyek? Mielőtt bárkivel megbeszélném dolgaimat, forduljak az Úrhoz. Keressem Őt, és figyeljek szavára. Isten nem változott, ma is ugyanaz.

A jelenben és a jövőben is az Úrra támaszkodik, Tőle vár szabadítást és győzelmet. Így állhatok én is a mai naphoz is, Ő az én szabadítóm, Ő ad nekem is győzelmet. Nehéz szituációk is vannak Isten gyermekei életében, szembenézhetünk reménytelennek látszó helyzetekkel. Állhatunk úgy szemben az ellenséggel, hogy emberileg nincs esély a győzelemre, de ha Úrra nézünk, akkor megerősödünk, mert tudjuk, Ő ad győzelmet. Ő képes megmenteni az a gyilkos fegyvertől is. Dávid szavai hitelesek, mert nagyon sokszor volt veszedelemben. Életére törtek, és nem is akárki, több esetben is Izráel királya, Saul vonult ki ellene. Isten azonban megoltalmazta, mert terve volt vele. Isten ügye soha nincs veszve, még ha úgy tűnik is időnként. Ő a győztes. Erről beszél az egész Szentírás.

Boldogmondással zárul a zsoltár, amelyben szintén a megtapasztalás sugárzik. Az imádkozó mindent Istenre bíz, Tőle várja családja, gazdasága áldását is. Nem emberi teljesítőképességre, hanem az Úr hatalmára, áldására épít. Boldog, aki megtapasztalja mindazt, amit ő maga is átélt. Az a boldog ember, aki nem maga szerez meg mindent, és élete alakulása nem a szerencséjétől, egészsége állapotától függ, hanem Isten kezében van. Boldog ember, aki mindennap átéli: velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem. Ne felejtsük el, ma sem rajtunk fordulnak meg a dolgok, hanem minden Istentől függ. Ha nem vagyok Vele kapcsolatban, egy másik zsoltárban azt olvassuk, minden hiába. Hiába a korán kelés, a sok munka és minden. Boldog nép az, amelynek az Úr az Istene.  Törekedjünk népünk tagjaival Istent megismerni. Úgy vezessük gyermekeinket is, hogy meglássák: a boldog élet az Istennel való kapcsolat gyümölcse.

A Galatákhoz írt levelet kezdjük el olvasni, de mintha egy evangélium sorai jutnának a szívünkbe (Gal 1,1-9). Ahogyan János Jézusról beszél, úgy Pál számára is Ő van a középpontban. Valóban nem tud másról beszélni, csak Jézusról, Róla is, mint megfeszítettről. És ez csodálatos, elmondja általa, hogy a keresztyén ember élete Jézusról szól. Nélküle nem igazán érünk sokat. Jézus nélkül semmi vagyok. Értékemet a Tőle kapott új élet adja. A bennünk élő Krisztus az igazi érték.

Jézus Krisztus hívta el, és az Atya Isten, és ez fontos, mert felismerte, hogy Jézus él, és ezt a Jézust az Atya támasztotta fel. Mindezzel arról tesz bizonyságot, hogy ő nem tervezte Krisztus követését, Isten nyúlt bele az életébe. A feltámadott Úr megállította rohanásában, és új életre hívta. Az Úr meg akar állítani, mert Nélküle csak az ösztöneink, vágyaink, hagyományaink visznek előre. És ezek gyakran rohanásra késztetnek. Rohan ez a világ, és ha beállunk közé, minket is sodor magával. Azonban az Úr azt akarja, hogy ne sodródjunk, hanem legyünk tanítványok, akik az Ő nyomdokait követik.

Az apostol azt is látja, hogy hiánybetegséggel küszködünk. Az a bajunk, hogy Isten hiányzik az életünkből. Amíg Ő nincs jelen, addig nincs igazi békességünk sem. Mert Ő töltheti be igazán a lelkünkben levő űrt. Ha Jézus nem tölti be a szívünket, az üres szív mindent bevonz, mert ez a világ is arra törekszik, hogy rabbá tegyen. Azonban eljött az Úr, sőt, azért jött el, hogy szabaddá tegyen. Ez a világ összességében nem jó, sőt, gonosz, írja az apostol. Miért? Mert arra törekszik, hogy elzárjon vagy elszakítson Istentől. Ez a szabadítás azonban sokba került Neki, Önmagát kellett adnia a bűneinkért.

Pál apostol, mivel átélte a szabadítást, és megismerte a Szabadítót, örömmel viszi másoknak az evangéliumot. Arról beszél, amit megtapasztalt, amit kapott Istentől. A Galatáknak is Krisztust hirdette, és ők örömmel fogadták a jó hírt. Meglátták, hogy Jézusra van szükségük. A levelet azért küldi, mert vannak, akik el akarják ferdíteni az evangéliumot. Emberi vágyakhoz, a testhez akarják igazítani. Azonban Pál nem engedi, harcol a tévtanítás ellen. Mert az evangélium csak eredeti formájában evangélium. Ha mást beletesznek, vagy kihagynak belőle valamit, már nem az, erejét veszti. A gonosz azon munkálkodik, hogy kihagyja a lényeget, a keresztet. Jézusról az emberre teszik a hangsúlyt. Az evangélium középpontjában a meghalt és feltámadott Úr Jézus Krisztus áll. Ki van az életem középpontjában?

Örvendezzen már e világ

1. Örvendezzen már e világ, Légyen mindenben vigasság, Mert Krisztus mindenért vált -

ság, Világ bűnéért orvosság.

2. Zakariás szent próféta Már ezt régen megmondotta: Örvendezz, Sion leánya És örülj

nagy vígassággba’!

3. Ne félj, mert íme örömed: A te királyod jő neked; Szamár vemhén telepedett, Mutat-

ván nagy szelídséget.

4. Véle vagyon istensége, Mondhatatlan nagy kegyelme, Jóvolta, idvezítése, Mert ő

mindeneknek feje.

5. Előll s utól nagy serege Szentlélek teljességében Hozsánnát kiált a mennybe, Dávid

fiának örömben.

6. Némelyek ruházatjokkal, Krisztus útját méltósággal, Mások hintik zöld ágakkal: Királyt

tisztelnek azokkal.

7. Mi is azért királyunknak, Menjünk elébe Urunknak; Vigyünk szép pálma ágakat: Hi-

tünk győzedelmes voltát.

8. Dicsőség Atyánknak mennyben, Mi királyunknak akképen Szentlélekkel egyetemben

Mostan és minden időben.

Isten áldásával.